Tele-vízió

Amíg Gergő nem volt, sokszor volt bekapcsolva akkor is ha nem néztem. Háttérzajnak. Szólt, villogott, én meg pakoltam, levelet írtam, vagy borsót fejtettem. Nem is tudom miért, de előfordult. Amikor a kisfiam először szegezte a tekintetét a képernyőre, és láttam ahogy megállt a keze meg a lába, a szája elnyílt, és csak bámulta, megijedtem. Üveges lett a szeme, olyan zombis. Azon nyomban kikapcsoltam. Ahogy beszélni kezdtem hozzá újra kalimpálni kezdett, és figyelmesen nézett rám. Na, akkor határoztam el, hogy nincs TV. Ha a gyerek ott van legalábbis. Esténként mi azért megnézzük a Dr House-t, vagy valami jó filmet, Michael Jackson halálakor pedig temérdek videóklippet napokig.... Az biztos hogy rengeteget fogunk mesélni neki, a fantáziája akkor fog a legjobban fejlődni. Nem akarok kész képi világot elé tárni hogy passzív módon fogadja be. Persze ez nem azt jelenti hogy nem akarom majd neki megmutatni idővel(!) a Süsüt, Vuk-ot, Kisvakondot, de több feladatot szeretnék az ő kis agyára bízni olvasással, diavetítőzéssel.
Apropó, Michael Jackson....nagyon megrázott. Ő nem a pop királya volt. Sokkal több annál. A legzseniálisabb zenész, a legmeghatározóbb egyéniség, aki a maga területén halhatatlant alkotott. Millió táncos és énekes pédaképe, tanítómestere volt....hány és hány halandó művészete táplálkozott belőle? Mi napokig csak hallgattuk a régi dalokat, csodáltuk a hatalmas energiát ami belőle áradt, és nem akartuk elhinni.... Nyugodjék békében.


És egy gyönyörű dal az első lemezéről, születésem évéből:

http://www.youtube.com/watch?v=qF0o-W5uu8o

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése