Csütörtök


Ma is kedves vendégeink voltak, Lackó, Bea, és a kis Botond, aki nevezetesen Gergő másodunokatestvére. A kiskrapekok egyre kíváncsibbak egymásra,nagyon édesek ahogy nézegetik egymást, nyúlnak a kezükkel. Természetesen az elmaradhatatlan, kihagyhatatlan fotózást is megejtettük, ahol közös képek is készültek.
Az este érdekesen alakult. Valamiért 5 perccel azután hogy Gergő elaludt, riasztott az a fránya légzésfigyelő, pedig ilyet fél év alatt nem csinált (na jó, egyszer, de akkor a gyerek lapjával a rácsra tapadva feküdt) szóval szegénykém zokogva ébredt, úgy megijedt. Nagy nehezen visszaaltattuk, de kb fél óra múlva a vihar a tetőfokára hágott, és akkora erővel kezdett el szakadni, hogy éktelenül verni kezdte az eső (meg némi jég) az ablakpárkányt. Félelmetes és nagyon hangos robaj volt, szegény picikénk önkívületben üvöltött a kiságyban, szerintem kisebbfajta sokkot kaphatott. Muszáj volt megvárni míg a vihar odébbáll, de szerencsére nem tartott soká. Kicsi manónk addig apukája öléből nézte szipogva, tágra nyílt szemekkel a szakadó esőt, meg a szél táncoltatta fákat. Mondtam is utána Gábornak, aki imádja a viharokat, hogy jó lenne majd Gergővel is megszerettetni a természet tombolását, mert nem szeretném ha úgy félne majd tőle mint én gyerekként. Bár az első sokk után kifejezetten csodálat volt a szemében, vagy 10 percig némán bámulta az ablakon át.
Rám is várt még egy kisebb sokk. Mikor beléptem a konyhába. A hatalmas özönvíz utat tört az ablakpárkány alatt, és az ajtóig eláztatta a konyhát. Szóval míg a fiúk a vihart nézték, én fél vödörnyi vizet takarítottam fel a padlóról...

Álmatlan éjszakák

Két hete nyűgösködik. Na nem egyfolytában, de majdnem....Nehezen alszik el, egész nap ölbebaba, és még akkor is sír ha kimegyek a szobából. Szeparációs szorongás? Fogzás? Nem tudjuk. Egyelőre nyáltengerben úszunk és leszakad a derekunk, éhezünk, és még pisilni sem tudunk kimenni. Éjszaka párszor felébred, de elég neki megbizonyosodni arról hogy nem nyelt el senkit a sötét,mindenki megvan, és a létszámellenőrzés végeztével elalszik újból. Néha félálomban, cumi nélkül vetődik ide-oda, halkan hangicsál hozzá, ilyenkor villanyt kapcsolni a folyosón sem merek, szóval öröm nézni ahogy óvatosan körbetapogatom az ágyat, és a feje körül a lepedőt, de a cumi egész egyszerűen nincs sehol. Sebaj, mert van pót!! De aki próbált már koromsötétben, félig alvó gyerek szájába cumit illeszteni, az tudja hogy milyen komoly problémával kell ilyenkor szembenéznünk. Bal kézzel finoman kitapogatom a kis arcocskáját, a mutatóujjam a pici szájára tapasztom, jobb kézzel pedig célzok a cumival. Jó esetben nem nyomom ki a szemét, nem nyúlok az orrába, és még fel sem ébresztem. Az esetek 90%-ában.....

Évikéék hazajöttek


Gábor nagynénje és párja, Dedike Németországban jártak, ahonnan sok szép ajándékkal tértek haza, többek között egy szuper pelenkázótáskával, a kinti rokonok, Öcsiék pedig sok szép ruhácskát küldtek haza. Örömünkben készítettünk pár képet:-)

Fél éves!!!!!


Drága mamikámmal

dédimamával



Etuval


Imádott mamikám fogja imádott fiam kezét "ÚTRAVALÓ"


Botondkával



Dédipapával


Fél éves lettél, hihetetlen!!!Ennek örömére hazautaztunk a szülői házba, ahol persze egy cseppet sem pihentünk, mert vagy mi mentünk, vagy hozzánk jöttek! Eseménydús volt. Megláttogattuk mindkét mamit, és még Laciék is beállítottak a kis másodunokatesóval, Botonddal!Aranyos képek készültek a két kiskrapek ismerkedéséről.
Vasárnap Szilviék jöttek az utolsó hónapos pocaklakóval, nekik kendőbemutatót tartottam, és kölcsön is adtam nekik a rugalmas fajtát. Olyan jó volt látni őket, édesek, boldogok, és nemsokára még boldogabbak lesznek!

Margitszigeteki találkozó



Ismét egy minitalálkozó régi barátokkal. Andor és felesége, Eszter, és kislányuk Sára szegedről érkeztek nagyon rövid időre Pestre. Annyira rövid időre, hogy praktikus okokból összevolnták az ismerősökkel való találkozást. Jött a Berczi família, és Imi Renivel, akiket már igazán nagyon régen láttam. Kicsit sokan voltunk ahhoz hogy kényelmesen beszélgethessünk, de így is jó volt hallani róluk.Jót sétáltunk, elfoglaltuk majdnem a futósávot is. Ábel mókusokat kergetett, szóval családi hangulatban telt az a pár óra.

Találkozó Judittal, Szilvivel és Andrással



Judit Amerikából érkezett haza cirka két hétre, és nagyon örültem amikor össze tudtunk hozni egy minitalit. Szilvit és férjét kísérte Budapestre, és engem is útba ejtettek.Jó volt velük találkozni, Gergő is egész jól bírta, a szendvics is finom volt...a habos jeges kávéról nem is beszélve. Mi kell még egy jó délutánhoz?

Május


Lejli és Gergő, Évi és Zalán, Timcsi és Zsombi


Sárika Vandával, Gergő velem, Dorka Bogival




Május 9-10 Tapolca

Két napos salsahétvége Rozsó meghívására egy szupi hotelben. Gergő annyira édes volt, végigvigyorogta a két napot, lubickolt, ölből ölbe vándorolt, eltört egy rumbatököt, imádták. Egyszer tört el a mécses, amikor Gáborral beszálltak a liftbe, ahol 5 ember egyszerre kezdett kiabálni hogy de cukiiiii, de éééédessssss, na akkor gyorsan görbült a száj:-)
A lubickolás nagyon megy neki, sajnálom hogy az ekcémája miatt nem teheti gyakrabban. Talán később, remélem hamar múlik. Mindenesetre ezt nagyon élvezte!

Május26.
Kismamatali Bogival és Vandával. Na meg Ábellel, Sárával, Dorkával! Jó volt, Gergő picit nyűgös volt, de feltöltődtem, jót beszélgettünk! A találkozóink egyre inkább kezdenek a kaja körül forogni, Vandával már a kocsiból felhívtuk Bogit hogy rendeljen máris mert éhen fogunk halni!!

Május27
Ma is kismami talin voltam, egy novemberi pasika (Zsombor) és egy januári pasika (Zalán) mamijával találkoztam, volt cba fitneszes kollégák, Évi és Timi, illetve még egy masszőr lány is, egy 38 éves türkmenisztáni boszorkány is jelen volt:-) Lejlike orosz dalokkal szórakoztatta a gyerkőcöket, édes volt. Imádom ahogy töri a magyart, és imádom ahogy a népi babonáit, és trükkjeit ajánlgatja minden bajunkra. Pl meséltem neki hogy reggel fél órán át kerestem a slusszkulcsot bőgve-hisztizve-vörösfejjel (igen, megint sikerült elhagyni) erre ő azt tanácsolta h egy asztal egyik sarkára kössek egy kendőt, majd ott üldögélve be fog ugrani hová tettem. De egyébként pisivel keni a szarkalábait, és cseresznyemagot dugdos a fenekébe mert akkor kívánatosabb lesz Mikor Timi barátnőmnek nem jött meg, szaladt Lejlihez h -Jajj, lehet h terhes vagyok!! Erre ő azt mondta- Tedd a jobb kezed a fejed tetejére. A nem tudom melyik ujjaddal nyomd meg ezt a pontot itt. Fáj? -Igen. -Akkor terhes vagy!

Mondom h vicces!!

Programok kettesben

Programok kettesben:
1 hónapos volt Gergő amikor elmentünk moziba 2 órára. Kiírtunk 5 alternatívát különböző időpontokban, mert ugye nem tudtuk mikor fog szopizni. Szopi után bealudt, mi el, és még szunyált mikor beestünk. Persze telefont a kézben szorongatva néztem végig a filmet. Azóta többször voltunk így moziban, már rutinos vagyok, néha még bele is tudok feledkezni a filmbe:-) Egyszer ijedtem meg nagyon. Csörög a telefon a moziban, én rémülten nézek Gáborra, de kiderült h csak annyit akart tudni apósom h kb mikor érünk haza mert pókerversenye lesz....huhhhhh. A frászt hozta rám.
Amikor először hagytam itthon hosszabb időre (kb 4 óra volt, posta, bank...stb) anyára, teleírtam egy fecnit. Ne nevessetek, de leírtam a címünket (mert anya a tűzoltóknak hiába mondja hogy tűz van, nem tudja megmondani hogy hol:-) a mentők, a háziorvos telefonszámát, kiraktam a lakáskulcsot, leírtam hatalmas betűkkel Gábor és a saját számomat, elmagyaráztam hogyan tud áramtalanítani, újraéleszteni, létrát találni.....grrrrbrrrrrrrrrrr



Május 23-24
Az első hétvége, illetve egy délután és egy délelőtt amikor Gergő Szolnokon maradt. Mi Hajdúszoboszlóra mentünk át Gáborral, strandoltunk, napoztunk, aludtunk, ettünk, ittunk…
annyira jó volt ez a szombat délután, meg az este, meg a reggel is, teljesen feltöltődtem, Gergő meg egy angyal volt, jöttek a mamik, a szomszéd, és persze anyu, apu, annyira lekötötték a kislurkót, hogy nem is tudom én hogyan fogom ennyire elszórakoztatni, bár remélem nem szokott hozzá ennyi idő alatt:-)
Nekem ez nagyon fontos, és hiányzott hogy házaspár vagyunk....az lemúlt fél évben szülőpár voltunk inkább. Ami imádott szerep, nem adnám semmiért, de most ez olyan volt mint egy második nászút. És amikor lestrapált vagyok, és nincs annyi időnk egymásra, akkor ezek a napok fognak lendületben tartani:-) Jó volt. Hiányzott Gergő, persze, este még pityeregtem is egy picit, de csak mert láttam egy pici kisfiút, de belefért:-) Egyébként meg szerelmetes feltöltődős, jót pihenős, könnyűléptű hétvége volt:-) Jövő hétvégén hármasban megyünk a Balcsira:-) Az meg máshogy lesz nagyon jó!

Márciusi TERV

Tegnap este mielőtt összebújtunk Gáborral, elkezdett kérdezősködni a ciklusomról, hogy akkor hol is tartunk most, meg mikor van peteérésem......csak pislogtam rá értetlenül....és ekkor egy jó hosszú beszélgetés vette kezdetét mielőtt belevágtunk volna:-))) Ő már most szeretne próbálkozni. Mert ki tudja mikor jön össze, meg "essünk túl rajta" hamar, mégiscsak könnyebb egy 2 és 3 éves gyerekkel mint egy 2 és nulla évessel :-))) Meg annyira belejött, tetszik neki az új életünk, minek várnánk....Nagyon törtem a fejem, osztottunk, szoroztunk, ma reggel is mindent elolvastam a terhesség alatti szoptatásról, és arra jutottunk h a gyerekruhák méretét is figyelembe véve (a mániám hogy kb ugyanakkora méretekor legyen szüksége téli illetve nyári holmikra) a májust megcélozzuk :-)) Áprilist azért nem mert a kínai holdnaptár és a Jónás módszer is fiút jósol arra a hónapra:-)))))) Na jó, félig komolyan:-))) Azóta csak vigyorgok, nem hiszem el hogy ennyire hülyék vagyunk:-D

Oltások

Az elsőnél, amit két hónaposan kaptál, elpityeregtem magam. Szörnyű érzés volt látni ahogy mosolyogsz, aztán halálra rettenve egyszer csak ordítani kezdesz...szívszaggatóan, keservesen....Előre látó módon a másodikra elvittem Gábort, aki szintén nehezen bírta a kiképzést, könny futott a szemébe. A harmadikra egyedül kellett mennem mert nem ért rá, de csodák csodájára nem sírtál. Kicsit elszontyolodtál, majd amikor a doktor néni megkérdezte hogy fájt-e nagyon, csak ránéztél és hüppögve annyit mondtál panaszos hangon: eööö Édes voltál, ügyes, én meg büszke nagyon!

Budai Gyermekkórház

Februárban sokat jártunk a kórházba, hasi, koponya, szív ultrahang, csípőszűrés várt a csöppömre. Az eredmény: minimális vesetágulat, enyhe reflux, és Ductus Botalli persistens, vagyis egy szívbéli vezeték nyitva maradása. Magzati élet után záródnia kellett volna. Persze megnyugtattak hogy a nyavalyák összesét ki fogja nőni várhatóan, azért nem volt jó érzés hallani. Azóta mindenhová visszamentünk, és igazuk volt! Az én erős kismanóm makk egészséges, eltéréseknek semmi nyoma!

Régi levelek

Találtam régi leveleket amiket Gergő nevében írtam a családnak:

Szervusztok kedves Rokonaim!

Szeretnék beszámolni az elmúlt hetek történéseiről. Anyuval és apuval többször is voltunk doktor bácsinál, aki mindannyiszor lemért engem, és megállapította h egészséges vagyok, és a fejem irányban van már. Egyébként igazi eminens vagyok, mert más pocaklakó az utolsó hetekben fordul irányba, addig a fenekén csücsül, én pedig már 5 hónapos korom óta fejjel lefelé lógok. Hiába, szófogadó gyerek vagyok...Anyu ennek nagyon örül, bár amikor a buksim a hólyagjába nyomom, annak nem annyira. A fenekem mindig kiszoktam dugni, és addig nem moccanok míg simogatja valaki. Moziba már nem szeretek járni mert megijedek a hirtelen erős hangoktól. Amellett hogy jó gyerek vagyok, nagyon csalafinta is. Amikor anyuval rohangálunk a városban, meg autóban zötykölődünk, akkor egész nap szundikálok, olyan kellemes a ringatás, viszont amikor anyu végre ledől, akkor kiélvezem a mozdulatlanságot, és megmutatom milyeneket tudok boxolni és rúgni. Néha egész éjszaka házibulizom, és kirúgom a ház oldalát is. Hiába, senki sem tökéletes.
Anyuék nagyon várják már hogy előbújjak. Ha én is úgy akarom akkor erre 5 hét múlva sor kerül....aztán persze lehet hogy megviccelem a rám várakozókat, majd ez lesz az én karácsonyi meglepetésem!!!!

Puszi mindenkinek, hamarosan találkozunk!


Ui: Nagypapának köszönöm a múltkori káposztás kockát, nagyon fincsi volt!!!


Te kis pocaklakó pocok!

Hidd el nagypapádnak, hogy most vagy a világ legjobb helyén.No jó tudom, hogy viszonylag szűk a mozgástered, de valamit-valamiért.
Ha lenne akkora pocak, amelyikben elférek, már mennék is vissza.
Annak minden esetre örülök, hogy kíváncsi a természeted és fejjel lefelé egész más szemszögből láthatod a dolgokat, mint egy átlag halandó.Én pl.
még sosem láttam káposztás cvekedlit alulnézetből.(legalább is nem emlékszem).
Ahhoz még kicsi vagy, hogy viccelődj.Tessék a normális időben meglátni a napvilágot, ahogyan az elő van írva.Nyugodt lehetsz, hogy a későbbiekben
is a rend lesz a lelke mindennek.Semmi tv. semmi számítógép és 8 kor ágyba és alvás.Na ehhez tartsd magad és ha nem tetszik amit írtam
akkor nyugodtan végezz el egy salsa tanfolyamot ott, ahol éppen vagy.Anyukád biztos nagyon fog örülni.
Tessék rendesen viselkedni és ne feledd: sál, sapka!

puszil nagyapád

Vendégjárás








Sok látogatónk volt ezekben a hetekben, Itt jártak a szüleim, Etu, apa anyuja, Gábor két barátja, Vandáék Sárikával....

Apa és fia

Kedvenc fotótémám mostanában a Nagy meg a Kicsi. Olyan édesek együtt, ahogy a pici fiú elvész Gábor karjaiban, imádnivalóak:-)



egy hónapos!!!!

Na, itt apu is jó álmos MIX

























Szoktam így is aludni........meg így is.......





Atyaég, elrepült az első egy hónap. Szépen lassan összeszoktunk, naprendünk nincs, de már nincs bennem bizonytalanság, a baby blues is elmúlt végre. Öröm minden perc. Éjjel összebújva szopizunk, dúdolunk, felváltva alszunk Gáborral, de nem vagyok annyira fáradt mint amennyire lennem kellene ha épp ésszel végiggondolom az alvással töltött óráim mennyiségét. Hiába, ilyenkor az ember teste is másképp működik...
Egyedül az zavar hogy nagyon hideg van és be vagyunk zárva. De szerencsére anya az első héten itt volt, Gábor is sokat segít nagyon, még jó hogy az évvége mindenhol holt szezon, így nem hiányzott senkinek annyira mint nekem hiányzott volna ha nincs itthon velem. Ideális időzítés gyerekszületésre:-)
Ami biztos, hogy kisbabák jobban megérzik a frontot mint a felnőttek. Például volt olyan nap hogy Gergő egész nap sírt. Kivéve egy fél órát amit viszont végigrötyögött:-) Ez volt élete leghosszabb mosolysorozata, február 2-án. El is csíptem a kis zsiványt:-)

első hetek





Első napok otthon



Így alszik a kis tündérbogyó az apukája mellkasán

2008 december- január


Hát, lassan eltelik az első hét.
Egyelőre harc van meg kétségbeesés...és persze határtalan boldogság. Gergő nagyon jó baba, keveset sír, egyedül szopi gondjaink vannak, gondolom ezzel nem vagyunk egyedül de olyan késégbeejtő h egyszer jóllakik 10 pec után, azután másfél óra(!) után sem. Fogalmam sincs van-e elég tejem, mert lefejni csak kb 10 ml-t tudok, viszont ha meghallom h sír vagy magamhoz ölelem, akkor ömlik a tej mindenfelé....na jó, nem is fárasztalak ezzel titeket, majd biztosan beáll ez is mint minden más.
Viszont hihetetlen érzés az anyaság. Egyszerűen annyira szeretem h bármit, BÁRMIT megtennék érte, sokszor rémálmaim vannak h valami baj éri, elrabolják, őőőőrület:-))) Egész nap tudnám nézni a kis grimaszait, gyönyörködni a pofijában, a csücsöri szájában:-) Sose gondoltam volna h így lehet szeretni valakit:-)) És amikor az apukája fogja és beszél hozzá, én meg nézem őket, hát...ellágyul a szívem.
Szóval szerelem és kétségbeesés váltja egymást, felhőtlen öröm és némi depresszió, de azt gondolom ez teljesen normális velejárója egy ekkora érzelmi, testi változásnak:-))
2008.12.20.


Megint eltelt egy hét, sőt, holnap már 1 hónapos lesz a Manóka:-)) Hihetetlen.
Egész héten, nagyon nyűgös volt Gergő, fájt a pocija, de most úgy néz ki megoldást találtunk: Hordozókendő. A szoptatási tanácsadó is ezt ajánlotta, és tegnap itt volt MolnárPeti és Vanda és Sárika, és az ő kendőjükkel magamra kötöttem Gergőt, és 3 órán át teljes csendben volt:-)) Mindig azt hittem h estére kevés a tejem és azért akar cicin lenni órákon át, de megnyugtattak h nem, csak estére úgy elfárad, annyi inger éri, hogy csak vígaszt keres, nem enni akar csak ott lenni:-)) A kendő biztosítja a közelséget, de mégis szabad a két kezed....szóval megrendeltem, jövő hétfőn érkezik:-)) Egyébként jó volt a tegnap nagyon, mert elmentünk moziba!!!! Ketten!!! Évikének leadtuk Gerit, előtte kapott pelust meg sok tejecskét, szóval átaludta azt a két órát míg ott volt, mi meg kikapcsoltunk! Nagyon jó a valami amerika2 :-)))) Este meg jöttek Vandáék, az is jó volt, mindenhol pelenka, cumik, Vandával egyszer szoptattunk is közösen, addig a fiúk kitárgyalták a babakocsik és mérlegek, és légzésfigyelők műszaki adatait, meg hogy a jóisten pénze sem elég :-)))
Tényleg! Megjött Geri lakcímkártyája, és az anyja neve után az én nevem volt!!!:-) Akkor éreztem először igazán valóságosnak és ijesztőnek a dolgot:-) Félelmetes!
2009.Jan.12.


Újabb fejlődési ugrásban vagyunk, ráadásul hülye frontos az idő, az elmúlt napok katasztrofálisak voltak. Tegnap 5-től reggel 6-ig nem aludt Gergő!!! Esküszöm! Nyekergett, kakilt, táplálkozott, 6x pelenkáztam át, mert hol kakilt, hol lepisilte magát miután kihámoztam a pelusból. Olyan pici kukaca van h mire elkapom és céloznék vele, még a fejét is lepisili:-)) Na jó, tök vicesen hangzik, de tényleg nagyon kimerültünk. Én annyira, hogy 24 fokban melegítőben is vacogok a téli paplan alatt. Most kicsit többet enne, a tejem meg még nem alkalmazkodott az új igényekhez, szóval két szopi között fejek mint állat, így altatással, fejéssel, szopival, és ébrenléttel együtt (amikor ugye beszélgetek vele) napi 4x egy óra marad arra hogy takarítsak,összeüssek valamit, egyek,fürödjek, mosogassak, még jó h tegnap hozott apósom 3 napra való kaját:-)) Őőőőrület!!! A dolog másik oldala persze az h nem lehet rá haragudni, mert annyira cuki amikor biggyeszti a száját, meg egyébként is, olyan érzéseket hív elő az emberből amikről nem is hittem h léteznek, pedig bennünk vannak:-)) Remélem beáll hamarosan a napirend. Rendeltem hordozókendőt, az okos cikkekben mindenki dicséri h mennyire jó a gyerek érzelmi és idegrendszeri fejlődésének ha mindennap pár órát az anyukájára kötözve tölt el...ráadásul lesz két szabad kezem is mellette, nem rossz. Ma kéne megérkeznie, remélem hozzák....hacsak át nem aludtam a postást...
2009.jan.19.


Szoptatni akarok, mindenáron. És ezért képes vagyok mindent megtenni. Ezen gondolkoztam ma hajnalban, amikor egyszer csak egy jót röhögtem magamon. Láttam magam kívülről. Ott gubbasztottam hajnali 4 kor a konyhában, egyik cicimen búg a mellszívó, a másikhoz pelenkát szorítok, és közben fáradtan-meredten gúvadok a kisfiam fényképére -az igazi végre aludt- hogy beinduljon a tejleadó reflex.Hát mi ez ha nem abszurd? :-) Utána mérem a reggeli "hozamot" és örvendezek hogy hm, nem is rossz. A konyha mondjuk a legkevéssbé sem hasonlít konyhához, inkább valami kémiai laboratóriumhoz...mindenhol üvegek, tárolók, sterilizátor és forralt víz, tiszta boszorkánykonyha. És persze az egész lakásban szerteszét pelenkák...a fotelban, a szék karfáján. 6-kor felébredt Gábor és elküldött aludni, de a sötétben ráfeküdtem egy cumira...mert persze az ő ágyában is rejtőzött egy. Szép az élet:-) És még nincsenek játékai. 4,5kg. És máris felfordította a lakást. Az életünkről nem is beszélve :-))))
2009.Jan.20.

Gergő a világra jön!!!




A születés csodája:

Az egész már két héttel a szülés előtt elkezdődött…apróbb vérzések, és egyre sűrűsödő, erősödő jóslófájások jelezték a nagy nap közeledtét. Az NST egy héttel az esemény előtt már közepesen erős fájásokat jelzett, teljesen szabályos időközönként. Aztán ez napokon keresztül ismétlődött…haskeményedés 10, majd 5 percenként. Mégsem történt semmi sem. Egészen december 12-ig.
Nem is tudom, aznap valahogy más volt minden. A fájdogálások reggel óta jöttek mentek, de valahogy nemcsak a hasam felső része keményedett be, hanem szinte az egész. Tettem vettem, mézeskalácsot sütöttem, mostam, de már néha annyira fájt a derekam mintha le akarna szakadni. Próbáltam meleg zuhany alá állni, de az sem mulasztotta el. Este már ágyból fekve a Beugrót néztük Gáborral, jókat nevettünk, közben néha mértük az időt, szabályosan 5 percenként jöttek a keményedések de nem voltak igazán fájdalmasak, ezért azt gondoltam hogy megpróbálok elaludni, mint ahogy máskor is. De nem maradt időm. Fél 12-kor pukkanást hallottam, és egy piciny fájdalmat éreztem, és TUDTAM hogy a magzatburok repedt meg, és azt is hogyha most megmozdulok, akkor azon nyomban elönt majd a víz. Így is lett! Gyorsan lekúsztam az ágyról, és félig lelógattam az alsó felem, nem mertem felállni, mert azt olvastam, hogyha ennyire zúdul kifelé a magzatvíz, akkor magával sodorhatja a nyitott méhszájon át a köldökzsinórt a hüvelybe, és az nem vezet jóra. Gábor közben elszaladt törülközőért, addigra én már minden porcikámban remegtem, ez nagyon érdekes volt, mert belül valahogy egészen nyugodt maradtam. Remegett a lábam, vacogott a fogam, mindez alig 2 perc alatt. Gábor közben hozta a nadrágom, a kórházi cuccot pedig levitte a kocsiba, beindította a motort hogy ne legyen olyan hideg. Eközben én szépen végigcsordogáltam a lakásban törülközővel a lábam közt, és közöltem az épp felérő, és szerintem nálam sokkal izgatottabb Gáborral, hogy én bizony most megyek fürdeni és hajat mosni. –Meg vagy húzatva? –kérdezte, szóval a tervem viszonylag gyorsan dugába dőlt. Becsordogáltam még a vécére, majd öltöztem, beraktam a bugyimba egy gigantikus méretű betétet, és már mentünk is. A kocsiban azért már elkezdődött a móka, a fájások egyre erősödtek, a víz még mindig dőlt, és nekem egyre jobban kakilnom kellett, miközben arra gondoltam, hogy úristen, csak nem már a tolófájásokat érzem, ugyanis azt olvastam hogy az szokott ilyen inger formájában jelentkezni. Hát, valami ilyesmiről volt szó pedig.
A kórházi kapun való áthaladás nem volt zökkenőmentes, de viszonylag hamar megtaláltuk a megfelelőt. A szülőszobára való feljutást nem részletezném, már annyira remegett a lábam hogy alig bírtam menni, fáztam, és egyre erősödtek a fájások is. A szülőszobára felérve becsengettünk és bebocsátást nyertünk. Miközben próbáltam felügyetlenkedni a lábamra a cipővédőt, a szülésznő megkérdezte hogy ki az orvosom. Válaszomat hallván közölte hogy szerencsém van, mert épp itt van! Szegény, utcai ruhában jött ki elénk, épp hazafelé készülődött az ügyeletből, majd minket meglátván beletörődötten sóhajtott: - Na, akkor megyek átöltözni. – A szülésznő egy szobába vezetett minket, ami nem volt túl barátságos, a tanfolyam utáni látogatáson sokkal szebbet mutattak, de akkor talán mindegy is volt. Megvizsgáltak, 2,5-3 ujjnyi volt a méhszáj, de érezhetőbben lentebb volt, mert már nem fájt annyira a vizsgálat mint alig 5 napja a magánrendelésen, amikor is csillagokat láttam. Levetették velem mindenem, csak a pizsama felsőm (ja, mert persze én abban jöttem el otthonról) és a zokni maradhatott, bekötöttek egy oxytocin infúziót (harmadjára sikerült) , egy kindertojás belsőre emlékeztető nagy, sárga, tojás alakú labdára ültettek, alám terítettek egy óriási nedvszívó lepedőt. Az egész nagyon kényelmes volt, fájások alatt tudtam rajta forgatni a csípőmet, és a hátamnak is nagyon jó érzés volt. Egy baj volt csak, annyira folyt a víz, hogy átáztatta a zoknimat, és csurgott a padlóra, amin ide oda csúszkált a lábam, nem tudtam rendesen megtámaszkodni, szóval nem volt valami száraz és komfortos érzés. A fájások egyre erősödtek és mind sűrűbben jöttek. Próbáltam engedelmeskedni Gábor mondatainak, miszerint csak engedjem hogy fájjon, ne feszítsek…igyekeztem így tenni, közben próbáltam mély levegőket venni hogy a babának is jusson. Két görcs közben annyira elfáradtam, és annyira ellazultam, hogy úgy éreztem, akár álomba is tudnék merülni abban a pillanatban. Ez jó volt, mert rápihentem a következőre, viszont a labda kezdett kényelmetlen lenni, mert semerre nem tudtam dőlni rajta. Felmásztam az ágyra. Oldalfekvésben, Gábor kezét szorongatva feküdtem, de a fájások alatt már néha a hangomat sem tudtam visszatartani. Eljutottak hozzám a szavak, Gábor kérdezte hogy megemelje-e az ágyat, de képtelen voltam válaszolni, csak szorítottam a kezét. Azt hiszem úgy van ez kitalálva, hogy éppen nem halsz bele. A fájdalomküszöb határát súrolja az érzés és éppen nem éri el. A fájásszünetekben csak csukott szemmel feküdtem, teljesen ellazultam, szinte elájultam. Többször kaptam egy pár korty vizet is, örültem hogy mindenféle kórházi protokollra hivatkozva nem tagadják meg tőlem. A szülésznő hajnali 4 órát jósolt a baba érkezésére, én meg el nem tudtam képzelni hogy hogyan fogom addig kibírni. Fél 2-kor már nagyon erős kakilási ingerem volt, visszatarthatatlan. Csodálkozva vizsgáltak meg, és megállapították hogy már teljesen eltűnt a méhszáj, kérdeztem hogy az mit jelent, a szülésznő kacsintva annyit mondott hogy hamarosan itt a baba. Egyszerűen el sem akartam hinni. Hatalmas örömöt éreztem valahol belül, hiszen álmomban nem gondoltam volna hogy ilyen gyorsan eljutunk idáig, alig két órája még tévéztünk az ágyban fekve. Hirtelen sürgés-forgás lett, betoltak egy műszerekkel teli asztalt, kesztyűt húztak, és megpróbáltam nyomni egyet. A tolófájás? Az valami elképesztő erő. Valami hihetetlen, mélyről, és irányíthatatlanul, feltartóztathatatlanul érkező erő, egyszerűen nem tudsz nem engedelmeskedni neki. Engem teljesen lenyűgözött. A doki a bal, Gábor a jobb felhúzott lábamat nyomta le, a szülésznő pedig a fej haladását és a gátat figyelte. Át kellett volna fognom a combom, és az államat a mellkasomra szorítani, de nem esett jól, a kezem inkább valahová magam alá gyűrtem, a fejem pedig oldalra szegtem…egyszer megkérdeztem hogy nem lehet-e felülnöm kicsit, de nem engedték. (éljen az alternatív kórház) Azután közölték hogy most magamra hagynak 2-3 tolófájás erejéig, hogy a babuci jobban megtalálja a helyét, és tökéletesen beilleszkedjen a feje. Nyomhatok is ha szeretnék, de nem muszáj. Na köszi, ez olyan mint az öklendezés csak lefelé, hogy ne nyomnék... Kimentek, és én végül úgy nyomtam és erőlködtem az ágyon ahogy csak jólesett, és kinyújtott, kifeszített lábbal esett jól, hangot kiadva esett jól, valahogy így jobban tudtam az erőimet összpontosítani, jobban mintha irányítottak volna. Vicces, és egyben rémisztő látványt nyújthattam, ha jól emlékszem, ekkor Gábor már hozzám sem mert nyúlni, viccelődtem is később azzal hogy úgy nézhettem ki mint az ördögűzőben az ágyon vergődő megszállt kislány Kisvártatva visszajött a szülésznő meg a doki, és jól megdicsértek hogy milyen jót tett a dolognak ez a pár magánakció És kezdődött minden újra. Egy tolófájásra hármat kellett volna nyomnom három levegővel és hang nélkül, de egyik sem akart kezdetben sikerülni, muszáj volt kiabálni, és levegőm is annyi sok volt, hogy kettő nyomásig kitartott, és vége lett a fájásnak. A fájásszünetekben egyre jobban kezdtem feszítő érzést érezni ahogy haladt a fejecskéje, a legrosszabb akkor volt amikor közvetlenül a fej megszületése előtt várni kellett 1-2 percet a fájásra…na, az tényleg olyan volt mintha egy sárgadinnyét gyömöszöltek volna belém. A gátmetszést olyan sunyi módon csinálták, és úgy varázsolták elő az ollót a semmiből hogy csak egy pillanatnyi éles fájdalmat éreztem. Gábor lelkesen rám nézett –kinn van a feje!! –kérdem tényleg? –Tényleg, látom! –Biztatott, nevetett hogy már nincs sok hátra, a szülésznő is és a doki is mintha kiabáltak volna hogy mindjárt kinn van csak még egyet nyomjak, hát beleadtam apait-anyait, iszonyú lelkesítőleg hatott hogy mindjárt vége, mindjárt kibújik a kis gumimaci akire annyira vártunk. Hatalmasat nyomtam, és (fantasztikus érzés) kirepült belőlem a kis csomag, azonnal üvölteni kezdett, lenéztem, láttam a kis kalimpáló lábait, és egyszeriben megszűnt minden fájdalom, csak a hatalmas megkönnyebbülés volt és a boldogság. Gábor elvágta a köldökzsinórt, és a hasamra tették Gergőt azonmód maszatosan és véresen, sírósan, én meg csak bámultam, és nem akartam elhinni hogy megérkezett, simogattam a fejecskéjét, gyönyörű volt. És Tényleg, TÉNYLEG megérkezett, létezik,VAN!!!!! Hamar elvitték, Gábornak is szóltak hogy kapja elő a fényképezőgépét és tartson velük míg Gerit megfürdetik, megvizsgálják. Hát, mondanom se kell, volt nagy nevetés mikor Gábor elővette a Canon 5D-t a hatalmas objektívvel. Miután elmentek, egy nyomásra kicsusszant a méhlepény is, kértem hogy mutassák meg, nagyon érdekes volt, és nem tartottam gusztustalannak, sőt, hálát éreztem hogy ilyen ügyesen ellátta a kicsinket tápanyagokkal 9 hónap során. Na jó, azért meg nem simogattam...Engem elkezdtek előkészíteni a varráshoz és a belső tisztogatáshoz, amikor Gábor megjelent az ajtóban. Azt hiszem ez az a pillanat amit sosem felejtek el. Az én óriás kősziklám lassan lépdelve hozott egy fehér pólyába bugyolált, immáron csendes kis csomagot, és csak bámulta, arcán fülig érő mosoly….leültek mellém. Ők voltak az én fájdalomcsillapítóim amíg engem rendbe raktak. Ezt a részt szívesen kiradíroztam volna a végéről. Talán azért is volt ilyen elviselhetetlen, mert már nem vezetett sehová, „céltalan” fájdalom volt.
Nem sírtam végül (később azért triplán bepótoltam! ) pedig azt gondoltam potyogni fognak a könnyeim. Hatalmas boldogságot éreztem, felfoghatatlan volt, gyönyörűséges. Abban a percben azt gondoltam hogy ezt nem csinálnám meg még egyszer. Még másnap is azt gondoltam. Harmadnapra már alig emlékeztem a fájdalomra, és azóta is csak bámulom ezt a kis csodát aki belőlem lett, és abból az emberből akit a legjobban szeretek a világon.

2008 december



Ma 3-kor megyünk dokihoz. Tegnap megint volt egy jó kis vaklárma nap. Egész nap keményedések, 5-10 percenként, iszonyú hányinger, 3-4 szédüléses hullám, és ha álltam, olyan volt mintha az egész alul ott nyomásban lenne, a gátam, a fenekem....de este nagy nehezen elaludtam, és bár éjjel sokszor felébredtem, Gregi még reggel is a helyén volt:-)))
2008.12.03.



Úúúúgy izgulok már, minden gondolatom a szülés körül forog, teljesen beszűkültem. Jó és rossz gondolatok váltják egymást, szorongás és eufória, megnyugvás és harci ideg...földöntúli boldogság és a visszafordíthatatlanság és véglegességtől való félelem. Ugye ez mind normális?
2008.12.09.

Novemberi villamosút



Már Téged vártalak, talán a 8.hónapban lehettem, amikor utaztam a villamoson, csak néztem kifelé, kezem a hasamon, talán még mosolyogtam is....éreztem h valaki néz. Egy édes öreg néni figyelt csendesen. Át akartam adni a helyet, de azt mondta csak egyet megy, és nem is foglalná el a helyem. Tovább utaztunk...aztán csak felém hajol, halkan szól: -Szereti Illyés Gyulát? -Igen.
-Akkor olvassa el a Szekszárd felé című versét....
Majd a gondolataiba mélyedt.
Leszállt hamar, fátyolos volt a szeme.
Hát elolvastam....meghatódtam. Potyogtak a könnyeim. Még most is ha elolvasom. A néni meg egy angyal volt.

Illyés Gyula:
Szekszárd felé

Kis vonat megy nagy domb-
oldalon;
terhes kicsi nő a
vonaton.

Jár itt is, ha más nem,
a szeme;
affajta, ki nem röst
sohase.

Homloka az ablak
üvegén,
rázódik a tengely
ütemén.

Néz ki bólogatva
szüntelen,
oldalvást a vastag
üvegen.

Nézi mit a tágas
táj kínál;
gyermeke helyett is
nézi már.

Mosolyog és pillog
nagyokat,
mint lány, ha szeszt, édest
kortyogat.

Ablakrázta arca
szeliden
azt bólintja folyvást,
hogy igen.

Ízlik neki, lám csak,
a világ;
száll szemén át park és
pusztaság.

Pusztai menyecske,
jelzi ezt
üveggyöngye; gyöngyön
kis kereszt.

Kereszt mellett kis kép:
az ura;
térdén köteg színes
brosúra.

Szalad át szemén ház
és fasor,
szökdel ajkán egyre
friss mosoly.

Mintha nem pillái
közt, de szép
szája hosszán szállna
a vidék.

Tábla búza, tábla
baltacim
hagyja szinte ízét
ajkain.

Kéklő szőllők, sárga
asztagok
becézik az alvó
magzatot.

Lebeg az lágy élmény
közegén,
anyjában is egy nép
közepén.

Most dől el, mivé s mint
alakul;
most érinti tán egy
titkos ujj.

Úgy becézi, hívja,
a világ,
mint házából rég mi
a csigát.

Megy szülőmegyémben
a vonat;
bennem is megy jó sor
gondolat.

Így vitt egy kis nő rég
engem is;
itt alakult az én
lelkem is.

Néz, néz a kis asszony,
gyűjtöget,
termi csöndesként a
gyermeket.

Hova viszi, honnan,
nem tudom;
fölvidít, hogy véle
utazom.

Nézem úti tájként
a szelid
nőn a tegnap és ma
jegyeit.

Jár szemem a terhes
kicsi nőn
s azt gondalom, itt megy
a jövőm.

Visz tovább egy népet;
eltakart
csempészáruképp hoz
egy magyart.

Egy ilyen kis nőben
rég Babits
épp talán anyámat
látta így.

Gondolta, hogy abban
él, aki,
őt fogja fejében
hordani?

Jár szemem a kedves
kis anyán
s azt gondolom: Itt megy
a hazám.

Viszi, mit se tudva,
szakadék,
örvény fölött Árpád
örökét.

Benne él talán, ki
engemet
holtomban is meg-meg-
emleget!

Gondom, hitem, eszmém
talaja,
öröklétem vagy te,
kis anya.

Néznem is jó téged –
megbocsásd.
Kívánok szerencsés
utazást!

Kezdjük a legelején...


Kedjük a legelején
Apukádat 2004 nyarán ismertem meg, de akkor még mással éltem együtt.Sokszor találkoztunk, kirándultunk, autókáztunk, beszélgettünk. Kezdettől fogva valami természetes, magától értetődő közösségem volt vele. Ha együtt voltunk, akkor éreztem úgy, hogy ÉLEK, egyébként meg csak úgy voltam.
Ő talán már tudta…. Talán már az első perctől fogva? És azt is hogy én csak barátként (nagyon jó barátként) tekintek rá. Találkoztunk sokszor, igen. Nagyon szerettem vele lenni, csak folyton szerelmes voltam….másba:-) Sokszor kértem a véleményét, adott tanácsot... aztán sokszor megszakítottuk a kapcsolatot, ha már nagyon fájt a szíve értem...ilyenkor pár hónapig nem találkoztunk. Hiányzott, sírtam is, de mégsem fogtam fel hogy ha ennyire tud fájni akkor az valami sokkal mélyebb....sokkal örökebb. Fura. Fiatal voltam, éretlen, de már tudom hogy a személyiségem alakulásához kellett az a pár év tapasztalat. Főleg a rossz. Így jobban értékelem a jót.
Azt h tökéletesen kiegészítjük egymást, és senkivel nem vagyok annyira önmagam mint vele, azt mindig éreztem. Ő pedig talán tudta hogy egyszer eljön az ő ideje, és ez nem is lehet másként. Így van megírva.
Inkább az én felismerésemre várt. Ahogy ő fogalmaz: Vártam hogy végre megjöjjön az eszed :-))

És 2007 tavaszán megjött Épp szokás szerint nem voltam túl jól, véget érő kapcsolat, lelkileg padlón, pénzem sem volt, mikor felajánlotta hogy költözzek hozzá. Persze nem akartam, féltettem a szívét…nem akartam elérhetetlen, tálcán kínált csokitorta lenni. És ezt persze ő nagyon jól tudta, annyira, hogy szépen a csőbe húzott egy kitalált történettel. Elmesélte hogy neki most van egy nagy szerelme, akivel talán össze is bútoroznak, szóval menjek nyugodtan, szigorúan barátságból akar rajtam segíteni. Hittem, hát mentem. Egyenesen a kisszobába költöztem, és kezdetét vette egy nagyon szép és izgalmas időszak. Esti beszélgetések, borozgatások, jól sikerült és kevésbé finom vacsorák, néhány fotó, napi ölelések. De semmi egyéb. Hogy mikor jöttem rá hogy Gábor (aki időközben szakított nem létező barátnőjével) kell nekem és senki más? Azt hiszem akkor amikor egyik este hazaállított, becsörtetett a szobámba (erre persze felébredtem) és elújságolta hogy találkozott egy lánnyal.A Lánnyal. Még sosem láttam ilyennek….csak azt vettem észre hogy zokogni kezdek. Nem bírtam abbahagyni. Akkor éreztem először igazán: Elveszítem.

De valamiért mégsem kellett neki az a lány, pedig sokkal szebb, fiatalabb, vékonyabb volt mint én, máig nem értem, de a lényeg hogy miközben a táncparketten forgatott a bormámoros Duna- parti éjszakában, nekem belülről súgta egy hang hogy álljak meg, legyen az enyém. És megálltunk, miközben a többi pár izzadtan ropta tovább, és csak csókoltam, csókoltam….azt hiszem ennél nagyobb egységélményt nem kell tapasztalni hogy az ember azt érezze; meglelte a másik felét.