Drága Janikovszky Éva kérdése a mi esetünkben csupán plátói. A válasz mindenki számára evidens ; Gergő megfellebezhetetlenül, egyértelműen és nyilvánvalóan az apjára hasonlít. Mit hasonlít?! Tiszta apja. Amit én cseppet sem bánok. Amikor még nagyon apró volt, a testvéremre hasonlított. Néha még mindig. Nagyon néha :-)
Gábor nagymamája nézegette múltkor, szemlélte, megnézte jobbról, balról, majd közölte csendesen hogy - rád is hasonlít, de inkább az apjára. Mondom neki, ugyan mama, rám egyáltalán nem! Erre nagy hangosan felkiáltott- Hát ezt akartam mondani! De annyira féltem hogy megsértődsz...
Furcsa volt hogy ezt gondolta. Hiszen miért is sértődnék meg? Annak az embernek a vonásait hordozza, akit egy életre magam mellé választottam. Semmi irigység nincsen bennem, sőt! Boldog vagyok hogyha a fiamra nézek, néha olyan mintha Gábor tekintetével találkoznék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése