Vasárnap

Bogáncs úr feldíszítette a kerti fenyőfákat, mackónak nagyon tetszettek az óriás díszek.



Benntről úgy tűnt, jó idő van. Kimentünk a Rómaira sétálgatni úgy öregesen, de csak néhány hozzánk hasonló elvetemült lélek kóborolt a Duna partján. Néztünk kacsákat (hogy nem fagyott be a seggük???) és Gergő hintázott is a játszótéren.



A hidegben nincs is jobb mint a Nagymama palacsintázójában betolni egy két finomságot a karácsony végi zabálások jegyében. Mackó igazi széken ült, és....igazi bulátát csemegézett :-)))


Várjuk a palacsintákat!

Mimóza és a "hiszti"


Lát valaki hasonlóságot a két kép között?
Nem? Neeeem?
Pedig mindkettő egy mimózát ábrázol!
Igen, Gergőke egy kicsit mimóza lelkű lett. Megijed az erős hangoktól, néha még a tüsszentéstől is. Nem szereti az orrfújást, és a nyomogatós játékon az oroszlánüvöltést. Persze biztos vagyok benne hogy ki fogja nőni, nem félek attól hogy így marad. A világ számára egy ismeretlen hely, tele félelmetes dolgokkal. Talán ez is az oka annak hogy borzasztóan anyás és bújós lett egy pár hete. Sosem hajtotta régen a buksiját a vállamra ha felemeltem, most ha bánata van csak csimpaszkodik és belefúrja a fejét a nyakamba. Ezt már sokkal jobban sajnálom, de ez sem marad majd így.Ahogy nő a gyerek érdeklődése a világ iránt, nő a biztonságérzete is, egyre kevésbé lesz ragaszkodó. Hiába, a gyerek nem a miénk.

Megjelent az akarata is! Sokszor foggal-körömmel próbálja kiharcolni azt, amit akar, es mivel még nem tudja elmondani, hát sikít, kiabál, megfeszíti magát. Ha sikerül eltalálnom, mit is akar, akkor megnyugszik. Az okos könyvekből tudom hogy ennek a viselkedésnek még köze nincs a valódi HISZTIHEZ. Egy egy éves gyerek még nem tud hisztizni. (majd fog 2-3 évesen, ez természetes)
Önállosodni akarnak, de még akadályozva vannak, vagy amiatt mert nem tudják megcsinálni, vagy mert mi szülők nem engedjük. El akarnak szakadni az anyától, de még közel is akarnak lenni hozzá. .. és ezt a kettősséget is kell nekik feldolgozni.
Szóval nem várom el tőle hogy megértse hogy valamit nem szabad. Az értelme nem tart még ott. Amikor tombol vagy "hisztizik" nem kívánhatom tőle hogy viselkedjen, hisz ő egy pici gyerek, még nem tud magán uralkodni. Olvasgattam hogyan lehet kezelni őket ha tombolnak vagy a falba verik a fejüket. Hat pontba szedte a szerző a lehetséges megoldásokat, én kettőt találtam jelenleg használhatónak a kora miatt, a többit majd később:


1. A figyelem elterelése. Hirtelen találjunk valami érdekes dolgot, és vigyük oda a gyereket, meséljünk neki róla. Még az sem baj ilyenkor, ha nem túl elmés dolog, a lényeg, hogy a figyelme elterelődjék a hiszti tárgyától.
A hisztizés a gyerkőcök növekedésének természetes velejárója. Egy kisgyermek nem tudja még, hogyan birkózzon meg az őt elöntő érzelmek árjával.

5. Ölelésterápia.
A hiszti másik ellenszere, ha a gyereket a szülő finom erővel szorosan átöleli, és addig tartja ölében, míg a gyermek meg nem nyugszik. A gyermek eleinte kapálódzik, ellenáll, néha még a szülő felé is üt; ám ilyenkor szelíden lefogjuk a csapkodó kezet, és addig öleljük, míg le nem higgad. Lehet hozzá nyugtató szavakat is mondani, de nem lényeges. A gyermek általában könnyen átáll arra, hogy a hiszti helyett ölelést kapjon, és megnyugodhasson.


Na, mára eleget okoskodtam, megyek aludni.... :-)

Karácsony

Karácsony előtti napon lázas készülődésben voltunk, bevásárlás, takarítás, mosogatás, vízkőtlenítés, fényesítés, pucolás, hámozás, miegymásítózás, nem csoda ha Gergő már a fürdés utáni közös nagyágyas összebújásban úgy döntött hogy ő bizony elalszik :-) Kicsi zöld béka :-))))



Apája egy zseni, ez nem vitás, kitalálta az abszolút hátkímélő, lehajlásmentes Mackóvezetgető szerkezetet :-))

Gergőnk az önállósodási törekvéseinek első lépcsőfokához érkezett. Egyedül szeretne enni, mert ő már elég nagyfiúnak tartja magát ahhoz hogy a kanalat az étellel egyensúlyozva a szájába tegye a saját kezével. Az etetés úgy zajlik, hogy amíg a kezdeti farkaséhségét ki nem elégíti, addig készségesen nyitja nekem a száját, de amikor már kezd jóllakottá válni, akkor átveszi az irányítást. Én a kanálra halmozom a pürét, ő elveszi, szájba teszi, lenyalogatja, majd nyújtja nekem, hogy tegyek rá még. És így tovább, és így tovább......nagyon élvezi.


Igazán szégyellem, de a szentestéről egy fia kép nem készült. Mackó kicsit sírós volt, kicsit mamás, kicsit nem szerette a tömeget, egyedül a csillagszórók tudták lenyűgözni, azt tátott szájjal figyelte. A vacsora isteni volt, a hangulat is remek, mindenki csuda klassz ajándékokat kapott, de persze a főszereplő volt a figyelem központjában. Ütögette a xilofont, nyomogatta a játéktelefont, szóval azért sikerült levenni a lábáról az új játékaival.
Másnap hazamentünk Szolnokra, ahol aztán kiderült hogy miért volt ilyen kis sírós. A mi kis vámpírunknak kezdett áttörni a hiányzó metszőfogacskája. Mamáéknál volt a nagy ebéd, ott szerencsére még jól viselkedett, mármint érdekelte Botondka, az új tűzoltóautója, és most nem frusztrálta a tömeg, egyedül a távozásánál harcoltunk egy sort az öltözéssel, ezt nem bírja megszeretni, szörnyen utálja. Mamájával másnap kimentek a levegőre, láttak kutyákat, és jót aludt a séta után.


Itt pedig már a Kapitány család karácsonyi délutánján látható a mackófülű, ahol mire észbekaptunk, elmart egy sajtos tekercset, meg egy mézeskalácsot, és betömte. Nem lehetett elvenni tőle, annyira kétségbeesetten sírt, hogy nem volt szívem. Gondoltam, a süteményben lévő méztől úgysem lesz baja, egyedül a tojás miatt aggódtam, figyeltem is utána hogy nem csapta-e ki, de szerencsére nem lett baja. Karácsony meg csak egyszer van egy évben :-)


És végül az egy szem karácsonyi felvétel rólunk!Szombaton gyorsan észbe kaptunk, és csináltunk telefonnal egy karácsonyfásat, hogy azért mégis......no.

Még Szenteste történt, hogy miután a vendégek elmentek és Gergő is aludt már, Gáborom mellé heveredvén hallottam hogy a szomszédban megy a tévé. Gabika néni otthon volt. A férje régen meghalt, gyermekük nem született, rokonai sincsenek igazán....elszomorodtam. Szörnyű lehet egyedül tölteni ezt az estét. Eszembe jutott a mákos bejgli! Összecsomagoltam néhány szeletet, és pizsamában átcsöngettem. Meglepődött. Mondtam hogy boldog karácsonyt és hoztam egy kis mákosat....örült nagyon, azt mondta idén először nem vett bejglit magának. Még kicsit beszélgettünk, kiderült hogy Szolnokon volt színésznő!!!! Miután becsuktam az ajtót és visszabújtam a férjecském mellé, hallom ám hogy csörög a zár, fordul a kulcs, nyílik az ajtó, kopognak. Egy könnyes szemű Gabika néni állt a folyosón pongyolában, és csak annyit mondott, hogy ez volt élete legjobb mákos bejglije, az édesanyja pont így csinálta réges rég - KÖSZÖNÖM!!- monda még, és visszament a lakásába.
Lám, milyen egyszerű jót tenni, és milyen melege lesz tőle a léleknek....

Fagyos napok

Mamája elment, és meglepő módon nem kellett egész nap vígasztalni. Megvolt a pápá az előszobából, meg a sok szia, és miután becsukódott az ajtó, mindössze 30 másodpercet sírt. Akkor sem elkeseredve, hanem dühösen, mint aki tudomásul vette a távozást, és tudja hogy nem tehet semmit ellene.
Szóval az életünk a megszokott mederben zajlik tovább. A hátam szerencsére rendben van. Gáborral egész vasárnap ajándékokat gyártottunk, azt persze nem árulom el hogy mit, mert tudom hogy olyan is olvassa aki kap majd belőle ;-) Délután kicsit visszavonulót fújt a szél, ezért kimerészkedtünk az udvarra. Talán 15 percet voltunk kint, de ez is nagyon jólesett. Kismackó úgy sétált velünk, hogy egyik kezét én, a másikat Gábor fogta, így meneteltünk mi kiscsaládosan az utcán, bizony. Az első igazi séta :-)
Mackó három nap alatt nagyon sokat fejlődött! Számomra is hihetetlen.
- Már megáll egyedül a lábán, szépen egyensúlyoz, de lépéseket még nem mer tenni.
-Kinyílott a szövegláda, újra gagyog, szótagol.
-Utánoz. Szinte mindent, és azonnal. Ha azt hallja-Halló, akkor a füléhez teszi a műanyag telefonját, vagy az igazit. Nagyon édes:-)

Fogyó türelem

Mármint a részemről.....
Csak fekszem az ágyban, mert tudom hogy a hátam csak akkor jöhet rendbe ha nem terhelem. Elegem van a semmittevésből, rosszul viselem. Ma van az első nap hogy javulást tapasztalok, de tisztában vagyok azzal, hogy ez az a pont ahol nem szabad elbízni magunkat, szóval kihasználom még a hétvégét és vízszintesbe maradok. Eltökélt szándékom hogy hétfőre meggyógyulok!!!!
Anyu itt van szerda dél óta segíteni! Kismackó ugyanebben az időpontban cuppant rá, és azóta is piócaként van rátapadva, el sem engedi a kezét, engem gyakorlatilag elfelejtett, az apján is átnéz, és csak a mama létezik számára.Így van ez kérem :-) Ahogy Vandám mondotta, én vagyok számára az alapértelmezett! Az magától értetődő hogy én vagyok és engem szeret, de a mama?! Hát a mama.....ő mégiscsak a mama! Nem is tudom hogyan fogjuk megvigasztalni ha holnap hazamegy...
Ma a nagy játékon kívül annyi említésre méltó történt, hogy Gergővel (abban az öt percben amit hajlandó volt a társaságomban tölteni) átválogattuk a játékait, és a régóta mellőzötteket néhány konzerv társaságában Gábor kezébe nyomtuk, ő pedig elvitte a Mikulásgyárba a rászoruló gyerekeknek.

csak képek

Mivel a keresztcsontom kipurcanása miatt legfőképpen az ágyban fekszem, és Gábor ügyel Gergőre (és mellesleg engem is kiszolgál, mert ő a legcsodásabb férj!!!) ezért olyan nagyon sok mindenről most nem tudok beszámolni. Viszont fotóim vannak, hiszen annyi munkám volt így karácsony előtt, hogy alig győztem. Álljon itt tehát egy kis válogatás az elmúlt hetek kedvenceiből!

Levi baba itt éppen boldog karácsonyt kíván nektek!!! :-)


Bogika, aki nagyon kacéran tud hátrapillantani a vállai fölött;-)



De egyébként is egy nagyon kedves kislány, Gergőnek ő volt a kedvence, sokat kergetőztek "munka" után a fehér hátteren! Alig egy hét van köztük!



Mint mondottam, Gergő nagyon csipázta Bogi lányt! Pedig ebben a pöttyös ruhában még nem is látta:-)

Ő Fruzsi, aki éppen kedvenc kordozókendőjébe burkolózik. Szereti:-D


Itt pedig anyukája kedvenc sapijában! Pár pillanatig volt csak a fején, szóval gyorsan kellett cselekedni:-)


Itt az én kis szerelmetes Valentinom, aki angyali álmából felébredvén már kapható volt mindenféle mókára;-)



És végül, de nem utolsósorban bemutatom Zalánkát, aki januárban lesz egy éves!!! :-) Kis okos fiúcska!

Okosságok, kunsztok

Mivel fontos mérföldkőhöz érkeztünk, gondoltam összeszedem miket tud már a mackónk.

Kb 11 kg, és mondjuk 82 cm, de utóbbiban nem vagyok biztos :-)

Nő már a szöszke haja, 4 foga van és kettő készülődik éppen kibújni.

Villámgyorsan mászik, és bárhol feláll, de kapaszkodnia még azért biztonsági okokból mindig kell. Imádja ha vezetgetik, szeret lépegetni.

A gagyogásból kicsit visszavett, gyakorlatilag a hangos, nyomatékos, röviden megszólaltatott -E!!!!! hangzót mondogatja mindenféle kontextusban és hangerővel.

Mindent meg akar fogni, mutat az ujjaival a tárgyakra.

Még mindig sláger az ajtó nyitogatás és csukogatás, valamint különböző fiókok tartalmának kiürítése, majd visszapakolása.

Érti a következő szavakat (illetve megkeresi, rámutat)
-Hol a labda?
-Hol az autó?
-Hol a füled?
-Hol a hasad?
-Hol a kuki (khmmm, hát igen, férfiembör)
-Hol a cumi?
-Hol a maci?
-Hol van apa?
-Hol a vauvau? (aggódva néz ki az ablakon)
-Tedd bele! (pl a kockákat a tartójukba)
-Gyere ide!
-Pancsi (vigyor)
-Hami (még nagyobb vigyor)

A nemmel hadilábon állunk, mert gyakorlatilag hatalmas huncut vigyor a válasz, kivéve ha az apja mondja szigorú szemöldökráncolással kombinálva, mert akkor eltörik a mécses.

Nagyon jó a labdaérzéke, képes 8x 10x odagurítani nekem a labdát, szépen, pontosan. Ha nem arra gurul amerre ő akarja, akkor sokszor sír...

Szereti játszani az alábbi párbeszédet. Van nála valami, nyújtom a kezem -Kérem. (odaadja) -Köszönöm (most ő nyújtja a kezét) -Tessék! (visszaadom a tárgyat)
Ismétlőjel amíg el nem unja.

Élelmezési főtanácsossá lépett elő. ez abból áll, hogy bármilyen étel van a kezében, ő megkínál. Gyakorlatilag minden második falatot valaki más szájába szeretne tenni. El kell játszani hogy megkóstolod, nyammogsz. Nem irigy gyerek, múltkor a pénztárnál egy idegen nőt kínált meg bulátával :-)

A taps megy, és ha akarja a pápá is, a puszit most tanuljuk, de ez kérésre sosem működik, csak ha neki van hozzá kedve. A következőképpen néz ki: Kicsi száj kinyit, anya arcára tapaszt. Anya nyálat töröl :-)

Szépen, és szívesen lapozgat könyveket.

Utál szájat törölni, tisztába tevődni, öltözködni.

Imád mindenféle éneket, mondókát, mutogatós játékot.

Könnyen kétségbeesik ha valami nem úgy sikerül ahogy eltervezte. Kis háziszínészünk ilyenkor sírást mívelve leborul a szőnyegre mint egy mohamedán Mekka felé imaidőben:-)

1 éves!!!!!

Mackófül szereti jeles alkalmakra időzíteni a kunsztjait, és fognövesztéseit, ez alól a szülinap sem volt kivétel. Hiszen mikor lenne alkalmasabb kisgyermekkorba lépni, mint az év, és életünk első hóesésének napján? :-)


Hát ez nagyon érdekes, én még ilyet sosem láttam!!


Persze volt tortája. Kukoricadara párolt almával formába öntve, banánkarikákkal kirakva....hmmmm....jó messzire kellett tenni tőle, mert a gyertya lángja teljesen megbűvölte.


Kicsi drága 1 évesünk!!! :-))



Nézzük akkor, melyik része ehető ennek az izének?


Valami nem stimmel.....



Áháááá, szóval a torta részét kell a bendőnkbe kanalazni!!!
Élete első tortája nem aratott nála sikert, gyakorlatilag kiköpte :-) Most evett először kukoricadarát, legalább már tudjuk hogy nem szereti. Mindegy, nekünk azért ízlett :-)


Egy évesnek lenni roppant fárasztó elfoglaltság, részemről a nap lezárva, jóccakát mindenkinek!!

Betegágy

A mai napunk még mindig elég "lájtosan" telt. Tegnap nekem ment fel a hőm, ma pedig Mackónak lett két nap után megint hőemelkedése. Nem akartam hogy nagyon pörögjön, ezért minden játékot a nagyágyra halmoztam, és próbáltam ott tartani. Újságokat lapozgattunk, sokat mondókáztunk, énekeltünk.


Itt éppen nagyon örül, mert megengedtem neki hogy tévét nézzen :-)


Azért nagyon kis anyás még mindig, többször odajön a nap folyamán, és búúúújik


Itt már túl vagyunk a fürdésen, hála istennek láznak nyoma sincs megint, a kádban már vidáman mosta mind a négy fogát (értsd: harapdálja a fogkefét)
Azért ma vele alszom.....úgy nyugodtabb vagyok.

Holnap pedig egy éves lesz a mi picikicsinagyfiunk!!!! Mivel tulajdonképpen csak a szülés csúszott át 13-ára, a mai nap is igen fontos volt számomra. Pontosan emlékszem hogy mennyire nem voltam már jól, de nekiálltam sütni a mézeskalácsot (Mackó szépen megvárta míg mindent elrendezek) de már igen sokszor meg kellett állnom, nagyjából 20 percenként :-) Nem volt fájdalom, de azért a derekamban volt egy tompa nyomás. Aztán elmúlt, én meg tettem tovább a dolgaimat. Tulajdonképpen már itt elkezdődött a folyamat, de csak este 11.30-kor indult be a nagyüzem. Pont éjfél volt mikor felvettek a szülőszobára. 1.52-kor Gergő felsírt. Még 5 óra addig.....én meg emlékezem....

A Második


Másodiknak lenni majdnem mindig rosszabb mint elsőnek. Emlékszem mikor Gergő a pocakomban volt, órákat töltöttem a fotelbe kuporodva mindenféle babás könyveket olvasgatva és hangulatos, lágy zeneszó szólt a háttérben. Mindig tudtam éppen mekkora, éppen melyik kicsi szerve van alakulóban. Nagyon készültem, nagyon vártam őt. Őt, az Elsőt.
Gergő kicsi öccsére sajnos már nincs ennyi idő. Ha elkezdeném összeszámolni a nyugalomban, pocaksimogatással töltött félórákat, bizony nem jutnék messzire. És itt most erősen szégyenkezem....
Korábban nem tudtam volna elképzelni hogy Gábor ne jöjjön el velem az aktuális vizsgálatokra, most nem esek kétségbe ha éppen nem ér rá. Hiába, a csoda csoda marad, de a rutin nagy úr.
Emlékszem a Gergővel eltöltött szerelmesen szopizós félórákra, amikor a félhomályban megbújtunk a nagy párnák rejtekében, és nem volt más a világon... :-) Kétgyermekes barátnőm a Másodikat már állva szoptatta, és fél kézzel, mert a másikkal az Első zokniját húzta fel, vagy épp a fenekét törölte meg :-) Szerencsére a Másodikokat ez a legkevésbé sem szokta zavarni, hiszen ezt ők így szokták meg, ebbe születtek bele.
A szeretet pedig nem sugárzik feléjük kisebb erővel. Még ha néha úgy is látszik :-)

Első láz

Beteg lett a kismackó. Voltak előjelek, két napja már rosszul aludt, csak vergődött szegény az ágyában, és előtte való nap Évike dicsérte hogy milyen szép pirospozsgás az arca. Akkor még fel sem tűnt. De másnap délelőtt 2,5 óra (!) alvás után forrón ébredt. Furcsa volt hogy nincs más tünet, evett, tehát a torka nem fájt, a fülét nem fogta, nem ment a hasa, csak ez a fránya láz. Hívtam a dokinénit, azt mondta nem jönne ki "csak" ezért, adjak neki lázcsillapítót, c-vitamint, ha felmenne a hőmérséklete vagy elkezdene csúnyán köhögni, akkor hívjam újra. Kicsit meg is nyugodtam, mert miután valamennyire lehúztam a lázát, és újra aludt egyet, mosolyogva ébredt. De nem tartott sokáig. Az esti alvásig nyűgösködött, sírdogált, és csak az ölemben volt hajlandó lenni, mégpedig állva, és leginkább mozgásban. Kicsi macikám! Éjszaka persze vele aludtam a nagyágyban, de rettenetes volt. Csak dobálta magát, félálomban nyöszörgött. Ha elszundított, akkor sem mertem elaludni, mert időről-időre ellenőriztem a tarkóját, fejét, nem ment-e fel a láz. Hajnal 4-kor felébresztettem Gábort, mert annyira forró volt a gyerek, hogy nagyon megijedtem. 39.8-at mértünk popsiban, ebből ugyan fél fokot le kell vonni, de akkor is nagyon magas volt. Szegénykém csak feküdt csillogó szemmel. Kitakartuk, hoztam a fejére borogatást (persze hogy levette) és kapott kúpot. Megvártam míg lehúzza valamennyire, csak ekkor mertem elmenni aludni másfél órára. Kelnem kellett mert mentem a kórházba vérvételre, afp vizsgálatra. Mondanom sem kell, egy pici porcikám sem kívánta itthagyni Gergőt, de tudtam hogy Gábornál jó kezekben van. A kórházig még eljutottam, sorra is kerültem, megkérdezték hogy első gyerek-e, mondtam hogy nem, kérdezték mekkora a nagyobbik, én meg úgy elkezdtem sírni, hogy 3 embert csapoltak meg előttem mire be tudtam fejezni. Egyszerűen kitört belőlem. Bizonyára a hormonjaim is közrejátszottak, meg ugye ez a hülye vírus, de legfőképpen talán az hogy Gergőci még sosem volt beteg, pláne lázas, és ő így in medias res egyszercsak így ágynak esik. Borzasztó érzés. Bármit megtettem volna hogy jobban legyen, és annyira de annyira féltettem, hogy majdnem megőrültem. Lementünk az orvoshoz, jófej volt mert bejött az egészséges tanácsadásra hamarabb, és ekkorra hívott minket, hogy ne kelljen a sok beteg között várakoznom. Vírusos torokgyulladást állapított meg, gyógyszert nem adott, viszont megnyugtatott hogy Gergő lesz még lázas életében :-)
Éjjel megint együtt aludtunk. Ilyen szívmelengető éjszakám már régen volt. Nem volt már láza, és nagyon álmos volt. Odakuporodott hozzám, úgy aludt el. Éjjel többször megkereste a kezem, és az ujjaimat fogva aludt vissza újra. Néha csak megfogta a kis kezecskéjével az arcomat, adanyomta az orrát az enyémhez. Én nem sokat aludtam, mert meg sem mertem mozdulni, és annyira bújt, hogy teljesen kitolt az ágy szélére. Mégis kipihenten ébredtem. Köhögve, de ez már egy mellékes kérdés.... :-)
A hátam teljesen kivan, mert kismackó csecsemőcske lett két napra, ugye le sem lehetett tenni. Ezt azért megéreztem. De annyi baj legyen, majd kipihenem :-)
Egyébként annyira kis tapintatos ez a kisfiúcska. Reggel ha ébred, én is ébredek, de csak résnyire nyitom ki a szemem, ő nem látja. Először mindig tesz egy tétova kísérletet, szólongat egyszer-kétszer, vár. Nem mozdulok. Sóhajjal nyugtázza, és eljátszogat a dínójával, nézelődik, visszadől kicsit, időröl-időre rámsandít. Ha megmozdulok, nyomban felugrik, megmarkolja a rácsokat, és erősen koncentrál, esetleg szólít. Ha semmi nem történik, megint visszaül. Annyira édes, türelmes. Persze ha nagyon tele a pelenka vagy korog a pocak akkor egyszercsak elfogy a türelme, és addig mondja hogy- E! -E!!!!! Míg fel nem ülök az ágyban. Akkor aztán repül a cumi, ő táncol, és hangosan kacarászik :-) Hát nem imádnivaló? :-)))))

Csodák ás angyalok

Vasárnap Városligeteztünk kicsit. Mackó itt velem látható :-)


Gáborral elmentek buszokat nézegetni!

Csodák pedig vannak!!!! Vasárnap történt velem: Mosógép megy, közben rámolok, majd jóval később hallom h csend van, gondoltam, de jó, akkor gyorsan kiteregetek. De amikor bementem, láttam a "tekerőjén" hogy még csak kb a mosás felénél áll a gép. Be van kapcsolva, dugó a konnektorban. Viszont a vízelvezető cső nem volt a kádban. Hát így úsztam én meg egy nagy úszást. Valaki leállította ;-)


És ha valakinek kétséges lenne hogy léteznek angyalok, akkor bemutatok egyet. Így alszik kicsi Valentin angyalka:-))))


És egy Bogi angyal is köztünk jár:-)

Mikulááááás!!!!

Boldog Mikulást kívánok mindenkinek!!!! :-)

uccsó randi...



Mielőtt bezárkózunk Gergővel és Öcsivel. Elvittük az elkészült képeket Ibolyáékhoz, illetve a Premier Outletbe, ahol a gyorséttermük van (Étterasz belga kajálda, ajánlom mindenkinek)
Levivel bejárták, bemászták a placcot :-) Mivel nem tudni mi lesz ennek a járványnak a végkifejlete, merre halad tovább, úgy döntöttünk hogy legokosabb ha ezután nem megyünk sehová. Szülők, rokonok, férj beoltva, mi meg maradunk a seggünkön :-(

Ma beszéltem az új dokimmal, kérdeztem mi a véleménye. Elkezdte mondani a mittoménmilyen szakmai nemtomkik véleményét, miszerint oltani kell a kismamákat. Ezt kell mondja, ez a hivatalos állásfoglalás. Persze nem ez érdekelt, hanem az ő véleménye. Azt mondta, ha most terhes lenne a felesége, nem engedné hogy beoltsák.

h1n1

Nem akartam erről írni egy babás naplóban, de az utóbbi napokban többen felhívtak, tanácsot adtak, pro és kontra, szóval egyszer leírom, és aztán nem szeretnék ezzel többet foglalkozni :-)

Mindenkit imádok, és nem szeretnék vitatkozni, de elfáradtam a sok magyarázkodásban, és annyit de annyit agyaltam az elmúlt egy hétben,hogy csaknem megőőőőrültem!!!! De komolyan. A neten szerintem nincs olyan cikk, orvosi tanulmány amit ne olvastam volna. Özönlenek az infók, melyek egymásnak teljesen ellentmondanak. Annyit kutakodtam h már gúvadt a szemem. Nagyon sajnálom az elhunytakat, és családjukat, de nekem ezek a számok még mindig annyira elenyészőek (a 10milliós M.o-on) hogy nem adatom be, egyelőre.
Itthon eddig kb 50-70 000 megbetegedés volt, most tartunk a 16.halálesetnél. Ez 0,003 (ha a 70e beteggel számolok, akkor 0,002)%. Átnéztem az ÁNTSZ régebbi évekre vonatkozó adatait járvány ügyben, a mostani számok eltörpülnek pl a 2007-es szövődményes megbetegedések mellett.

Régen sem ajánlották a sima influ elleni oltást kismamiknak, illetve a mostani járvány kezdetekor (azóta mégis?) sem, mert okozHAT gondokat, illetve senki nem tudja milyen gondokat okozhat. Teszteket nem végezhetnek kismamákon, tehát ha oltatok, akkor valamennyire biztosan kockáztatok. Ha nem, akkor többesélyes, hiszen vagy elkapom a vírust vagy nem, vagy lesz szövődmény, vagy nem. A felelősséget senki nem vállalja, illetve C.E. genetikus mester igen, csakhogy senki nem fogja feltárni az összefüggést egy esetleges fejlődési rendellenesség és egy korábban beadott oltás között. Lehetetlen. Csak a jóisten tudja megmondani hogy egyébként egészséges lett volna-e egy baba, hiszen egy oltást nem kapott kismamának is születhet beteg babája.
Ha ne adja isten meghal több száz ember az elkövetkezendő hetekben, és intenzívre kerül még 30-40 kismami (isten őrizz) akkor nem fogok hezitálni, szúrjanak meg. Én még várok. Gáboromat elküldtem ma, ő megkapta. Nem akarta, de kértem rá, megtette. Imádom is érte. (meg mert hozott tegnap a kedvenc sajtomból)
Én meg próbálom elkerülni a tömeget, bárkivel érintkezek, átmosom az orrüregemet sós vízzel, sokat szellőztetek, és előnyben részesítem az oltottak társaságát:-)

Ezt pedig ma találtam:

http://www.natursziget.com/page.php?show/articles/view/topic/egeszseg/artid/20091202-h1n1-veletlen-vetelesek

csavargás

Utálom hogy ilyen korán sötét lesz, megőrülök idebenn, és Gergő is. Nem volt semmi programunk, viszont Gábornak csak két megbeszélése volt, így elkísértük! Az elindulás nem volt zökkenőmentes. Tulajdonképpen sosem az. Ez a kis szabadlelkű nem bírja elviselni sem a sálat, sem a sapkát, még a hosszú ujjú pólók ellen is lázad, ha a feltűrt anyag véletlenül letekeredik, bizony gyorsan kell cselekedni, mert dráma van. Itt éppen az előadás egy része látható. Pont harmadjára tettem a fejére....

Először a polgármesteri hivatalok egyikében várakoztunk.


Itt pedig a Westendben lődörögtünk egy órát, míg Gábor "megbeszélt"
Na, ezt nagyon élvezte. Miután vettünk ezt-azt, letelepedtünk egy nagy fotelbe, megvacsiztunk, majd Gergő boldogan sikongatva nézegette a tömeget, meg a kivilágított épületet :-)

Levi baba

Megint itt járt Ibolya, Pepe, és persze Levi baba, akivel Gergő egyszerre, egy kórházban született!!! Próbáltunk összehozni egy közös fotót a majdnem egy évesekről, de nehezebb volt a dolgunk mint hittük! :-) Talán még ez sikerült a legjobban.


És ez pedig a mostani abszolút kedvencem!!!! Levente a házunk előtt:-)