Romantikus erkély party



Péntek este úgy döntöttünk hogy kicsit feldobjuk a család estéjét. Mostanában kicsit rohanósak voltak a hétköznapok. Kiültünk az erkélyre, finom sajtot ettünk almával, Gergő avokádót banánnal, néztük a lenyugvó napot, beszélgettünk. Még egy-egy pohár bort is megittunk közben. Valahonnan halk rádiómuzsika is szólt, tökéletes volt. Miután Gergőt letettük aludni, nagyon megéheztünk, hiába, almával nem lehet jóllakni, na :-) Gábor leszaladt a KFC-be, és minden fogyókúrás elszántságunkat félretéve jól bevacsoráztunk. Este fél10-kor. Rántott csirkét sült krumplival. Káposztasalátával......hm :-)

Vendégségben


Marci, Édua, Gergő. Barátság első látásra


Babakeksz. Elvegyem? Ne vegyem?

Na jó, megnézem mi ez...HURÁÁÁÁ!!



Na? Milyen vagyok?


Valami ennivaló jobb lenne

Csütörtökön egy nagyon kedves ismerős párnál voltunk Pátyon vendégségben, Daninál és Orsinál. Mindketten ötvösök, és mellette fotóznak, innen az ismeretség. Előtte bementünk Danihoz a kis ékszerüzletükbe, megmutatta a műhelyüket, ami tényleg nagyon érdekes volt! Saját tervezésű gyönyörűségeket készítenek itt pár kedves emberük segítségével, és kicsit minket is beavattak a gyűrűk és medálok születésének folyamataiba. Még igazi smaragdot is láttunk :-) Ezután mentünk a pátyi házukba, ahol Orsi és a három gyerkőc már várt minket. Marci 3, Édua 5 éves, Bálint a pocaklakó, ő 7 hónapos. Édesek voltak, igazi mezítlábas rosszcsontok!! A vacsora nagyon finom volt, Gábor pedig egy vízalatti tokkal lett gazdagabb, persze szigorúan kölcsönbe. Gergő itt ült először igazi etetőszékben, ahová Marci egy babapiskótát is bekészített legifjabb barátjának. Annyira tetszett neki ott, hogy Gábor másnap elment a patikába, és egy etetőszékkel jött haza....kicsit eltévedt :-) Ami viszont nagyon furcsa (illetve már megszoktam) hogy én kb 2 hónapja kinéztem neten egy etetőszéket a kb 400-ból, ami minden szempontból megfelelt. Hát nem egy pont olyannal állított haza? Most vagy létezik telepátia, vagy ennyire egy rugóra jár az agyunk. Végülis mindegy is, a lényeg hogy illünk egymáshoz :-)

Vadaspark



Kapaszkodó. De azt nem mondták mivel :-)


Nagyfiúsan ül a kocsijában






Ma szerencsére korán végzett Gábor, így elhatároztuk hogy ideje Gergőt elvinnünk állatnézőbe. Bence barátunk háromlábú ebét, és anyuék Boni kutyáját már simogatta, de nem látott még pl. bölényt....ezt a hiányosságot pótolnunk kellett :-) Aranyos volt, érdeklődő, de ha valami nem mozgott elég gyorsan akkor viszonylag hamar megunta a kerítés melletti ácsorgást. Egyedül a mókus volt képes fenntartani a figyelmét, örömmel nézte ahogy fel-le rohangál a rácson.
Egy dolog volt ami zavart a napban, elhagytuk a kedvenc cumiját :-(

Keddi babatalálkozó


Dorka kiszúrta magának Gergőt


Gergő szégyellősen rápillant, Sára figyeli az eseményeket



Gergő felölti amorózó arckifejezését, Sára szeme villámokat szór



Itt kezdtünk el nekik hangosan énekelve bohóckodni



ÚÚÚÚristen, ezek a szüleink? :-)



Tegnap nálunk rendeztük meg az aktuális baba-mama találkozót Bogival és Vandával. Piknikeztünk a szőnyegen, kicsit fotóztam is, ettünk, és hát be nem állt a szánk, ahogy az lenni szokott :-) Kicsit sétáltunk még, majd levittem őket a Mammuthoz, ahová be is mentünk egy kis innivalóért. Három magunkra kötött gyerkőccel vonultunk be az objektumba, annyira vicces volt hogy mennyien megmosolyogták a hordozó anyukák libasorát :-) A három gyerkőcről közös képek is készültek, Dorka 4, Gergő 7, Sára 8 hónapos rajtuk!

Este még feljött Ági, akivel (miután Gergőt ágyba dugtuk) még este 10-ig beszélgettünk az erkélyen. Volt mit bepótolni:-)

hétvége



Adós vagyok a hétvégi beszámolóval.Nem mintha sok említésre méltó történt volna, de kaptam már reklamációt, ezért leírom :-) Szombaton Gergőnek vásároltunk karúszót (bébi méret) és olyan úszógumit, amibe bele tud csöcsülni. Utána még sétálni akartunk, de a nagy vihar elmosta a terveinket...
Vasárnap átmentünk Szentendrére, ahol végre egy hatalmasat járkáltunk, nézelődtünk, elég sok ember volt mert valami fesztivál zajlott épp. Pont azt nézegettem a nagy forgatagban, hogy sehol egy hordozó anyuka, sehol egy kendő vagy bármi, csak a sok babakocsi, amikor megakadt a szemem egy nagyon szép kendőn, gondoltam is hogy jééé, ez pont olyan mint a Vanda kendője! Kicsit fentebb néztem, jéééé, ez a Bogi a Vanda kendőjével! :-) Benne Dorkával. Kicsi a világ.
Utána még elmentünk a közlekedési múzeumba, felszálltunk mindenféle régi járgányra, érdekes volt látni a 30-40 éves villamosokat, buszokat. Gergő még nem élvezte annyira, tulajdonképpen majdnem végigaludta, nem is értem :-)

Tele-vízió

Amíg Gergő nem volt, sokszor volt bekapcsolva akkor is ha nem néztem. Háttérzajnak. Szólt, villogott, én meg pakoltam, levelet írtam, vagy borsót fejtettem. Nem is tudom miért, de előfordult. Amikor a kisfiam először szegezte a tekintetét a képernyőre, és láttam ahogy megállt a keze meg a lába, a szája elnyílt, és csak bámulta, megijedtem. Üveges lett a szeme, olyan zombis. Azon nyomban kikapcsoltam. Ahogy beszélni kezdtem hozzá újra kalimpálni kezdett, és figyelmesen nézett rám. Na, akkor határoztam el, hogy nincs TV. Ha a gyerek ott van legalábbis. Esténként mi azért megnézzük a Dr House-t, vagy valami jó filmet, Michael Jackson halálakor pedig temérdek videóklippet napokig.... Az biztos hogy rengeteget fogunk mesélni neki, a fantáziája akkor fog a legjobban fejlődni. Nem akarok kész képi világot elé tárni hogy passzív módon fogadja be. Persze ez nem azt jelenti hogy nem akarom majd neki megmutatni idővel(!) a Süsüt, Vuk-ot, Kisvakondot, de több feladatot szeretnék az ő kis agyára bízni olvasással, diavetítőzéssel.
Apropó, Michael Jackson....nagyon megrázott. Ő nem a pop királya volt. Sokkal több annál. A legzseniálisabb zenész, a legmeghatározóbb egyéniség, aki a maga területén halhatatlant alkotott. Millió táncos és énekes pédaképe, tanítómestere volt....hány és hány halandó művészete táplálkozott belőle? Mi napokig csak hallgattuk a régi dalokat, csodáltuk a hatalmas energiát ami belőle áradt, és nem akartuk elhinni.... Nyugodjék békében.


És egy gyönyörű dal az első lemezéről, születésem évéből:

http://www.youtube.com/watch?v=qF0o-W5uu8o

Csütörtöki piknik








Csütörtökön Timcsivel és Évivel találkoztunk, akik hozták kisfiaikat, Zsombort és Zalánt, illetve Timi a kislányát, Vivient is. A Kopaszi-gátra beszéltük meg a találkát, amit már rengetegen ajánlottak. Tényleg gyönyörűen kiépítették, gondozott a gyep, sok a pad, szép a játszótér, közel a víz, vannak árnyat adó fák, mi kell még? Közvetlenül a vízpartra telepedtünk le egy árnyas helyre. A fiúk pelusban vagy pucéran hempergőztek a pokrócokon, nagyon élvezték, bár kicsit féltem hogy túl meleg lesz, de szerencsére egyáltalán nem éreztük túlzottnak. Még egy kis szellő is fújdogált. Kb 4 órát töltöttünk ott, minden picur aludt kicsit, ettünk, ittunk, jót beszélgettünk. A parkolóhoz vezető úton viszont, ami nem lehetett több 10-15 percnél, úgy leégtem, hogy Gábor egész este tejföllel kenegetett...Gergőt védte a babakocsi napellenzője, a lábát meg betakartam. Tényleg nagyon brutális az UV, nagyon észen kell lenni. Este még átmentünk Szücsiékhez, szóval Gergő megint nem került időben ágyba, de ő ezt cseppet sem bánta. Viszont annyira fáradt volt már a sok izgalomtól, hogy nem igazán vacsorázott. Máskor nem szokott ez gondot jelenteni, most viszont hajnal 1-ig szaladgáltunk át hozzá, mert nyígett, mocorgott, de nem volt ébren igazán, csak nem aludt. 1-kor végül teljesen kinyílt a csipája, vigyorgott ránk (nehezünkre esett de visszavigyorogtunk) de amikor ki akartunk menni a szobából, sírni kezdett. Na, ekkor jött el az ideje a kései táplálék készítésnek! Gergő elfogyasztotta elmaradt vacsoráját, és reggelig csendben volt :-)

Találkozás az asztrotesóval



Tegnap nagyon kedves vendégeink voltak, Ibolya és Pepe a kis Leventével. Ibolyával hasonló módon villámszülve hoztuk világra kicsi fiainkat, mindössze fél óra különbséggel. Később ketten voltunk egy szobában, és ezalatt a három nap alatt együtt sírtunk, együtt nevettünk. Együtt izgultunk a tejecskéért, a csuklások miatt, és minden miatt ami egy újdonsült anyukának izgalmat okozhat. Hihetetlen, már 7 hónapja!!! Azóta rutinos anyukák lettünk, eszembe is jutott hogy a másodikkal már mennyivel könnyebb lesz majd a kórházban.
Fényképezkedni jöttek hozzánk. Gábor is beállított, a nagy rohanásban be is mutatkozott még egyszer, de pár másodperc múlva leesett neki hogy kik is ülnek a kanapén:-) Levi baba egy kis tündér, gyönyörű, és nagyon ügyesen tűrte a fotózást. Ibolyával összevetettük a két kis krapek habitusát, és valóban van sok egyezés, meglepően hasonló a két karakter. Közös kép sajnos nem készült, mert Gergő elaludt, ők meg indultak, de azért egy fotót lőttem róluk! Meg utána a Mackómról, aki valami lehetetlen pózban aludt el a kiságyában :-)

Szolnoki potyanap


Kúszni tanul

Hintaágyban


Vízimádó



Vízben üldögélős

Ő Boni :-)


Hétfőn reggel kiderült hogy Gábornak Sarkadra kell utaznia. Szerinte inkább a világ végére....Mi Macival vele tartottunk, mert Szolnok pont útba esett, így jól megleptük anyáékat. Egyébként is nagyon meleg volt, szóval jól jött ki a lépés. Gergő pancsolt a medencében, csapkodta a vizet, megismerkedett a család új kutyájával, Bonival. Kölyök még, nem érti a nemet, egyfolytában rá akart mászni Mackóra, alig lehetett visszatartani. Azután belátta hogy ez nem pálya, és inkább a macilábakat kezdte el nyalogatni. Persze a tappancs gazdájának ez nagyon tetszett, és hangosan visongott, kacagott :-)
Gábornak végül vissza kellett fordulni mert lemondták a sarkadi tárgyalást, de így legalább ő is tudott pihenni kicsit. Nagyon jó kis nyaralós hangulatú délután volt, ettünk, sütkéreztünk, Gergő pucér fenékkel hempergett a pléden....este pedig jó későn került ágyba

Az utolsó hétvége 6 hónaposan

A Zsivány sziklák



Dilis család. Maci meg rendületlenül horpaszt :-)


KémManó


Ebéd malacka módra


Az egyik a tájat nézi, a másik az eget fürkészi



Alvó hátimanó


És még mindig....


Almás pite és Gergő kukucs


Úton


Ritka faj van kialakulóban: A repülő erdei medve


Anyu a hegyen


Mert hát holnap már 7 hós lesz a mi kismackónk!
Szombaton egy aranyos kisfiút fotóztam, Nimródot, utána elmentünk egy hatalmasat sétálni a budai hegyekbe. Vasárnap Dobogókő felé vettük az irányt, mert már kb egy éve nem jártunk a Föld szívcsakrájában. Vannak helyek ahová időről időre illik visszamenni :-) Gergőt a hátamra kötöttük, és almás pitét, hot-dogot falatozva jártunk egy hatalmasat. Hátimackó elég hamar elaludt, de mire visszaértünk az autóhoz hogy megebédeljen, felébredt. A kocsiban malac módra megevett egy bébikonzervet, majd Gábor vette a hátára, és elindultunk egy jó hosszú túraúton, a Zsivány sziklák felé. Huhh, ez egy elég nehéz út volt, illetve fogalmazzunk úgy hogy a mi kondinkhoz képest. Ja, és egy 9 kg-os zsákkal a hátunkon. Gyönyörű volt az erdő, a sziklák félelmetesek, hatalmasak, az emberek kedvesek, mindenki mosolygott, köszönt, szóval teljesen feltöltődtünk a csendben, a friss levegőn. És nagyon kifáradtunk. Gergő persze megint elaludt. Kb 3 órás volt a túra, úgy,hogy visszafelé egy picit elkavarodtunk, nem találtuk a túrista jelünket, de szerencsére nem kerültünk nagyot. Maci énekelt még egy kicsit, majd meguzsonnázott az autóban, és indultunk is haza. Kipurcantunk teljesen :-)

kire ütött ez a gyerek?

Drága Janikovszky Éva kérdése a mi esetünkben csupán plátói. A válasz mindenki számára evidens ; Gergő megfellebezhetetlenül, egyértelműen és nyilvánvalóan az apjára hasonlít. Mit hasonlít?! Tiszta apja. Amit én cseppet sem bánok. Amikor még nagyon apró volt, a testvéremre hasonlított. Néha még mindig. Nagyon néha :-)
Gábor nagymamája nézegette múltkor, szemlélte, megnézte jobbról, balról, majd közölte csendesen hogy - rád is hasonlít, de inkább az apjára. Mondom neki, ugyan mama, rám egyáltalán nem! Erre nagy hangosan felkiáltott- Hát ezt akartam mondani! De annyira féltem hogy megsértődsz...
Furcsa volt hogy ezt gondolta. Hiszen miért is sértődnék meg? Annak az embernek a vonásait hordozza, akit egy életre magam mellé választottam. Semmi irigység nincsen bennem, sőt! Boldog vagyok hogyha a fiamra nézek, néha olyan mintha Gábor tekintetével találkoznék.

Nyilas baba

Mivel természetem kíváncsi, és az asztrológia (és más is) bebizonyította nekem hogy van létjogosultsága, ezért utánanéztem. Mintha Gergőről írták volna :-)
A Nyilas nyugodt baba, sokat alszik. Nem lesz soha gondunk az altatással. Viszont a nyugodt és hosszú alvás után energiával telve ébred és igényli az odafigyelést és törődést. Igen, sosem kellett altatni, magát altatja. Viszont nem bírja az unalmat elviselni.
Már korán megmutatja, milyen élénk, változatosságot igénylő és dinamikus személyiség. Érdeklődése szerteágazó, az újdonságok fellelkesítik, és nem riad vissza a kalandos felfedezésektől. Szereti magához ragadni a kezdeményezést. Ahogyan ebből is látszik: nem túlságosan "pihentető" gyerek, derűs kedélyének és kedvességének köszönhetően viszont könnyen képes feledtetni környezetével, ha rossz fát tett a tűzre. Nemcsak örömét, dühét és fájdalmát is nyíltan kimutatja, ám a múlt sérelmeit nem őrizgeti, inkább előretekint. Örök optimistának tartják Derű, ez volt a kulcsszó kicsi kora óta. Mindig mindenkinek feltűnt hogy milyen kis mosolygós, és az optimista jelző is sokszor elhangzott. Egy nyűgösködős pár hetet leszámítva mindig ez volt a jellemző.
Ha valami mégsem sikerül, ahogy elképzelte, máris valami új dologba fog, ugyanis nem kedvetlenedig el egykönnyen, bár nem is túlságosan kitartó.
Ezt már sokszor megfigyeltem. Ha pl valamit nem ér el, akkor nem próbálkozik sokáig. Inkább hátat fordít neki, és mást keres. Semmi szomorúság, egyszerűen csak fityiszt mutat. Tárgyakkal ösztönözni forgásra nem lehet. Nyúl, nyúl, de ha ő éppen lusta, akkor rögtön felméri hogy most itt nagyobb erőkifejtésre van szükség, és magasból tojik rá :-)
Néha bizony kicsit hangos, de ilyenkor is csak ki akarja nyilvánítani szeretetét, ragaszkodását. Olykor azonban mást mond, mint amit csinál. Szeret sokféle új játékot kapni, de ezeket hamar megunja. Könnyen válik feszültté, hisztissé. Hangosság. Tudnék mesélni. Sokszor úgy visít, hogy berezonál a fülem. Egyébként is erőteljes hangszíne van/lesz....ezt mondjuk kétfelől örökölte. És valóban hamar megun egyfajta tevékenységet.
Bármilyen pici, számára máris szűk a világ! Zárt térben rossz a közérzete. Ez is abszolút igaz. Az udvaron szeret a legjobban lenni, ha a kisszoba felé közelítünk, már rúgja ki magát a kezemből sokszor. A varázshely az erkély. A legnagyobb sírás közepette is megnyugszik. Nagyon messzire ellát, imádja.
Enni nagyon szeret! Édesszájú. Most erre mit mondjak? No comment :-)

földre szállt angyal





Igen, Gergő padlót fogott :-) Történt ez márpediglen azért, mert bizony ő már kinőtte az ágyat. Ami bár elég nagy, de mackónk úgy megtanult forogni, gurulni pár nap alatt, hogy se perc alatt eléri az ágy szélét. Eddig elég volt párszor irányba állítani, most el sem lehet mozdulni mellőle. Volt egy igencsak használt szőnyegünk, amin utcai cipővel is sokat járunk, az nem jöhet szóba, máshol meg ugye parketta van. Ha a szőnyegre egy plédet terítettem, azt a szorgos lábmunkájának köszönhetően kb 10 mp alatt maga alá gyűrte. Szóval mivel úgysem volt elég meleg a medence felavatásához, így kiszaladtunk az Ikejába, és vettünk egy "steril" szőnyeget. Gergő örömmel avatta fel. Rögtön össze is tépett rajta egy jó nagy darab alufóliát...módszeresen....apró darabokra. Külön jó hogy még én is melléférek. És ha nem esne annyira kétségbe amikor nem lát, akkor nyugodtan hagynám rajta egyedül pár percig. Mert a szeparációs szorongás sajnos még tombol. Mikor a medencét vettem, egy kicsit eltűntem a polcok mögött amíg válogattam. Az én addig mosolygós macim annyira elkezdett sikítani, és üvölteni, hogy még a folyosórol is benéztek :-(
Délután hátamra kaptam és sétáltunk kicsit. Persze rögtön bealudt. Annyira imádja a Mei Tai-t, már kacag mikor kiterítem és ráfektetem, a kis husikám.