Maszatka


Csaba papa meghívott minket ebédre. Gergő igazi nagyfiús széken ült (párnákkal a feneke alatt) és igazi nagyfiúsan ette a krumplipürét. Na jó, néha mellé ment valamennyi :-)


Ezt a száraz kenyér serclit pedig a szemétből guberálta, és nagyon büszke volt a szerzeményére


A reggeli szilvalekváros vajas kenyér sem tűnik el nyomtalanul a bendőben:-)

pasikák

Zsomborral és Zalánnal a konyhában narancsoznak....illetve van akinek csak egy narancsszínű labda jutott :-)
Nekem igazi van, bibíííí

De mégis csak kicseréltem egy műnarancsra.....ez is jól megy a zoknimhoz, nem?

Zsombor a rangidős


Ő meg a mackó

A 36. és a 22.hétben járó :-) Nekem speciel a gyerekek előtt is nagyobb hasam volt alapból :-))


Két mami, imádom őket:-)

Játszótéren papával

Mindennap szoktam játszótérre menni, de az a legklasszabb mikor Csaba papa visz! Anya már öltöztet, mindjárt indulunk!!


Először egy kis hinta....


Aztán lassanként megjönnek a haverok is!

fogadalmak

Most hogy a második gyermekünket várjuk, eszembe jutott, hogy mennyi mindent megfogadtam az elsőnk születése előtt. Hát igen, az ember bizony nagyon eltökélt és okos tud lenni mikor egy elképzelt kisfiúról van szó. Aztán jön a valóság:-) Például én határozottan cumi ellenes voltam. Aztán Gergő 1-2 hónapos korában anyukám (nem akarom rákenni de tényleg ő rimánkodott a végén) javaslatára egy több órás sírásrohamnak ezzel a szájdugóval vetettünk véget. A sírás tehát ment, a cumi maradt, de kizárólag alváshoz. Ehhez nagyon tartom magam.

Aztán azt is elhatároztam hogy nem leszek topis csak mert itthon vagyok. Ez a kísérletem teljes mértékben kudarcot vallott. Az első fél évben már a tiszta ruha felvétele után nem sokkal büfi foltos lettem, most meg az is elég ha előzőleg vajas kiflit majszoló dedem úgy megy el mellettem hogy közben megkapaszkodik egy pillanatra a lábamban. Ott az ujjnyomocska, bye bye tiszta melegítő. Na és az udvar, ahonnan mondjuk már lusta a saját lábán feljönni. A sáros kis cipők nagyon szép mintákat tudnak az ember pulcsijára, kabátjára varázsolni. Szóval marad az egyre bővülő melegítő flotta, a farmerek pedig téli álmukat alusszák a szekrény mélyén.

Ezen kívül azt hiszem hogy nagyjából mindent úgy tettem ahogy elképzeltem. Például semmiképpen nem akartam steril gyereket nevelni. A ruhákat nem vasaltam, a gyereket simán letettem a földre, és nem fertőtlenítettem a környezetét mindennap. A játszótéren a mai napig ő szerintem a legkoszosabb gyerek, akinek ha leesik a kiflije, simán továbbeszi miután felveszem neki. Meg vagyok róla győződve hogy ezért kerülte el eddig minden betegség, mindössze 2 napig volt lázas másfél év alatt, némi orrfolyással kombinálva.

Azt is megfogadtam hogy nem fogok többesszámban beszélni magunkról. Nem fogom azt mondani hogy jön a fogunk amikor csak neki jön, és nem fogjuk nagyon szeretni a tejpépet, amikor én utálom. Ezt már egy kicsit nehezebb volt betartani, néha az ember lánya ösztönösen így fogalmazna az első idők erős szimbiózisában.

Megfogadtam hogy nem fogom a gyereket produkáltatni. Ha erősen koncentrálok, ez sikerül is, de nézzétek el nekem.....néha nehéz megállni, amikor annyira büszke vagyok rá hogy mennyi mindent megért.

És talán az is sikerült eddig, hogy ha gyerek nélkül kimozdulok, nem kezdek el kérdés nélkül az én kis mackómról szóló történetekkel előrukkolni, és ha kérdeznek, akkor is próbálok anyaságomhoz képest visszafogottan és röviden beszámolni az aktuális történésekről.

Már Gergő születése előtt elhatároztam, hogy szutyok ételekkel nem tömöm a fejét, legalábbis addig amíg kizárólag én mondom meg mit egyen. Az elkövetkezendő 70 évben úgyis pont elég üres kalóriát fog magához venni.....mint mindannyian. Így történt tehát hogy még tulajdonképpen semmilyen tejdesszertnek nevezett műbigyóba nem kóstolt bele. Lesz még rá ideje elég :-)

Azt is megfogadtam, hogy nem fogja azt a szót ismerni hogy dádá. Magyarul a fegyelmezésnek soha nem lesz eszköze nálunk a különböző testrészekre verés. Ebből szerintem csak azt tanulja meg hogy a konfliktusok kezelésének ez a módja, és ő is ezt fogja alkalmazni a későbbiekben.

És volt még egy fogadalmam, bár ez nem Gergőre vonatkozik. Nevezetesen, hogy soha nem fogom Gábort apának szólítani. Mert azt hiszem meg is halnék ha drágám, szívem, vagy Manci helyett egyszer csak anyának szólítana. persze, az lettem, de számára én továbbra is nőként akarok funkcionálni. Nem ítélem el azokat akik így szólítják egymást, hiszen nekik így esik jól. Én viszont nem tudnám Gábort leapuzni, amikor maximálisan a férfit látom benne mint nő, és ezért úgy érezném, hogy a kapcsolatunkon esne csorba ha már nem a nevünkön neveznénk egymást.

Hát ennyit az első fogadalmakról. Barninál is marad a lista, a cumi kérdést azt hiszem megpróbálom még egyszer....hátha most sikerül.

waldorf baba

Páran kérdeztétek a babát.....nos, ő egy Waldorf baba, aminek fő tulajdonsága hogy kézzel készül természetes anyagokból, sok szeretettel (kedves mamik varrják őket) és egyediek. Nincsenek mosolygós, nagy szemű babák, az arcon csak jelzésértékűek a szemek és a száj, így a kisgyermek fantáziája szabja meg hogy éppen milyen hangulata van. Igen, tudom hogy Gergő fiú. De a kisfiúknak is szükségük van egy olyan EMBER formájú játékra (nem mackóra) akiben megtestesülhetnek, és vele játszva újra átélhetik örömüket, bánatukat, feldolgozhatják a mindennapok történéseit. Nem utolsó sorban Gergő mindent leutánozhat majd vele amit én Barnival csinálok. Pelenkázhatja, etetheti.
Egyelőre még ott tartunk hogy folyton leveszi a zokniját :-)

Levi a haver

Nálunk jártak Leviék! Az egy napon születettek nagyon jól kijöttek egymással!


A vakító kék szemű Levente úrfi :-)


Egyik tolja, másik húzza

mindennapok

Pörgősek a napok. Gábor és Csaba bőszen ágyat szerelnek.....


Gergő pedig pár nap távolból vizslatás után megbarátkozott új babájával....

akinek még nincs neve, de autózni azt ő is nagyon szeret....


almát még nem kapott. Annyira még nem nagy a barátság :-)

Állatkert kontra vidék

A fókáknál. Az egyik az én kezem. A másik valami idegen pasasé :-)
Látszik mennyire lekötötte a látvány. A kezében most az idegen pasas gyerekének a keze.


Na jó, megnézem ezt a fókát, pár pillanatra megfordulok :-)



Igen, voltunk állatkertben valamelyik nap. De ha azt gondoljátok hogy lelkendezve meresztette a szemét és tátott szájjal bámulta kicsi és nagy barátainkat, hát tévedtek. Konkrétan átnézett mindegyiken. Nem volt kivétel. Az elefánt pl pár méterre volt tőlünk, a teve a kezéből is ehetett volna. És átfutott rajtuk a tekintete. A fókáknál inkább egy kisfiúval barátkozott, a hiénáknál a lufikat bámulta. A zoo egész területén csak a takarmányszállító autók, a bérelhető kiskocsik, és a lángost áruló kerekes bódék tudták felkelteni az érdeklődését, de azok nagyon.
Hétvégén szombat déltől vasárnap délig mamájánál volt a kismackó. Mi Gáborral átmentünk Cserkébe egy kedves kis hotelbe, és eltöltöttük ott az utolsó nyugis, pihenős 24 óránkat. Fürödtünk, sokat ettünk, és csak feküdtünk, aludtunk egész nap. A szabadtéri jakuzziban kifejezetten élvezetes volt lennem, gyakorlatilag nem volt súlyom, ellazult a hátam, mennyei volt. És megdöbbentő a kijövetel. Abban a pillanatban ahogy a pocakom kiemelkedett a vízből, úgy éreztem, mintha egy 10 kilós tárcsát akasztottak volna a nyakamba:-) Na de nem is ez a lényeg. Hazaérve anya elkezdte mesélni mennyi mindent csinált Gergő ezalatt. Lovat simogatott, bocikat nézett, kutyahasat vakargatott, megijedt egy disznótól, galambokat kergetett, és kiscsirkét tartott a tenyerében. Mindezt nagy-nagy örömmel......nesze neked állatkert :-)

Fészekrakás

Ösztön? Vagy hiszti? Mindenesetre elérkezett az idő, mikor is a kölykét váró nőstényállat a fészek állapotát siralmasnak tartja, és napokon keresztül megszállottan füvet és rongyokat hord egy sarokba...

A kiságy rácsainak közét nem kezdtem el ugyan fogkefével súrolni, de közel jártam hozzá.Ellenben kipakoltam az ágyneműtartókat, a fiókokat, hogy aztán átcsoportosítás és "némi" szortírozás után mindent szépen visszapakoljak a helyére. Lomtalanításom eredménye, kb 4 db IKEÁ-s zsáknyi ruha- és egyébnemű.

Gábort azt hiszem kiidegeltem. De állta a sarat. Hősiesen emelgette a kanapét, tolta arrébb a szekrényt, meg néha vissza is, mert mégse jó úgy, és pakolta a gardrób legfelső polcaira a téli cipőket, hiszen ilyen nagymértékű rendrakásra asszonya szerint már SOHA TÖBBÉ nem lesz időnk.

Még nincs vége, de szépen haladunk. Tegnap elvitték a régi kanapénkat és leszakadt ágyneműtartójú ágyunkat. Ingyen adtuk oda, rászorulóknak. Éjjel feladtam a hirdetést, reggelre betelt a telefonom memóriája. Az első jelentkező lett a győztes, bár amikor a két jól öltözött fiatalember beállított a bútorokért, kicsit elbizonytalanodtam rászorultságukat illetően, de akkor már késő volt....mindegy, kiürült a lakás. Igaz hogy egy éjszakát szegény uram a szőnyegen töltött,ugyanis új fekvőalkalmatosságunkat és sarokgarnitúránkat ma hozzák a szállítók.Már nagyon várom. Veszünk még egy fiókos szekrényt, kimosom Barnikánk kezdőcsomagját, telepakolom vele és azt hiszem hátradőlök.
Néhány napra :-)

Barnusunk

....már 2 kilós! Legalábbis a múlt hétfői ultrahangon ennyinek becsülte a doki. Még azt is hozzáfűzte hogy nagyobb az átlagosnál. Hát érzem is:-) Kb 6-7 kilót híztam eddig, de a lábam és hátam egyre nehezebben bírja cipelni új súlyomat. Viszont kérésem meghallgattatott, és Barni buksija elkezdte iszonyúan nyomni a medencémet, ugyanis felvette a fejjel lefelé pozíciót. Annyira örültem mikor kiderült. Rettegtem a császármetszéstől, és bár a dokival megbeszéltük hogy farosan is megszüljük együtt, azért megkönnyebbülés hogy egy "aprócska" problémával kevesebbel vágunk majd bele a feladatba.
A pocakom már hatalmas hullámokat ver, és legutóbb akkorát rúgott ez a kisfiú, amekkorát még nem éreztem. Az ágyon feküdtem az oldalamon. Ő pedig a hasfalamon át kitámasztott a kis lábaival, és úgy elrugaszkodott a matracról, hogy kibillentett a stabil fekvésemből, elég nagyot mozdított rajtam is, nagyon mókás volt:-)
Ma pedig elkezdtem kiválogatni Gergő kinőtt ruháit! Három nagy zsákba pakoltam őket, attól függően hogy mikor lesz majd rájuk szükség. A legnehezebb dolgom, mondanom sem kell az első kupaccal volt. Esküszöm nem emlékszem mekkora egy újszülött! Pár pici ruhát csak tartottam magam előtt, és tanácstalan voltam....vajon belefér majd? Vagy lötyögni fog még? Mindegy is, végül valamennyi ruhadarab belekerült valamelyik zsákba:-)

Második láz

Macikánk megint belázasodott, életében másodszor. És a tünetek ugyanazok. Nincsenek tünetek. Csak a láz. Mennyivel nyugodtabb lennék ha köhögne legalább vagy tüsszögne.....utálom a titokzatos betegségeket. Persze nyilván csak valami vírus, amit az elmúlt két hét folyamatos játszóterezéseikor szedett össze kis barátaitól, vagy a nyálas keksz amit egy kislány kezéből evett ki a Kikában. Mindenesetre másodjára is átéltem: nincs rosszabb annál mikor a kisgyerekünk beteg.
Most épp alszik, láztalan. De azért ma még nagyon csillogott a kis szeme.


Hagytam is "rosszalkodni" kicsit. A joghurtja maradékát teljesen egyedül "ette meg" :-)

Brendon


Íme egy kis montázs Barnusról és rólam a Brendon katalógusban megjelent képeinkből.