Barátnőzés, mamizás

A két legdrágább barát meglátogatott minket! Ági és Andi profi módon öltöztette pizsamába Gergőt. Csak néhány patent fogott ki majdnem rajtuk ;-)


És ő roppant mód élvezte hogy egyszerre két csaj is foglalkozik vele:-)

Egyik este felmentünk avart rúgni a Ferenc hegyre. Boldogan szaladgált a zörgő levelek között. És én is, mert közben rángatott magával :-))))

A kisöccsének folyton odahordja az autóit, olyan kis jó szívű. Barni meg alig győz válogatni közöttük

Drága mamikám és kicsi dédunokája, meg az elmaradhatatlan metálvilla :-D

Legszebb sógornőm Timi (Gergő szerint Mimi) kicsi Barnussal :-) Nagyon jó anyuka lesz belőle!

És persze a mamája is alig akarta visszaadni. Megértem :-)

Hiszti itt, hiszti ott

Persze minket sem került el:-) Legtöbbször rongybabát játszik a földön fekve, és közepesen hangosan sír.

Vagy csak lecövekel, bedugja az orrát (én meg a fülemet) és fülsiketítő módon üvölt.
A kép nem Kolontáron készült (rossz vicc, elnézést) csak a mobil ilyet tudott éppen.

Ez még nyáron készült az út mellett, nem volt hajlandó arra jönni amerre mi.

Sztrájk nyöszörögve. Itt már közel volt a belenyugváshoz:-)
Igazából semmi bajom ezekkel a pillanatokkal. Szegénykém néha még önmagával is ellentmondásba keveredik. Vagy ezt akarja, vagy azt, a lényeg az akarás. Az eszköztára viszont még kicsiny.Nekem az jön be ha egész egyszerűen hagyom hogy lecsillapodjon. Ha hozzászólok, vagy kicsit idegesebben rászólok, az csak olaj a tűzre. A közelben maradok, sétálgatok, esetleg ha látok valami érdekeset, felhívom rá a figyelmét. Ez általában segíteni szokott.
Egy dolgot nem tudok megszokni: A nyilvános helyen előadott műsorokat figyelő embertársaink lesajnáló/megvető/értetlen pillantásait. Bezzeg akinek van gyereke, az csak megértően rám mosolyog, nekik nem kell elmagyarázni mennyire természetes ez a viselkedés egy majdnem kétéves fejlődésében. Hát ez van, meg kell tanulnom nagy ívben.... :-)

Maki

Na,melyik a kakukktojás? :-))))))))))))

Miért van az?

Miért van az, hogy az egyik gyerek mindig akkor kakál be amikor már mindenki sétára/útra/bevásárlásra/játszóterezésre készen áll az előszobában, hermetikusan beöltözve??????És ha ez az egyik gyerek történetesen Csörgő Barna, akkor olyat produkál, hogy a lapockája is kakás lesz, és teljesen pucérra kell vetkőztetni és lemosdatni, miközben a család másik része nagykabátban izzad (Én) nyűgösködve izzad a kilincset rángatva (Gergő) illetve izzadva és nyűgösködve végigjárja unalmában a lakást cipősül (Gábor)

És az miért van hogy az egyetlen olyan napon amikor Gergő valamiért nem akar oviba menni, és csak azon a napon nincs nálam a hordozókendő, így az úttest közepén fekve sztrájkoló Gergőt a lábammal kell átgurigatnom a túloldalra, majd fél kézzel húzni a földön, a másik kezemben Barnit egyensúlyozva?

És miért van az hogy a gyerek a gyönyörű, napsütéses őszi időben juszt sem akar játszóterezni, homokozni, inkább hazamenne, de a farkasordító hidegben elvárja hogy az anyja 50 percen keresztül toporogjon mellette és fújkálja a körmét míg ő vígan száguldozik a kismotorral?

Istenem , mit nem adnék ha ezekre a kérdésekre választ kaphatnék:-)

Így telt a péntekünk és szombatunk

Pár kép a két kis manókánkról. Már egész jól elszórakoztatják egymást néha :-)

Ébredés utáni idill. Miután megreggeliztünk, Gergő sisit (sihuhu), füfüt (süsü) és kgukk-ot (Vuk) akart, Barni meg csak szimplán jól érezte magát. Ezt a vuk szót egyébként nagyon viccesen mondja, szerintem hollandul van:-)

Gergő délutáni álmát aludta, én almás sütit sütöttem, Gábor dolgozgatott kicsit, Barni meg nézte

Az ébredés kicsit nehézkesen ment, mint látjátok, ezúttal a cumi sem maradt az ágyban, jött velünk. A Római parton lángost ebédeltünk, Gergő palacsintát kapott.

Itt már kezdett magához térni. A kakaós palacsintának varázsereje van :-)


Ezek pedig mi vagyunk Barnival a téliesített szerkónkban

Szigetköz II.

Persze ez sem most volt, csak vártam a Nagy család képeire, hogy befejezhessem a beszámolót:-) Sajnos csak ennyit kaptam, a mesélést viszont folytatom:-)
Dani elcsípte ahogy Gábor turbó gázt adva átkel a "Dunán" miközben Gergőkém kisebb sokkot kap, az apja meg tele szájjal vigyorog. Dani éppen hogy elugrott, meg azért le is fékeztünk időben, nehogy beterítsük.

A csapat egy része. Dani fotóz, Édua sztájkol :-)

És a Duna partján tandemben szoptató kismamák, és éhes gyerekeik:-))))

Egy szép történettel adós maradtam: A falu végén gyönyörű meseházra leltünk, fonott kapuján agyagtábla, méz kapható. Becsöngetünk, vidám, édes nő nyit ajtót, betessékel, és hátravezet a "műhelyhez" ahol kíváncsi kérdéseinkre válaszol, eszközöket mutat, közben egy kutyus szalad be hozzánk, utána egy tiszta tekintetű férfi jelenik meg az ajtóban, a férj, sétából érkeztek. Mézontófű mézet, és repcemézet vásárolunk, folyik az aranyló nedű a dobozkába, közben beszélgetünk, mesélik, városi emberek voltak, de egyszer csak döntöttek, kiköltöztek ide és méhészkedni kezdtek, felépítették gyönyörű otthonukat, mégpedig régi, parasztház stílusban. Betessékelnek minket, odabenn hűvös fogad, és rengeteg apró emlék, fagerendák, szőttesek, és mindenhol vallási, és magyarsághoz köthető tárgyak, családi bútorok, az egészben mégis összhang, az ő összhangjuk. A rengeteg kép közül egy bizonyost nézek. Természetes anyagból, talán csuhéjból készített falikép, Máriát ábrázolja a gyermekével. Nem bírom róla levenni a szemem, kifelé menet meg is jegyzem, hogy gyönyörű. Összenéznek, nevetnek, mennyi helyen volt már a lakásban az a kép, és micsoda története van. Felakasztották ide, az ebédlőasztal felé, másnap Karácsony volt, korán keltek, és mikor a hálóból kiléptek, akkor indult a nap is éppen útjára az égen. És ahogy a többi helyiségen át utat tört magának a fény, a sötét konyhában mindössze egy nyaláb hagyott sugárzó nyomot a falon, igen, pont Máriát vonta be aranyló fénnyel.
Ez volt hát az ő történetük, és a mi legfontosabb útravalónk Szigetközből.

Mindenféle képek az elmúlt hétről

Gergő állandóan rendszerez. Hol így, hol úgy rakja sorba a járgányokat, majd kiteszi őket az ágy szélére, és felborogatja az összeset.

Valamelyik nap a konyhában ténykedtem Gergővel, mikor Barni elkezdett óbégatni a kis ágyában. Gergő komoly, aggódó arccal közölte: Sír.Mondom neki: Menj be hozzá! (beszalad)
Egy perc múlva csönd volt. Hallgatózás (részemről) Rötyögés (részükről) Lassan odalopóztam, és ezt láttam. Gergő felállt az ágy szélére, Barni berregett neki, ő visszaberregett, és remekül szórakoztak. Imádom őket, nincs mit tenni! :-)

A szolnoki dédik egyikének ölében trónoló Barnus.

A látogatás után sétáltunk a Kossuth téren, ahol macink összebarátkozott egy szoborkisgyerekkel, és annak szoborkutyájával. Először nem értette a látványt, de utána bőszen simogatta az ebet, meg bámulta a szökőkutat. Kitalált egy játékot is. Amikor a víz csak finoman bugyogott, leguggolt, majd amikor hirtelen 3 méter magasra szökött, felugrott, és közben kacagott :-) Sokáig játszotta

Ez pedig a szokásos esti testgyakorlás fürdés után, pizsiosztás előtt

Szombati ebéd

Évihez és Dedihez mentünk ebédre. Évike csinált rólunk pár képet az új gépével

Családi fotót is próbált, de valaki mindig elfordult, vagy kalimpált, vagy egész egyszerűen bamba fejet vágott:-)

És a finom ebéd.Mackó itt éppen elunta a kanalazást, és kézre váltott:-) Barnit nem érdekelte sem a zöldségleves, sem a hal, ő bizony elaludt.

És a délután fénypontja, Gergő és Dedi rajzszakköre. Eddig valahogy nem érdekelték a különböző papíron nyomot hagyó eszközök, de most valami történt, mert megfogta a filcet, és csak alkotott, alkotott....

És nagyon örült!!:-)

Mozdonyozás a hosszú asztalon. Na azért ez sem volt rossz!

És közben még a családfő is tudott kicsit pihenni :-)

Bogiéknál

Gergő oviban volt, így Barnival felkerekedtünk, és meglátogattuk Bogiékat. Talán kicsit nyugisabb volt így, Barni jól érezte magát, Ábel is oviban volt, Dorka egy angyal, Mikes pedig még a pocakban van :-)

Ilyenkor látom mennyire más egy kislány. A fiaiba szerelmes egy nő, a kislányok pedig valahogy ellágyítják a szívet :-)
Dorka már nagyon várja a kis tesóját, a babáját is Mikesnek nevezte el, és ahogy megérkeztünk, és meglátta Barni babát, ő is hozta az övét.És gyönyörűen beszél, csudára aranyos:-)

Szétszórtságból jeles

A fenti kép a CBA Fitnessben készült csütörtökön, hajnali 6 óra 15 perckor. És hogy mit kerestem ott Zsanival és Barnival? Hááááát, az úúúúúgy volt, hogy időpontot kaptam a Bajcsy kórházba belső fül MR-re a fülzúgásom miatt. És én szóltam a bébiszitterünknek, hogy mivel úgyis arrafelé lakik (nekünk konkrétan a város másik fele) kísérjen el, vigyázzon Barnusra míg én a csőben rettegek. A 4.30-as kelés után fel is kerekedtünk a kicsi fiammal, és 5.45-kor már ott ült Zsani is a kocsiban. 7.20-ra volt időpontom (jól számoló szemfülesek már gyanakodhatnak) szépen leparkoltunk, a kórház portáján pedig útba igazítottak bennünket, majd közölték hogy még nincs ott senki.Mondom nem is kell még, csak 7.20-ra van időpontom. Igen, szólt a válasz, de most 6 óra van. Puffff....és tényleg.Még jó hogy nem csak én tudtam nevetni a helyzeten, de Zsani is. Barni nem nyilatkozott :-) Még elmentünk tankolni, de közben nekem eszembe jutott, hogy kedves régi munkahelyem, a CBA Fitness 6 -kor már nyit. Úgy látszik a 4.30-as kelések mély nyomot hagytak bennem.....így kb 10 perc múlva már az elvetemült fallabdázókat nézegettük pörgős zene mellett capuccino-t kortyolgatva. Egy óra múlva pedig kiléptünk az ajtón, köszöntöttük az épp felkelő napot, és újra útnak indultunk.
Ami a vicc az egészben, hogy még a történet kezdetén az autóból kiszállva valami aprósággal kapcsolatban jegyeztem meg pont Zsaninak, hogy nálam szétszórtabb ember kevés van a földkerekségen. Most pontosítanék. Az egész univerzumban nincs....

Délután már tényleg csak nevettünk az egészen, főleg hogy az eredményem is negatív lett.

mozgás és beszéd

Mennyire igaz hogy összefüggnek! Most hogy Gergő oviba jár és ott mindig van valami kézműves foglalkozás, és rengeteg olyan fejlesztő játék ami itthon nekünk nincs, nagyon megugrott a beszédfejlődése is. Kb 1-2 hete tanult meg páros lábbal motort hajtani az eddigi váltott helyett, illetve páros lábbal ugrálni az eddigi fenékrázás helyett (az óvodai trambulinon) meg egyedül létrára mászni és váltott lábbal egyedül lépcsőzni mint a nagyok, és ezzel egy időben kezdett rohamosan gyarapodni a szókincse. Nagyon élvezem! A legújabbak: Kád, pisi, éhsss (éhes) sír és a vár szavak, de ezentúl már nem fogom írni, mert nem is lehet :-) A lényeg, hogy amit olvastam, beigazolódott. Az agy rendkívül bonyolult szerv, ha fejlesztjük az egyik részét, fejlődik a másik is.

Szarvason

Lassan öt hónapos Barni, azóta tart a boldog őrület. Emellett 7 hónapja hogy utoljára Gáborral kettesben voltunk pár napot, és tudtunk pihenni kicsit. Kettesben most sem voltunk, de mivel Gergő annyira imád Szolnokon lenni, "leadtuk" 2 napra a mamájához, és Szarvas felé vettük az irányt. Úgy gondoltuk hogy Barnival nem lesz sok gond, hiszen nagyjából ott marad ahová tesszük, és viszonylag egyszerűen működik. Ha ölben és velünk lehet, olyan mint egy kis angyal. Így is volt. Gergő pedig remekül érezte magát, friss levegővel és élményekkel feltöltve kaptuk vissza :-) De persze nagyon hiányzott....Ha nem pihenni akartunk volna akkor őt is visszük, de most egy kis relaxra, töltődésre vágytunk, ő pedig egy nehezen kezelhető energiabomba.

Első óra. Barni aludt a babakocsiban, mi pedig sütkéreztünk a gyönyörű őszi napsütésben a medence partján. Csodás volt, felért egy délutáni alvással.

Felébredt a makimajom :-)

Ez pedig már a szarvasi arborétum, ahol egy jót sétáltunk, meg vettük anyának pár gazt a kertbe:-) Nem, nem vagyok durcás,csak bágyadt, és azt hittem Gábor épp csak állítgatja a gépet, és nem fotóz.

Barnus megéhezett, leültem egy padra hogy szopizhasson. Erre az uram nekilátott kattintgatni. Ha nem csinált 50 expót akkor egyet sem. Az első kockán még mosolyogtam, meg az utolsón is. Hogy közte mi volt? Vállalhatatlan. De nektek megmutatom :-)

A kíváncsi páva

Ez pedig már az Erzsébet liget, ahol Barni aludt, Gábor meg dolgozott kicsit.

Irány a wellness részleg! Zalánkától örököltük ezt a cuki fürdőköpenyt, be is avattuk. Zabálnivaló volt benne!

Megyünk fürdeni!
A pezsgőfürdőzésről nem készült kép, de annyira élvezte hogy csuda. Nem sikongatva és kacagva ahogy Gergő tette pont ennyi idősen élete első medencézésekor, hanem csendben, ernyedten. Lógott a karomban, békésen nézelődött, édes volt.

Utána sziesztáztunk

Meg játszottunk

És beszélgettünk

Nagyon finomakat ettünk!! 2x volt olyan hogy nem tudtuk befejezni a vacsorát mert a desszertnél elfogyott a türelme a fiatalúrnak, így amíg egyikünk sétált vele a másik gyorsan bekapta a maradékot, de összességében tényleg majdnem olyan volt mintha kettesben lettünk volna :-)

Macikánk ezalatt nagyon jó kisfiú volt. Míg mi áztunk, ettünk, aludtunk, pihentünk,addig ő kecskézett, szüreti felvonult, táncolt a mulatságban, játszóterezett, vendégségben volt, és pörgött mint a búgócsiga. Miután megérkeztünk érte, el akartuk vinni repülőket nézni, de sajnos zárva volt a kiállítás. Na majd máskor.

És végre együtt a család. Azért ez így kerek.