Elengedés

9-es év......tudtam hogy ez a rendrakás és elengedés éve.....de hogy ennyi mindent kapok egyszerre.....arra nem számítottam.Azt mondják a sors csak annyi terhet ró ránk amennyibe még éppen nem halunk bele, amennyit biztosan kibírunk.Megtisztelőnek érzem kedves Sors úr bizalmát, és be fogom neki bizonyítani hogy jól választott.....de hosszú még az út.Ahogy drága öcsikém mondta, vannak az ember életében biztos pontok. Nos, igen.Például az ember édesapja.Az egyik legmeghatározóbb személy az életben. Aztán a szülői ház, ahol felnőtt, ahol életének legfontosabb eseményeit megélte, és ahol mindig szeretettel fogadták, akármelyik albérletéből is tért oda vissza fáradtan,és aminek minden zegét és zugát ismerte.....és a társ, aki volt szerető, volt barát, és annál sokkal több is.....most ezeket egyszerre kell elengednem.Nehéz.Néha úgy érzem annyira fáj hogy szétszakít.Sokat dolgozom.Magamon. Az új biztos pont magam lettem. Még valamivel le kellett számolnom. 31 évnyi szorongással,halálfélelemmel, önbizalomhiánnyal, hipochondriával.Fura, mert ez is biztos pont volt az életemben, hiszen ennyi esztendő alatt eggyé lett velem, a bőrömmé vált.Két hónap intenzív jóga, kineziológia, meditáció, és pszichológia után küzdelmem sikeresnek tekinthető.Már majdnem készen vagyok.Barnikám már csak ímmel-ámmal szopizik, a hormonrendszerem is kezd visszaállni anya üzemmódból nő üzemmódba.Hiányzott.  Hátra van még egy tisztító kúra, és lassan elkezdek visszacsordogálni az életbe. Már villamosoztam is:-))) És várom a szeptembert. Akkor indul újra a körforgás az 1-es személyes évvel.Jöhet az újrakezdés.Kívül, belül.

Ömlesztve

Az elmúlt pár napban, héten elmentem egy kicsit Zsuzsinapló irányba, de nem akarom elhanyagolni az igazi macinaplót sem. Jöjjön akkor egy kis vegyes ízelítő.

 Gergő májusban a városligeti gyereknapon.A fénykép elkészülte után lopott egy lufit:-)

 És a tűzoltóautó, ami miatt tulajdonképpen mentünk. A történet csattanója, hogy kemény 5 mp-et töltött el a fedélzeten, utána kiabált hogy le akar szállni:-)
Fagyiztunk és hot-dogoztunk.
Ezt a képet Zsani csinálta az udvaron.Kicsi százszorszépem:-)

Együtt gyurmáznak.Felhívnám a figyelmet Barni kezére.Szerintem varázsló lesz belőle:-)

Szolnokon a kertben a kiskertészem

Barnikát kiütötte a meleg.

Sopronban is voltunk, ez volt az utolsó négyesben eltöltött kirándulásunk.

Így telnek az estéink hármasban.

És a fiúk piknikeznek az autópálya mentén.

3 hete esküvőn voltunk

Barnika a csupaszem csupafül kisfiú:-) Az utolsó képen Barnika és Levi autónézőben.Barátok:-)                                                                                                   

Köszönet Vandának és Popper Péternek

A szeretet annak a megélése, hogy valami igencsak fontos az ember lelki egyensúlya, kielégülése, önértékelése, biztonsága szempontjából. A félelem pedig abból a felismerésből fakad, hogy a fontos kapcsolat nem abszolút, hanem bizonyos feltételek betartásához kötött, tehát adott esetben elveszíthető.

Béke

Ami a miénk, megkapjuk idejében.Amit nem kapunk meg, nem a miénk.Sorsunk nem magányos, hanem közösségi folyamat.A nagy társasjátékban mi csak a saját szerepünket éljük, pedig ami velünk történik, az a többi ember története is.A karmánk össze van kötve.Ahhoz hogy valami beteljesedjen, minden szereplőnek meg kell érnie rá.Sokszor késik a pillanat amit egybeesésnek hívunk.És a sors útjai nem mindig egyenesek.Néha ami visszalépésnek tűnik, az valójában egy nagy ugrás kezdete.Most halkul a zűrzavar, szelídül az önzés,és nő az erő, erősödik a harmónia.Soha nem tapasztalt harmónia.Sokáig hanyagoltam MAG-amat, de most már tudom, hogy saját szívemhez tartozom leginkább. A közép pedig mindig csendes, ott mindig béke van.Mint a hurrikán szívében.

:-)

Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt. Ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy. S ha ott maradsz a romok között, ugyan hova épülhet mindaz, ami még előtted van?

Két út

Néha van olyan hogy két ember lelki fejlődése fáziskésésben van. Van hogy az ember akkor jut el egyéni fejlődése legmagasabb fokára amikor már késő.Nincs ezzel semmi baj, nyilván nem véletlen, a sorsnak terve van vele.Néha egy embert nagyon mélyre kell taszítani ahhoz hogy aztán nagyot rugaszkodva a pokolból eljusson oda, ami mindig is volt, de a körülmények elkényeztették, nem bontakozhatott ki teljes valójában.És az ember rengeteget tanul ilyenkor. És a kislányból felnőtt lesz. Igazán.Megtanulja, hogy nem elég az utalás, a pici megjegyzések amiket a saját nyelvünkön közlünk a másik felé. Azon a nyelven kell szólni amit a másik megért, és ha gond van, meg kell fogni az Ember kezét, és meg kell rázni, hogy figyelj, baj van. Oldjuk meg, találjunk ki valamit. Sokszor az ember csak ebből ért. Mert vakon bízik. Vakon bízik a másik toleranciájában, szeretetében, és az erős várba amit ketten felépítettek. És ha a másik már nem szeret eléggé, akkor nem akarja ezt megoldani, igazán belül nem.
A szerelemre nem kell megérni. Az jön. Már az óvodában tudunk szerelmesek lenni. Jön, beborít, eláraszt, és ott van, nem kell érte tenni.Amire igazán meg kell érni egy embernek, az a szeretet. Mert a szerelem múlik.De ha jön, hagyni kell, sodor5jon el, hisz kikerülni lehet, de attól még ott van. És ha egy madárnak repülni kell, akkor repüljön.
Fáj, persze hogy fáj. Szétmarcangolja az ember lelkét, kitépi a szívét. De ha elkezdi figyelni a fájdalmat, és nem menekül előle,előbb vagy utóbb eljut arra a szintre, hogy már nem is fáj.A fájdalmat meg lehet szelidíteni, és iszonyú erővé lehet átalakítani, ami nem rombol, hanem épp ellenkezőleg, épít.
Van hogy két embernek dolga van egymással, mert mindkettőnek meg kell tanulnia valamit. Az egyiket meg kell tanítani szeretni, és szeretni szeretve lenni, A másikat pedig annyira mélyre kell leküldeni, hogy onnan csak felfelé vezessen az útja. Ha ez megtörtént, akkor két gyönyörűen kimunkált kerek kavics gurulhat tovább, de az ellenkező irányba. Vagy egy felé. De ez döntés dolga. A szeretet döntés dolga.Ott nincs helye az egónak. Persze nem megy ez mindenkinek. Van aki gyerek marad belül, és fél ennek átadni magát,és sosem lesz elég érett arra hogy felelősséget vállaljon.És igenis van akinek nem való az az érzelmi közösség, amit családnak hívunk. És ha így van, akkor azt nem kell sajnálni. El kell engedni.
Most tiszta szívből, szeretetből tudom azt elengedni, akiről azt hittem hogy a Minden. Csak kevés idő jutott nekünk. Nem ismertük meg egymást.....
Most megélem a belső rezdüléseim összes pillanatát, megélem magam a fájdalomban, és megélem az erőben, vissza megyek a gyökerekhez, a Nőhöz, aki lettem, és aki mindig is voltam. Új útra indulok, egyedül és szabadon.De viszem a szívemben az emlékeket. Ez most a testi-lelki épülés szép időszaka. És ha ennek vége, akkor jöhet a másik lépés. Megtalálni, azt aki a valódi társam lehet.És aki tud harcolni. Értem. Egy életen át.Sosem fogom feladni az álmaim.A biztonságról,az odaadásról, a törődésről, őszinteségről, és a hűségről.

Ovis évzáró

Bizony, már ilyen is volt!Nagyon cukik voltak a gyerekek, egész hosszú műsort adtak annak ellenére hogy milyen picik. Gergő amint megérkeztünk, ráült a jelét ábrázoló kis párnára, és 15 percen keresztül csendben, türelmesen várta hogy elkezdődjön az előadás. Hiába próbáltam elcsalni hogy ráér még, ő nem mozdult. Szerintem izgult  kicsit:-)