Narancssárga

Barni tegnap fürdés után besétált a szobába (Gábor fürdette őket) és mivel láttam rajta hogy kicsit gondterhelt, megkérdeztem tőle mi újság.
-Semmi. Kicsit vizes lettem.

Gergő meg folyton kioktat főzés közben hogy a répa az nem sárgarépa.
-Az narancssárgarépa anyaaaaaa!!!

Biztos :-)

Barnus imádja ezt a szót:-) Sokszor hallotta Gergőtől, hogy biztos hazament a kutyus, meg biztos leesett  a keksz az asztal alá, és valahogy megragadt benne. Így akkor is használja amikor nem kellene:
- Biztosan hova ment apa
- Biztos megettem ebéd
 -Biztos nem esik eső
Igen helyett mindketten azt mondják: Persze. Vagy Haha. Vagy Haha persze:-) Ez a haha máig nem tudom honnan jött, de mivel Gergő sem mondta ki még soha hogy igen, így az öccse sem.
Egyébként mindketten szeretik kicsit színesíteni a beszédjüket. Barni imádja azt mondani: Hűűűű, ez nagyon hangos volt! Gergő pedig szívesen mondja drámai helyzetekben, hogy óóó,te jóóó éééég!! vagy Hűűű, mi történt itt!?  :-) játszik még az ajaj, meg irgumburgum, meg hoppá, ezeket az szavakat is nagyon szeretik.

Közlekedési Múzeum

 Múlt hétvégén akkora szél volt, hogy szívesebben maradtunk beltéren. Fél éve is nagy sikere volt ennek a múzeumnak, most meg ahogy nőnek, egyre jobban élvezik:-) Fényképezni még mindig tilos (illetve 1000Ft ellenében szabad a pálya) így én maradtam a gyors körbenézést követő kabát alóli villámlövéseknél:-)


Egy kis meleg















Pont  4éve hogy egy felejthetetlen hetet töltöttük el Gáborral kettesben egy kicsi szigeten, a Maldív-szigetekhez tartozó Bandos szigetén. Semmit nem is fűznék hozzá a képekhez, talán csak annyit hogy kívánom hogy egyszer az életben mindenki eljusson oda. E parányi csoda láttán, ahol a növényzet burjánzik, és a levegő sós és virágillatú, a víz langyos, a homok hófehér,és napnyugta után apró rákocskák százai lepik el a partot, és ahol a leggyönyörűbbek a napfelkelték, szóval ott, a színes kis halacskák között az óceánban üldögélve az ember elhiszi hogy a Paradicsom létezik,és megérezhet valamit abból, hogy milyen csodálatos ennyire a természettel összesimulva LENNI.... csak úgy egyszerűen létezni.

kényszerpihenő

Úgy látszik január a műtétek hónapja.....Gergő keze után pénteken én következtem, miután a második rákszűrésem eredménye sem volt valami kecsegtető. Mindenki jófej volt és kedves,az altatást is jól viseltem, műtét is jól sikerült, két hét múlva pedig kiderül pontosan mennyire "gonoszodtak" meg a sejtjeim. Gábor hősiesen állja a sarat, ágyba kapom az ételt, ő pedig háztartást vezet és ellátja a fiúkat. Hétfőn azért jön anya is,mert 1-2 hétig nem emelgethetek. Hát ennyi. Úgyis várt rám már 3-4 könyv amit régen el szerettem volna olvasni:-))))

árnyék

 Kisebbik fiacskánk figyelmét elkerülte önnön árnyéka.....eddig. Mostanában viszont egyre többször fordult elő, akár este boltból hazajövet, akár késődélután otthon, hogy egyszerre megtorpan, és sírva fakad. Először megijedtem, már arra gyanakodtam hogy talán a lába fáj. De miután figyelgettem egy ideig, rájöttem hogy a saját árnyékától fél:-)

Gábor eme felfedezés után hosszan szemléltette micsoda félelmetes ellenséggel van dolga a kismanónak. Azóta kicsit jobb a helyzet,már mondja hogy ányéééék, de azt is hozzáteszi: féééé tőle.
Este 5 után egy pár napig szívesebben közlekedett hason csúszva. Akkor az árnyéka sem nőtt olyan nagyra:-))))

Vár

 A Budai. Szeretjük télen, nyáron, világosban és sötétben:-))




Vagy két órát sétáltunk ott valamelyik este, csodás volt:-)

Éééééés: Barni miniovis lett!!

20 hónapos kisebbik fiacskánk szociálisan megérett rá hogy heti 2 napot egy piciny közösség aktív tagjaként éljen.Egész héten együtt vagyunk, de néha úgy érzem már kevés vagyok nekik, hiába próbálok változatos napokat tervezni, néha egymás agyára megyünk mi hárman:-))) Gergő 22 hónaposan kezdett járni a Nefelejcs minioviba 2x fél napra, és 2,5 éves korától jár heti két teljes napot. Barnit szinte rögtön teljes napra szeretnénk szoktatni, egyrészt mert rátermettebb mint a bátyja, illetve mert ott lesz vele a bátyja:-)  Így tehát a múlt héten kezdetét vette a beszoktatási ceremónia. Első alkalommal fél órára hagytam ott, amit konkrétan végig sírt. Másnap pedig adott egy puszit, beszaladt, és integetett nekem. És harmadnap, és negyednap is.Ennyi volt tulajdonképpen a beszoktatás.Tegnap eljutottunk oda hogy Gergővel reggel 9-től kettesben voltak, és ebéd után értük mentem.Ez lesz még holnap is, pénteken pedig megpróbáljuk az ott alvást is....izgalmas. De mivel itt vagyok 2 percre, nem félek, ha nagy gáz van szólnak és megyek értük. Bár ahogy legutóbb elnéztem, nem lesz gond vele. Gyakorlatilag Barnikánk egy kis kakas. Félelmetesen elemében van ott is, rendezkedik, játszik mindenkivel, és rossz mint a szar, nem fogad szót, és következetesen az ellenkezőjét csinálja mint amit kérnek tőle.Mikor megérkeztem, éppen az asztalterítőt húzta le az ebédlőasztalról (műanyagtányérostul)  persze jól leszidták, ő meg annyira röhögött (szó szerint röhögött, csapkodta a térdét) hogy majd megfulladt. Szóval most adott egy végletesen szabálytisztelő Gergő, aki első szóra ugrik, lelkesen pakol ha pakolni kell, soha nem hisztizik, vigyázülésben várja az ebédet, és adott egy végletesen szabálysértő Barni, aki nem bírja ki hogy ne legyen a középpontban, és kényszeresen szeret ellentmondani bárkinek, bármiben. Hm...kíváncsi leszek melyik lesz előbb hatással a másikra.

Vadaspark

 Most értek meg rá, azt hiszem. Fél évente próbálkoztunk állatkerttel, vadasparkokkal, és most volt az első olyan látogatás, amikor tényleg lekötötték őket a látottak. Kuksiékkal is összefutottunk a bejáratnál, így Gergő, Barni és Soma együtt bámészkodták végig ezt a másfél órát mindenféle rácsokra tapadva:-)
 A medvénél azért jobb volt apa ölében

Szilveszter

           Házibuli barátokkal :-)





Műtét

Végre szétválasztva az ujjacskák. Az egyik kezén legalábbis. Nem volt egyszerű, tekintve hogy az első kiírt időpont előtt beteg lett Gergő, így csak egy hónappal később, január 4-re kaptunk új időpontot az I.sz.Gyermekklinikára. Reggel bevonultunk, elfoglaltuk a helyünket (kiságyunkat és székünket) az egynapos sebészet ideiglenes lakói közt, és vártunk cirka 3 órát. Végül 11óra előtt kicsivel jött egy (egyébként aranyos) nővérke a "bátorító" injekcióval. Persze Gergőke megijedt, a nő pedig számomra érthetetlen módon elkezdte neki ecsetelni, hogy most SEMMI nem fog történni, csak lehúzzuk a nadrágot,mert "átcseréljük" Szegénykém már éppen kezdte volna elhinni, mikor kijózanítottam, hogy most szurit fog kapni a popójába, és igenis fájni fog picit. Esküszöm csend lett, mindenki úgy nézett rám mintha a kegyetlen anyák börtönéből szabadultam volna....Komolyan nem értem miért kell hazudni egy gyereknek.Persze, kicsit sír, kicsit fél, de fel tud készülni, nem éri váratlanul.Mindig elmondom neki mi fog történni, akár lesz fájdalom, akár nem.És ha máskor tényleg nem lesz szuri, azt el fogja nekem hinni, bízni fog bennem. Általánosan tapasztalom egyébként ezt a jelenséget. A játszótéren a műtétet megelőző napon beszélgettem egy anyukával, és meséltem neki hogy holnap műtik Gergő kezét. Az érintett éppen mellettem tartózkodott, mire az anyuka grimaszokat vágva nyomatékosan megnyomva a szótagokat közbeszólt: De ugye erről nem beszélünk, khmmmm!!!!!  Én meg mondtam neki tök nyugodtan, hogy már hogyne beszélnénk......
Na de kicsit elkalandoztam. Szóval Gergőkém megkapta a szuriját.Ekkor lett csak igazán vidám. Az én kis drágám marha jól szórakozott, és szórakoztatott másokat is. Rég nevettem annyira sokat és jóízűen mint ebben a negyed órában. Felállt a kiságyban, érezte hogy szédül, rötyögött, bohóckodott, de volt hogy csak csukott szemmel feküdt és kuncogott:-) Komolyan fontolóra vettem hogy kérek a cuccból:-)))) Amitől féltem a műtét kapcsán -tudniillik hogy majd erőszakkal ráteszik a műtőskocsira és lekötözik és betolják és üvölt, én meg kinn bőgök  míg csend nem lesz- ez teljes mértékben szertefoszlott mikor jöttek érte, és a kíséretemben elindultunk a műtő felé. Mosolyogva feküdt a kocsin, a folyosón kiabált hogy -guruluuuuuunk!!!! majd adtam neki puszit, integetett hogy pápá anya, és még a csukódó ajtó felől hallottam hogy mondja- pusziiiiiiii!!    Nem hittem volna hogy így lesz, de mosolyogva sétáltam vissza a kórteremhez.
A műtét két órán keresztül tartott. Végül a hasa aljából vettek bőrt, azt ültették át a szétválasztott ujjacskák közé. Az ágyában aludt még egy órát, majd vidáman kelt, nemsokára evett, ivott, és mikor körülöttünk már hazaengedték az összes sérvest, kukist, és egyéb kisműtétest, átkerültünk a sebészetre. Itt aztán rengeteg játékot találtunk, meg egy két éves Rozit:-) Estig ment a játék, mintha mi sem történt volna, alig hittem el. 8 körül aztán szólt hogy "picit fáj" így kapott egy kis fájdalomcsillapítót.







 Reggelig aludt:-) Hm. Én nem. Ugyanis ugye ágy nincs az anyukáknak. Ez kórházanként változó persze. A Jánosban volt fotelágy. A Hetényibe és a Lászlóba pedig be lehet vinni gumimatracot. Hát ide semmit. Szék. Én speciel leterítettem a kabátom,és simán lefeküdtem a padlóra. Elvileg ezt sem szabadna, de mivel nem volt Gergő infúzión ami indokolta volna az ágy előtti terület szabadon hagyását a nővérkék számára, így elnézték nekem. 3.20-ig forgolódtam ott, aztán inkább ültem, és szórakoztattam magam az okos telefonommal. Tartotta bennem a lelket az ígéret: 9 körül hazamehetünk.
Ja, ami igazán morbiddá tette a storyt, az a tény, hogy egyedül voltunk egy leválasztott részen, ahol két felnőtt méretű ágy volt, és Gergő kiságya. Aludtatok már úgy padlón hogy mellettetek jobbról és balról két üres, szépen bevetett ágy áll????? Jáááááj......vagy úgy is kérdezhetném. Ettetek már esküvői lakomán száraz pirítóst? :-))))
Gergőkém fél 8-ig húzta a lóbőrt, majd kedvenc székén megreggelizett, és valóban, 9-kor megkaptuk a zárójelentést, és mehettünk is haza.
Összességében a 4 általam ismert kórház (a hányós-fosós vírusnak köszönhető a másik három) közül ez volt a legszimpatikusabb, leggyerekközpontúbb. A "hazudós" nővérkét leszámítva, aki ugye egyébként szintén kedves volt, nem találkoztam még ennyi igazán jófej és érdeklődő egészségügyis dolgozóval.Szeptemberben pedig megyünk újra, akkor kerül sorra Gergő másik keze.

Mindennapok

Fantáziadús cím adás után következzék hát néhány szösszenet a hétköznapjainkból:-)
Nagy kedvenc: Az autópálya
 A betegség után sokára, de annál biztosabban visszajött Gergő étvágya:-)

Papa találmánya, amit azóta egyedül kiviteleznek. Bejárták már a fél országot. De legtöbbször bevásárolni mennek vele.



Ha késő délután megyünk játszóterezni, az autó fényszórójával remekül meg lehet világítani a terepet.