My love, my child, my way,

Bálint azt mondta még nem tökéletes. Itt-ott akadozik. Néhol van egy kis képi zavar. Mégis imádom, és nem tudom hogyan fogjuk ezt neki meghálálni.Nézzétek meg ti is:



Üzenet a jövőbe

Fogadjátok szeretettel kisfilmünk első fejezetet. Bálintnak pedig nem tudunk eleg hálásak lenni, elmondhatatlan amit akkor ereztünk mikor először láttuk. Holnap pedig jön a nagyfilm is, hát azon lehet csak sírni igazán:-)

Fiúk

Ha lányaink lennének, nyilván itt nem ez a bejegyzés állna, de fiaink vannak, így kénytelenek vagytok ezt olvasni:-) Tegnap találtam:


A babák az első időkben „nemtelenek” vagyis tökéletesen egyformán sírnak, büfiznek és gügyögnek. Mire kinő gyerkőcöd a babakorból, addigra kifejezetten élvezni fogod ahogy Istenként néz rád, amikor megszereled a csöpögő csapot, vagy kicserélsz egy villanykörtét. Boldogan szalad majd a kalapácsért, és hálás közönséged lesz akkor is, amikor előveszed a szerszámos ládádat.

Örülj, hogy fiad van, hiszen gondolj bele, mennyivel könnyebb visszatenni egy kilazult matchbox kereket, mint felöltöztetni Barbie-t az ezüst, testhez simuló koktélruhájába!

Örülj, hogy fiú, és így valóra válthatod gyerekkori vágyaidat: valószínű inkább egy vasútmodell jutott most az eszedbe, mint egy rózsaszínű hercegnőkastély... Ugye?

Örülj, hogy fiad született, ezentúl nem kell magányosan kocsit mosnod szombat délutánonként, és lesz akivel megbeszélheted a focimeccs legizgalmasabb pillanatait! Lesz akivel kártyázz, sakkozz, bélyegezz, és akinek őrizgesd a kedvenc farmeredet.

Örülj, hogy kisfiad lett, aki nem nyafog, okos, bátor, erős, és Te vagy a legfőbb példaképe! Aki továbbviszi a családod nevét.

Örülj, hogy fiad van, így sosem fogod megismerni azt a torokszorító érést, amikor lányod az első randijára készül. Ehelyett büszkén nyomod majd fiad markába az óvszeres csomagot és a kocsikulcsot.

Örülj, hogy fiú, és gondolj a vasárnap reggelekre tíz-húsz év múlva, amikor a fürdőszobádból nem egy borostás suhanc kerül elő, hanem egy friss huszonéves hajadon libben ki majd a fiad pólójában!

De a legjobban annak örülj, hogy ennek a kócos, maszatos kis alaknak - akit kaptál -, Te, és csakis Te lehetsz az apukája! 

Andalgások

Gáborral kötelező jelleggel andalogni mentünk, mert Bálint barátunk referenciafilmjéhez (mely a családunkról szól) további vágóképekre volt szükség. Amíg mi szerelmesen sétálgattunk, a lurkók Évikééknél múlatták az időt:-)




Összhang

Kicsit nyugi volt, így elkezdtem megnézegetni drága, Amerikában élő barátnőm esküvői képeit. Elméláztam, potyogtak a könnyeim, mert annyira de annyira örülök a boldogságuknak, és annyi éven át drukkoltam nekik míg végül egymásra találtak.....teltek a percek, a csend meg kezdett egyre gyanúsabbá válni. Kimentem a folyosóra. A két fiú egymás mellett ült a földön, derékig belógva a hűtőszekrénybe, és csendben rakosgattak, pakoltak,öntögettek, ki mit talált, szójaszószt, joghurtot. És mindezt a legnagyobb egyetértésben:-)

Köszönet

Adós maradtam egy megemlékezéssel......


Drága Jenő bácsi! Köszönöm a millió támogató sort, mondatot, a rengeteg támogatást, és a megerősítést, akkor is, amikor már én is csak néha hittem el hogy jól csinálom. Köszönöm hogy mindig mert szembe menni az árral és közvélekedéssel, anyák ezreinek segítséget,megnyugvást nyújtva ezzel. Nyugodjon békében.

Aki mindig mosolyog

Nem, most kivételesen nem Barnikáról beszélek, hanem Károlyról. Illetve nem is tudom hogy igazából hogy hívják, én neveztem el így. Az Üllői út és a Mária utca sarkán szokott állni, mosolyogva lépdel autótól autóig, és illedelmesen megköszöni ha kap valamit. Jó ideje már direkt készülök a találkozásainkra. Már a Blaha Lujza térnél előkotrom az aprópénzt, és szétnézek az autóban, van-e valami finom falat számára. Szeretek neki adni. Ilyenkor mindig váltunk néhány szót, és szemének csillogó derűje egész hazáig elkísér. Ha arra jártok, adjatok neki ti is, mondjuk banánt, annak nagyon örül, és beszélgessetek vele pár szót. A nevemben is:-)

Szolnoki tavasz

Mivel Gábor elutazott, így úgy döntöttünk a fiúkkal, hogy a beharangozott tavaszt Szolnokon töltjük, és be sem megyünk a házba, csak ha nagyon muszáj. Így is lett:-)


A homokozó nem annyira érdekes mint egy vakondtúrás.

És mivel nálunk a vakond gyakori vendég, volt honnan földet szedni bőven.

Barnust még elbírja az öreg nyírfa.

Átmentünk Abonyba is, a vadasparkba egyik nap. Gergő nagy bánatomra még mindig tart az állatoktól, ezt hozta sajnos magával, de igyekszünk nagyon hogy megszeresse őket. A majmocska egy kicsit lekötötte, de hamar tovább kellett állnunk, mert kicsit hangosabban kezdett kurjongatni, és megijedt az én kis hősöm:-)

Ezt azért megmutatom nektek:-)

 Szuperül telt ez a 4-5 nap, bár kalandokban is bővelkedett, Gergő kiborította az öccsét a babakocsiból, aztán beleesett a medencébe, jól meg is fázott, és reggel 6-kor már mindenki ébren volt, és menni kellett a kertbe katicabogarat keresni, és kecskéket etetni. Nem unatkoztunk.

Új játékot talált ki. Elkezd lassan eldőlni a motorral, közben kiabál hogy ajaaaaaj, és elesik. Nem, én sem értem, nem csak ti:-)

Barnikának pedig összeszereltük a kicsi nyári babakocsit, és hát valami istenieket durmolt benne a jó levegőn. Hatalmas, nosztalgikus sétákat tettem vele. Bejártam az egész környéket, gyermekkorom színhelyeit, és nem keveset sóhajtoztam. Igazi utcagyerekek voltunk. Nyáron le sem szálltunk a bicikliről, csak enni jártunk haza. A tejet a szomszéd Riska adta, a tojást mamám tyúkjai tojták. Sok minden változott, és mégsem változott semmi. Akkoriban a házunk mögött gyerekparadicsom volt,egy hatalmas, régi  homokbánya, melynek dombjait benőtte a bozót, és mi ismertük minden kicsi útját, tisztását, térképünk is volt hozzá, most pedig letúrták az egészet, és négy utca keresztben, három utca hosszában, új építésű házak....ez lett belőle, és miközben ott sétáltam az egykori imádott "grundunkon", szembe jött velem pár ismerős arc, lányok, nők, akik hozzám hasonlóan babakocsit tolnak most már. Az orvosi rendelő előtti hosszú lépcsőkön, padokon viszont most is fiatalok ülnek sorban mint a verebek, biciklis, gördeszkás fiúk, csinos, kacagó lányok, és persze jönnek a vagányok is búgó motorral, szerelmek szövődnek, valaki viccet mesél, nevetnek....és az iskola udvarára ugyanúgy beszöknek a gyerekek, és álló nap rúgják a bőrt. Valahol szalonnát sütnek, finom illata mindenhol érezhető, és bárhová nézek, szakadt melegítős emberek serénykednek, kerítést festenek, kapálnak, virágágyást gyomlálnak, valahol rádió szól, és mindenhonnan béke árad. Az idő valahogy megáll, de legalábbis lassabban döcög, és az embernek nincs is kedve máshoz néha, csak hogy bámulja a nap útját az égen.

Egyre kevésbé tudom elképzelni hogy a gyerekeink egy nagyvárosban nőjenek fel.....

Kedves látogatók

Sikerült úgy beillesztenem a képeket hogy sehogyan sem tudok írni közéjük, szóval legyen elég annyi hogy Évit továbbra is imádom, Flórácska gyönyörű (és szerintem jól áll nekem) Zalán pedig egy kis királyfi:-))))

Nőnap forever

Gábortól gyönyörű mini tulipánt kaptam. Mikor hazajött vele, odaadta Gergőnek, mondván hogy  a virág arra való, hogy odaadjuk anyának. Gergőkém szófogadó kisfiú. Azóta ahányszor a szeme elé kerül a kis gyönyörűség, megfogja a cserepet, és látványosan átnyújtja nekem, majd tovább szalad. imádom:-)

Időzavar

Egyre kevesebb időm van írni, pedig rengeteg a mesélni valóm. De sajnos tucatnyi megválaszolatlan email tolong a postafiókomban, 3-4 megíratlan sms a fejemben, és millió tennivaló, amiket MAJD meg kell még csinálnom. Amikor még vártuk Barnit, azt hittem az eleje lesz nehéz. Szó sincs róla. A pici gyerek ott marad ahová rakjuk, és ha a "nagy" elég ügyes hogy ne tapossa meg, már nyert ügyünk van. Most ugyan van egy ügyes nagyfiúnk, aki már elég okos ahhoz hogy ne csináljon (túl nagy) butaságot, de felnőtt mellé egy kis kóborló romboló is, aki mindent magára ránt, mindent megkóstol, és időről időre veszélyes helyzetekbe sodorja magát. Dupla figyelem. Ugyanis  Gergőre már nem kellett rászólni, ha gyurmázott, a gyurmát szépen a kis asztalon hagyta és ment tovább. Igen ám, de az asztal alacsony, a gyurma pedig roppant érdekes Barnusunk számára, és mint legutóbb kiderült, finom is.....szóval Gergőre is újra figyelnem kell mit hol hagy, és merre pottyantja az etetőszékéből a másnap kőkeményre száradt tésztadarabokat, amik szintén nagyon érdekesek lehetnek egy kúszó emberpalánta számára. Gergő kedvenc (nézegetett, majd földön hagyott) mesekönyveinek lapjai tépésre ösztönzik. A tornyokat pedig haladéktalanul le kell dönteni, ha nem tudtátok volna:-)

Nem témába vág, de hirtelen eszembe jutott: Miért van az hogy Gergő egész nap mezítláb van mégis meleg a lába, Barninak meg 2 zokniban is a jégcsapra hasonlít? :-)

Barni is nagyfiú akar lenni, és mindenben utánozza a bátyust.Egyébként hihetetlen hogy csak pár hónapig kötötték le a baba játékok, 4-5 hónapja már inkább autókkal játszik, sőt, rendesen tologatja őket!!!!


Gergő új kedvence, az ujjfesték. Egyelőre csak a pirosat használjuk, a horror jegyében:-) 

És imádom ahogy beszél:-) Kedvenc szavaim tőle, amiket irtó cukin mond: Tutti, nagyojjjjó, gyeje, piszci, emmi

Kicsi Nárciszom

A kórházban képeket nézegettünk a laptopon. Egyik képen mama látható velem. Elhaló hangon, áhitattal suttogja:
-Mammmmma
-Szereted mamát?
bólogat.
-És még kit szeretsz?
-Anya
-És még?
-Apa
-És még kit?
- /vigyorog/ Gergi

Énmárnemistudommitakarok-hiszti

Gergő új korszakot nyitott a hisztik terén, amivel hatalmas elkeseredésbe hajszolja szegény anyját. Nem, nem az bánt hogy ezt csinálja, hanem hogy nem tudok neki ebben segíteni. Napi 3-4x adja elő a mutatványt, miszerint kér valamit, megkapja, majd kiabál hogy neeeeem, földhöz vágja, majd heves zokogásba kezd, nyúl ismét a DOLOGÉRT, odaadom neki, de mégsem kell neki, persze egy-két ilyen után feladom, elérhető közelségbe rakom hogy ha mégis úgy döntene hogy kéri akkor megfoghassa. Vagy az ágy. Szól hogy vegyem ki. Mikor belépek a szobába, kizavar, beáll a sarokba nekem háttal, sztrájkol.Kimegyek. Sír, szól hogy vegyem ki. Odalépek hozzá, ellök, hogy nem, nem! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, nagyon nehéz. Hatalmas ellentmondások dúlnak a lelkében, szeretne ő dönteni, szeretne irányítani, de néha azt sem tudja mit akar hirtelen, csak akarja. Vagy árnyaltabb dolgokat szeretne közölni, csak a nyelvi fejlettsége gátat szab ennek? Nem tudom. Csak sajnálom szegényt.

Gábor40

Az én legcsodálatosabb drága férjem betöltötte a 40.életévét. Illetve még február 6-án, csak most jutottam el odáig hogy feltöltsem a képeket. Családi körben ünnepeltünk:-)




Végre van egy-két jól sikerült felvétel mindannyiunkról.

Buliiiiiiiii

Igen, végre! Ágó és "kis" csapata összevont szülinapot rendezett, melyre mi is hivatalosak voltunk Andimóval. És persze nem hagytuk ki:-)

Az örök hármas!!!!!!

Mondtam már hogy jó buli volt? :-)

Szentendre

Szombaton Szentendrére mentünk egy nagyot sétálni. Hát tényleg jó nagy lett belőle, visszafelé már alig vánszorogtunk:-)








Kavicsdobálásban elfáradva:-)