A Zsivány sziklák
Dilis család. Maci meg rendületlenül horpaszt :-)
KémManó
Ebéd malacka módra
Az egyik a tájat nézi, a másik az eget fürkészi
Alvó hátimanó
És még mindig....
Almás pite és Gergő kukucs
Úton
Ritka faj van kialakulóban: A repülő erdei medve
Anyu a hegyenMert hát holnap már 7 hós lesz a mi kismackónk!
Szombaton egy aranyos kisfiút fotóztam, Nimródot, utána elmentünk egy hatalmasat sétálni a budai hegyekbe. Vasárnap Dobogókő felé vettük az irányt, mert már kb egy éve nem jártunk a Föld szívcsakrájában. Vannak helyek ahová időről időre illik visszamenni :-) Gergőt a hátamra kötöttük, és almás pitét, hot-dogot falatozva jártunk egy hatalmasat. Hátimackó elég hamar elaludt, de mire visszaértünk az autóhoz hogy megebédeljen, felébredt. A kocsiban malac módra megevett egy bébikonzervet, majd Gábor vette a hátára, és elindultunk egy jó hosszú túraúton, a Zsivány sziklák felé. Huhh, ez egy elég nehéz út volt, illetve fogalmazzunk úgy hogy a mi kondinkhoz képest. Ja, és egy 9 kg-os zsákkal a hátunkon. Gyönyörű volt az erdő, a sziklák félelmetesek, hatalmasak, az emberek kedvesek, mindenki mosolygott, köszönt, szóval teljesen feltöltődtünk a csendben, a friss levegőn. És nagyon kifáradtunk. Gergő persze megint elaludt. Kb 3 órás volt a túra, úgy,hogy visszafelé egy picit elkavarodtunk, nem találtuk a túrista jelünket, de szerencsére nem kerültünk nagyot. Maci énekelt még egy kicsit, majd meguzsonnázott az autóban, és indultunk is haza. Kipurcantunk teljesen :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése