Játszóházban

Egykori kórházi szobatársammal, Ibolyával gondoltunk egyet és elindultunk az állatkerti játszóházba még csütörtökön. A Városligetig rendben kijutottunk, de a bejárat 100-200 méteres körzetében nem találtunk parkolóhelyet, akárhogyan keringtünk. Nem is lett volna ez baj ha nem a hónap leghidegebb napját sikerült volna kiválasztani erre a programra, amikor ráadásul még a hó sem volt eltakarítva az utakról. Valahol a fürdő után azért leparkoltunk, én elővettem a nyári 4 kilós babakocsinkat, Ibi felkapta Leventét, és már mentünk is. A hó az arcunkba esett, fújt a jeges szél, a kocsi irányíthatatlan volt, a gyerekek sírtak, lefagyott a kezük ( a miénk is nagyon fájt már) és ekkor még nem láttuk a bejáratot. Ekkor döntöttünk úgy hogy visszafordulunk, és érvénybe lép a B terv. Irány a Sugár! Illetve a Sugárban nemrég nyílt játszóház. Na, itt végre kifújhattuk magunkat. Gyerkőcöknek gyors 11 órai, és már birtokba is vehették a hatalmas teret:-)


Egy medence tele labdákkal!!! Elképzelhető-e szebbnek, jobbnak a Kánaán? ;-)


Mackó legszívesebben ki sem jött volna!


Ugrálóvár! Egyedül annyira nem szórakoztató...innen hamar lépett.



Labdaevők gyülekezete:-)
Érdekes volt megfigyelni a különbséget a két kispasi között. Mindössze fél óra van közöttük, és mégis néha úgy viselkednek mint a tűz meg a víz. Például itt a labdák között. Levente igazi sajtkukac módjára vetette bele magát a "medencébe" és annyira csápolt hogy többször elnyelte a labdarengeteg. Gyakorlatilag kézzel-lábbal hadonászott, pörgött, a labdák meg csak repültek! Gergő meg mint egy lomha medve beült közéjük, és elégedetten, mozdulatlanul rágta a színes labdákat. Szerintem Dagobert bácsi terült el így legutóbb a bankókkal teli kádjában:-)

Papánál

Csaba papát is meglátogattuk. Rengeteg tükrös szekrény van itt, amit ha kinyitogatunk, akár több példányban is megpillanthatjuk a tükörképünket!


Kinyitni és becsukni, kinyitni és becsukni.......Gergőt simán le lehet kenyerezni egy jófajta ajtóval.

Apa régi zongorája is nagyon érdekes ám, na de a kottatartó!!!! Az ám a legjobb játék, hiszen le lehet hajtani, fel lehet hajtani...le lehet hajtani, fel lehet hajtani.... :-)

Bevásárlás

A péntek délutánjaink mostanában nagybevásárlással telnek, és itt a nagy szónak tényleg van súlya, hiszen két család, anyuék és a saját részünkre kell ilyenkor mindent beszerezni. Bepakolni szeretek a kocsiba....de otthon kipakolni és mindent a helyére tenni, na azt úúúúútálom:-)
Gergőnk már nem elégszik meg az üldögéléssel, szeret a kocsiban állva utazni, de ez csak addig lehetséges míg az első szerzemény nem landol mellette, mert akkor rögtön erős késztetést érez hogy kidobálja azt de rögvest:-)


Szegény Gábor, neki kell ilyenkor a szatyrokat felcipelni, és még egy félszemű mackó is nehezíti a dolgát. A második körre már nélküle ment.

Rólunk


Dani barátunk még decemberben készített rólunk pár szerelmetes felvételt, köszönet érte!!!

Szépségem



Régen várt találkozó

Régen találkoztunk Bogiékkal és Vandáékkal, először a hátam, aztán a járvány, utána ez a szörnyű baleset.....nagyon vágytunk már társaságra. Az elindulás nem volt zökkenőmentes, Gergő hihetetlen módon utálja a cipőt, kabátot, sapkát, pedig tényleg az utolsó pillanatban adom rá. Drámázik, kiterül a földön, nyafog kicsit, de amint kiérünk a kertbe, már hangosan kacarászik:-) Vérbeli színész a fiatalúr.


Autóban nagyon szeret utazni, az új üléséből végre kedvére nézelődhet!


Felvettük Vandát és Sárát is, a gyerkőcök rögtön érdeklődni kezdtek egymás iránt.


Így utaztak ők. Szerintem ha nem lettek volna ilyen messze egymástól, akkor kézen fogva ültek volna:-)


Íme az Ábellel és a húgával, Dorkával kibővült csipet csapat!



Szamárfül Dorkának:-)

Édesek voltak a kiskölkök nagyon! És Gergőkém életében nagy változásokat hozott e nap. Minden állattól sikítófrászt kap, viszont Bogiéknál lakik egy gyönyörű cica. És bár sikított mikor meglátta, de mászott volna utána remegve, tetszett neki, meg is fogdosta. Azért el kellett zárni, mert akkora izgalomban volt hogy semmit nem lehetett tőle hallani.
A másik a morzsaporszívó. Szintén mumus volt eddig. Most viszont a kis kölesgolyóevő társaság után muszáj volt átmenni a szőnyegen vele, Ábel csinálta nagyon ügyesen, és Gergő nem hogy nem félt, de még a kezéből is ki akarta venni. Szóval rettentő boldog vagyok hogy szépen lassan elmúlnak a félelmei. Szerencsére már az idegenektől sem retten meg.

Szolnokon

Mivel anyát hazaengedték a kórházból, így hazautaztunk Gergővel hogy segíteni tudjunk. Nagyon féltem, mert imádja a mamáját, ha ő ott van, senki mást nem fogad el, engem sem :-) De ezek a pici manók sokkal okosabbak, érzékenyebbek mint ahogy valaha gondoltam. Egy percig nem sírt. Mamája ágyban feküdt, ő pedig nem akart rámászni, nem rángatta, egyből megértette hogy ez most valami más helyzet. Mindennap többször vezetett arra az útja, de csak megállt az ágy mellett, megfogta a kezét, magyarázott valamit, vigyorgott,aztán ment tovább. Anya szerencsére a hét végére már egyedül is fel tudott kelni, és óvatosan ugyan, de alapszinten önellátó lett.


Nem volt könnyű ez az öt nap. A házban mindenhol üvegajtók, szinteltolások, az emeletre vezető lépcső.....mackónak egész nap a nyomában kellett lenni. Hogy emellett hogyan ápoltam anyát, hogyan ettünk, hogyan mosogattam, vásároltam, takarítottam, hogyan etettem meg a macskákat, hogyan látogattuk apát, hogyan vittünk neki ételt, magam sem tudom már. Összefolynak az események. Nem emelhettem volna, fájt a hátam is, de muszáj volt. Biztosan az angyalkáim vigyáztak ránk. A derekam a harmadik napra már egyáltalán nem fájt, biztosan az adrenalintól, mert azóta újra visszatért, pedig negyedannyira terhelem.


Gergő a pucérkodást továbbra is imádja, pont olyan mint az apja, őneki is az az első hazaérve hogy a cipőjével együtt a zokniját is leveszi, és rövid nadrágban van itthon. Hát a mackó is hasonlóképpen van a ruházkodással. Pelenkázás közben elszökik, a zokniját színpadias mozdulattal lehúzza, és messzire hajítja. Ma kapott is egy finom puhatalpú mamuszkát amit nem tud levenni a lábáról. Muszáj kicselezni :-)

Apát hétfőn áttolták az onkológiára, és elkezdték a kemoterápiát. Ma már haza is jöhetett, következő hétfőn megy újra.
Etukának meg csak küldjük az erőt, neki van a legnagyobb szüksége rá. Sokat gondolok rá. Fel kell hogy épüljön, nem lehet másképp és kész.

23.hét

Beléptünk a 23.hétbe :-)
Még 126 nap Barni születéséig:-)
Hogy valami vidám is legyen, itt a kedvenc dal a témában, a fantasztikus Palya Beától:

http://www.youtube.com/watch?v=IWAd6Ip_-Wc

Imádom:-)

köszönet

Az egész családnak!!! Ahogy mindenki összefogott, ahogy felváltva főznek, etetnek, látogatnak, ahogy segítenek, aggódnak, és mindemellett még engem is féltenek.....csodálatos. Csodálatos családom van!!!! Köszönöm nekik hogy vannak! Most egy darabig nem jelentkezem, hazaköltözünk Gergővel, anyut holnap hazaengedik. Most ott lesz rám szükség, eddig nem sokat tudtam tenni sajnos. Nehéz hetek jönnek, de mindent megoldunk majd, tudom. Együtt.

Rosszul induló új év...

Nem sok jó történt eddig. Ugye apáról kiderült hogy ismét beteg, majd szerdán Debrecenben kaptak egy viszonylagos jó hírt, de hazafelé jövet karamboloztak az úton. Nem tudom mit is írhatnék, nem mennék bele a részletekbe, úgyis mindenki nagyjából képben van. Anyával éppen most beszéltem, egy fokkal talán jobban van, de amikor megemlítettem neki hogy vasárnap ismét hazamennénk meglátogatni, teljesen bepánikolt. Megígértette velem hogy nem indulunk neki az útnak két gyerekkel. Megértem hogy fél. Azért 1-2 nappal azelőtt hogy valamelyikőjüket kiengedik, újra hazautazunk, kicsit előkészítem a terepet, és persze maradok is, amíg szükség van rám. Apa még mindig kába, elég nagy ütést kapott. Etut tegnap megint megműtötték, a gerincvelő szerencsére épp. Papa látta az autót, azt mondta nincs rajta egy ép rész. Csoda hogy élnek. Köszönöm, bárkinek is.

Hogy jó hírekkel is szolgáljak: Barni már annyira megnőtt, hogy kívülről is érzem a kezemmel hogy rúg nagyokat :-)
És neki is lesz játszótársa, ugyanis Gergő cimborájának, Zalánnak is úton van a kistestvére:-)

férfias játékok

Ez a kép ugyan nem vág témába, csak gondoltam elmesélem, hogy jártunk az Ikeában, és vettünk Gergőkének egy pót-Zebulont. Ha valaki esetleg nem tudná, Zebulon az a kék színű zsiráf-dínó akivel gyermekünk az ágyát szokta megosztani. Mindenhová vinnünk kell, mert imádja, és csak vele tud elaludni. Szóval mindenképp kellett egy pót, így beszereztük, bár volt egy kis dráma a pénztárnál, hiszen Zebulon majdnem 4 percig az elérhetetlen futószalagon tartózkodott, de miután elkérték érte a pénzt, és ordító gyermekünk visszakapta, rögvest megnyugodott. A kocsiban már csak cumi kellett, és a sarkon már aludtak is.


Mackó már igazi kisfiú lett, mindenhová felmenne, bebújna, imád a fekvő apján átmászni, szóval a lakás akadálypályává alakult. Játéktároló dobozunkat a kanapé mellé állítottam, így egy nagy, és egy kisebb lépcsőt kell megmásznia ha fel akar jutni. Imádja.


Egy jóóóó nagy lépés...

És már fent is van!Innen tovább mászik a kanapéra....


Majd lefelé....és ez akár 15-20 percen keresztül ismétlődik. Még nézni is fárasztó :-)

A másik nagy kedvenc az "apa rádob magasról az ágyra én meg repülök és nagyot huppanok" című játék.


Földet érés

Megérkeztem!

Kezem-lábam jár, és visongva örülök :-))))

félidőőőőőő!!!

Igen, Barni pocakkal 20 hetesek lettünk, ma beléptünk a 21-be, juhééééé!
Minden más vele. Illetve "csak" annyi hogy minden baj hamarabb elért, a derék-csípő-medence fájdalom, a gyomorégés, ezek mind csak az utolsó 1-2 hónap jellemzői voltak Gergő pocakkal.
De hát kérem én is öregszem :-)))


Mostanában felhúzza a pólómat, felfedezte a köldököm. Azért ha megkérem hogy simizze meg a tesóját, megteszi nekem.


De azért a köldökbenyúlkálás a legigazibb móka :-))