kedd

Ma jó kis napunk volt, illetve volt néhány kellemetlenség, de túléltük. Délelőtt itthon voltunk Gergővel, kicsit dolgozgattam, főztem, Gergő meg pucér fenékkel hempergett az ágyon. Gábor hazajött ebédelni, majd mikor ment vissza dolgozni, mi sétálni indultunk. Az alattunk lakó új szír szomszéd segített levinni a babakocsit, és most hál'istennek nem fogdosta össze macim kezét :-) Tisztelettudóak, és kedvesek, szóval semmi bajom velük, de genetikailag képtelenek halkan beszélni, még a legnyugodtabb pillanatukban sem mennek egy bizonyos decibel alá. Vettem séta közben Gergőnek egy kicsi felfújható medencét, holnap felavatjuk! Szerintem tetszeni fog neki, imádja a vizet. Hazafelé jövet egy hülye sofőr elkezdett vadul mutogatni hogy miért nem a járdán tolom a kocsit?! Ha esetleg tovább látott volna az orránál, vagy megvárja míg válaszolok, felvilágosíthattam volna hogy az autók 80%-a úgy áll fel a járdára, hogy kb 30-40 cm-t hagynak, ami egy gyalogosnak ugyan elég, egy kocsinak már nem. Eléggé felbosszantott. Pár napja is megtalált egy kedves ember. Gregivel átmentünk a szomszéd ház kertjébe, leterítettük a pokrócot, és ott játszottunk. Nincs kerítés, egy közös telken van két egyforma ház, bár sövénnyel el van valamennyire szeparálva a két terület. Alig 20 perce üldögélhettünk ott, amikor kijött egy vékony, merev tekintetű pasas a kertbe. Én rámosolyogtam, köszöntem, és mondtam neki hogy kicsit átszöktünk ide, mert ott most locsoltak, ergo minden csupa sár. Erre ő közölte hogy ez magánterület, és leszek szíves visszamenni az én "térfelemre" mert a házban lakók sem járkálnak át hozzánk, meg egyébként is. Nagyon komoly volt, meredt rám csúnyán, szóval felnyaláboltam a plédet meg a gyereket és feljöttünk. Történetemet hallva Gábor leszólt az itteni mindenesnek, megkérdezte hogy van itt hivatalosan az elosztás, mert minket onnan jól elzavartak. Bogáncs úr úgy felhúzta magát, hogy eldobta a gereblyét, és elszántan elindult megkeresni az emberem. Gábor is leszaladt és követte. Míg ezek harcoltak az igazságért,én elégedetten mosolyogtam az erkélyen az orrom alatt. Jól esett hogy így megvédtek. Mint később kiderült, annak a területnek még a fele hozzánk tartozik, a telek osztatlan közös, és a pasas csak a szokásjogra tudott hivatkozni. A mi kertünk egyébként kb negyed akkora mint az, és hivatalosan simán átjárhatunk az ő "térfelükre". És ahogy ismerem az én drága uram, ezt elég sűrűn meg is fogjuk tenni :-) Dafke:-)