Leviéknél

Adós voltam még a legutóbbi látogatásunk képeivel! Ibolyáéknál a sláger a labdákkal teli játszóvár volt, olyannyira, hogy Gábor még délután ment az Aldiba, és 3500Ft-ért beszerezte, ennyiért tényleg nem lehetett otthagyni. És az utolsó darabot hozta el....

7.hónap!!!!

Jelentem, hogy Barni pocakkal pár napja (egyes könyvek szerint pár nap múlva) beléptünk a harmadik trimeszterbe!! A kis "ÉLIEN" már komoly rúgásokat produkál, előszeretettel veszi célba pl a bordáimat, és néha beletenyerel a hólyagomba, de neki még ezt is simán elnézem:-)))

járni tanul!!!

Február 16-án Zebulont szorongatva állt tőlem úgy másfél méterre. Mivel neki nem tűnik fel hogy amibe kapaszkodik az fix bútordarab-e vagy csak egy abszolút gyökértelen tárgy, így -Gyere ide! - kérésemnek bátran engedelmeskedett. Totyogott előre néhány lépést:-) Ezt azóta is buzgón gyakorolja, feltéve ha nem ülök  nagyon messze tőle, és van valami a kezében. Igaz, hogy az utolsó lépést gyakorlatilag repülve teszi meg, úgy dől a karomba mint szamuráj a kardjába, de a lényeg hogy elindultunk egy úton:-) Kismackó előtt  hamarosan új perspektívák nyílnak meg. Meg ha jól sejtem előttünk is ;-)

Körforgó

Így adjuk át mi egymásnak a hülye nyavalyákat....három hete kezdődött velem, mire jobban lettem jött Gábor, aki a héten sajnos visszaesett. Tonnányi zsebkendőt trombitál el, és nagyon rondán köhög. Tegnap estére Mackónak hőemelkedése lett. Éjjel minden fordulásomnál (átlag 15-20/éj) felkeltem és fogtam a homlokát, ellenőriztem nem szökött-e fel a hője. Szerencsére jót aludt, és láztalanul kelt. Délelőtt szaladgáltam egy sort a városban, majd hazaérvén ágyba bújtam, mert Gergő is éppen a délutáni szundiját költötte el. Két óra múlva iszonyú torokfájással és gyengeséggel keltem. Nesze neked névnap, nesze neked hétvége.
Az igazság az hogy sokan betegek körülöttünk, az enyhe idő beálltával mindenkinél megszaporodtak ezek a köhögős, orrfújós kórságok. Nálunk igencsak megnehezíti a gyógyulást a tény, hogy terhesen a legyengült immunrendszeremmel minden kóbor vírust azonnal magamévá teszek,és hogy gyakorlatilag semmit nem szedhetek a házi csodaszereken kívül. Marad a mézes kamillás tea, meg az inhalálás. Meg a türelmetlenség...
Ja, és Gergőt átkereszteljük Iron Boy névre. Ugyanis ő van talpon csak e vidéken!

Farsang

Szombat reggel Gábornak még volt egy kis dolga, mi pedig addig Vanda hirtelen jött hívásának engedelmeskedve legurultunk a Millenárisra egy kis farsangi mókázásra. A "lépegető" nevű foglalkozás nagyon tetszett nekünk, népzenére körtáncot jártunk, a gyerekek kisbirkákká változtak, majd jött a farkas, szóval csuda izgis volt. A mondókázást és a táncot élvezte Gergő, a játékoknál Sárával négykézlábaztak, és persze nem azt csinálták amit kellett volna, a többi ember nagy derültségére:-)





Bemerészkedett a többiek közé:-)

Ez a kisfiú kinézte magának, és úgy terelgette mint egy igazi pásztor:-)


A nagy terek szerelmese!!!!! Ezt mindig is tudtam, de most bebizonyosodott. Ahol én állok a kép készítésénél, az egy jó kis játszószőnyeg tele érdekesebbnél érdekesebb játékokkal, és nyugodtan játszó gyerekekkel, beszélgető szülőkkel. Gondoltam itt majd kicsit leülünk, pihenünk.....aha....Gergőnek esze ágában sem volt a szőnyegen maradni, csak ment, csak ment. A terem mindkét végén lépcsők voltak, szóval ha nem akartam h leguruljon, meg kellett fognom, és a rúgkapáló, üvöltő gyereket vissza kellett cipelnem a szőnyegre, hátha ott marad...mert ugye a remény hal meg utoljára. A 10.ilyen körünknél már azért éreztem hogy ez nem okés, se a hátamnak, sem a hasamnak, a patakokban csurgó verítékemről már nem is beszélve. Szóval hívtam Gábort segítségért, és levontam a konzekvenciát. Mackóval kettesben csak négy stabil fal által határolt területre vagyok hajlandó menni ezentúl :-)))))

ho-ho-ho-hóóóóóóó

A tél nem a kedvenc évszakom. Nem szeretek fázni, nem szeretem hogy korán van sötét és nem süt a nap. De a hó lenyűgöz. És nem csak a szobából.
Nálunk hatalmas hó esett. Nem is emlékszem mikor esett ennyi utoljára....talán még gimis lehettem. Az erdő gyönyörű ilyenkor. Valahogy nagyobb a csend mint máskor, és olyan érintetlen minden....mintha ez a makulátlan fehérség lenne a természet ünneplője. El is mentünk sétálni kicsit. Nem volt egyszerű, el is akadtunk a kocsival, de végül csak odaértünk. Mackó Gábor hátára költözött, és hátrahajtott fejjel bámulta a fákat.Imádtam ahogy ropogott a hó a talpunk alatt :-)


Az utcán parkoló autók sokszor ott is maradtak:-)


Az udvari parkoló meg lett tisztítva, és hatalmas hófal emelkedett az autók mellett!


Azért otthon is lehet mókásakat csinálni :-)

srácok

Múlt héten még babatalálkozót is tartottunk. Na persze mi, a mamák sem hiányozhattunk:-) Felvettem Timit és Zsombort, és már mentünk is Évihez, aki Zalánnal várt minket.
Szokásomtól eltérően nem 3-6 képben mesélem el a történteket....egyszerűen nem tudtam ennél jobban szelektálni :-)


Zalánka nagyon kis barátságos, simán megmaradt az ölemben!


Gergő nem hazudtolta meg magát. Amint lekerült a nadrág a peluscsere előtt, felpattant.


Timcsi és Zsombi boy!


Gergőmmel

A masszív faasztal nagy sláger volt!


A hatosfogat. Bocsánat, nyolcas:-))))


Cukik!


Két kiskrapek (egy figyelő és egy nyelvnyújtogató) két mami (egy mosolygós és egy álmában beszélős) és két kistesó (egy 30 és egy 5 centis) :-)


Ágyon ülős


Komoly


Tim és Zalánka


Jófiú


Két zsivány


Két majdani bátyus



Jól itt maradtam:-) Szóltál?

Na itt Gergő már rettentő fáradt volt. A sarokig sem értünk el, rögtön elájult a kocsiban