KACKAC játszóház

 Egyik hétvégén kitaláltuk, hogy elmegyünk a KÖKI Terminálban található,oly sokak által dicsért Kackac játszóházba. Nagy elvárással és lendülettel érkeztünk, ami némiképp megcsappant amikor a rengeteg gyereket és őket kísérő szüleiket (és nagyszüleiket,és keresztszüleiket) megpillantottuk, de vettünk egy nagy levegőt, és -ha már itt vagyunk.....-felkiálltással beléptünk az objektumba.
Az elején szögezzük le. A hely valóban szuper, a játékok szuperek. De a hangzavar elviselhetetlen, a tömeg szintén. Ahogy egyre telt az idő, nekünk úgy fogyott az energiánk, és kezdett fájni a fejünk. A fiúk is elkezdtek leereszteni egy óra után, ami más játszóházban még sosem fordult elő, itt valahogy szinte szívta le a hely az életerőnket. Na arról nem is beszélve hogy én rögtön át is kereszteltem KUCKUC játszóházzá, annyi beteg gyerek volt ott egy rakáson.

 Vannak mindenféle villogó, sípoló készségek is, itt nagyon keveset időztünk, de azért szétnéztünk. Ha már ott voltunk, ugye :-)
 Az óriás csúszda nagyon tetszett!!!Kb 15 kört mentünk, nem unták meg



Aztán jött a szokásos megéhezés, ami kis családunk egyik ismérve.Toltunk egy kis sültkrumplit, aztán elindultunk haza, és megfogadtuk, ide többet soha :-) Hétvégén legalábbis.

Családi fotózás




                      Werkfotó....avagy hogyan fotózzunk anyukát futkosó gyerekekkel? :-)

Pénteken Dani volt olyan kedves és kölcsönadta a műtermét, mert volt egy kis munkám. A fotózások szünetében beugrott Gábor 10 percre, és ha már ott volt, gyorsan csinált pár képet rólam:-) Másnap pedig lementünk a fiúkkal kicsit összepakolni meg csinálni egy gyorstakarítást, és mivel még álltak a fények, lőttünk párat a gyerekekről is. Kb 20 kép készült, abból jó ha négy-öt jó, mert a srácok elkezdtek randalírozni és rohangálni, abszolút nem voltak együttműködőek, szóval mentünk is. De azért az első megilletődöttséget sikerült kihasználnunk:-)

Gábor szülinap!!!

Tegnap volt Gábor szülinapja! Hétvégén összejött a család, és Éviéknél megünnepeltük eme jeles eseményt. Évi istenit főzött, én a tortát vittem, közös fényképet pedig sajnos csak Barnival sikerült készíteni, Gergőke nem akart szerepelni. Azért én ennek is örülök:-)
Gábort pedig egyszerűen szeretem. Tegnap mikor megjött a szövettan eredménye, rögtön hazajött hozzám, majd amikor lement a boltba, a kedvenc bonbonommal tért haza. Mondom hogy imádnivaló:-) Isten éltesse még sokáig.

Hm

Vannak helyzetek,amiket csak humorral, és rengeteg optimizmussal lehet kezelni. Mint ez a kép is.Icipici rákocska. Hát ilyenem is van. Illetve már csak volt, mert szerencsére nyomtalanul sikerült eltávolítani a műtéttel. Viszont beigazolódott hogy nem hiába lett az az eredmény októberben olyan rossz. Elkezdődött valami, igen. Elcsípték idejében. Viszont mivel nem tudni hogy a levakart vakolat alatt maradtak-e páran akik még mikroszkóp alatt sem látszanak, és már van két gyerekem,ezért méheltávolítást javasoltak. Mert 1-2 év múlva újra elkezdődhet a folyamat. Még gondolkodom. Elmegyek még egy másik dokihoz is. De ha választanom kell hogy ezt a két gyönyörű gyerekem nevelem fel vagy hármat nem, akkor nyilvánvaló a döntésem. Méhem ellátta küldetését. Gyönyörűen tudta a dolgát, működött, köszönet érte. Teremtődött, hogy teremtsen.
De ha a biztonság így kívánja, hát legyen....

Végre tél. Ahogy kell.

Nagyon vártuk :-) Nem is értem mit csodálkoznak meg félnek az emberek egy kis hidegtől meg hótól, végül is február van vagy mi a szösz, régen minden tél ilyen volt. Mint most épp. Ahogy azt illik:-)

A tesó jóóóóó

Az első kérdés amit mindig feltesznek nekem miután megtudják hogy a srácok közt 17 hónap van, az a: Hogy bírtad kettővel????A második: De így terveztétek???
Nos, igen. Sőt:-) Mindig kis korkülönbség pártiak voltunk. Ezt a bejegyzést nem vitaindítónak szánom ám, és tökéletesen megértem azokat is akik máshogy gondolják és tervezik, de gondoltam -mivel örök téma- leírom hogy mi miért így, és nem úgy.

Szóval. Tudtuk hogy nehéz lesz. De úgy éreztük, hosszútávon ez lesz a jobb a mi családunknak. Elcsépelt, de a gyerekek tényleg összenőnek. Ez az alig másfél év még jobban el fog törpülni ahogy nőnek, és én örülök neki hogy mindig hasonló életszakaszban lesznek, azonos érzésekkel, problémákkal, ami talán még közelebb viszi őket egymáshoz. Nyilván én is tudom hogy a szeretet nem a korkülönbségen múlik, szép is lenne. 1év különbséggel is lehet két ember irtó rossz testvéri viszonyban:-) De mi azt szerettük volna, ha nem csak tesók, hanem barátok is lennének.A  közös játék pedig SZERINTEM meghatározó ebben. És azért valljuk be hogy egy 2 és egy 7 éves nem biztos hogy ugyanazt találja szórakoztatónak.(És persze ettől lehetnek szuper jó tesók, főleg hogy 20-30 év múlva ezek már nem érezhető különbségek)
Mi elég menősek vagyunk, szeretünk mindenféle programokra járni, és végiggondolva jobb megoldásnak tűnt két egyforma korú gyerek, mert nagy korkülönbségnél fennáll a lehetősége hogy az egyik unatkozik akár. És már hallom is, hogy de az állatkert, meg a kirándulás...persze, millió program van amit kicsi és nagy egyaránt élvez, de van még kb 100, ami életkorhoz köthető:-)
Ami még fontos volt a mi családtervezésünknél, hogy sokaktól hallottuk hogy ahol egy pici van meg egy kicsi, ott a féltékenység pár apró megnyilvánulástól eltekintve elkerülte őket.  Azt olvastam, hogy a korkülönbség  akkor ideális, ha vagy túl kicsi ahhoz, hogy a nagyobbik gyerek úgy fogja fel, hogy vetélytárs érkezik a családba (azaz kb. egy-másfél év), vagy elég nagy ahhoz, hogy a nagy testvér már ne tartsa ellenfélnek a később érkező picit és inkább a szülők segítésére törekedjen (ez kb. négy-öt éves kortól kezdődik). Én akárhogyan töröm az agyam, nem nagyon tudok visszaemlékezni féltékenységi jelekre, hiszen Gergő éppen hogy öntudatára ébredt, már ott volt  tesó, tehát apró korától fogva természetes volt hogy nincs egyedül. Mondjuk nekünk annyiban is szerencsénk volt, hogy Gergő nem igényelte annyira a testkontaktust, ő ilyen gyerek, a kicsi viszont annál inkább, szóval tényleg szerencsés volt a felállás, Barninak elég volt hogy rajtam lógott kendőben kb 8-9 hónapig, közben meg tudtam Gergővel játszani. Szóval összességében nekünk nagyon bejött ez a választás, és minden barátunknál ahol hasonló a helyzet. Az első év tényleg nehéz, de hosszútávon nagyon jó befektetés.


Ami miatt még így döntöttünk: Lendületben voltunk. Nyakig a pelenkában, a játékkupacban, a reszelt almában. Ennek kb 3 éves kor körül lesz vége, mikor a gyerkőc oviba megy, mi pedig vissza a felnőtt életbe. Nos, mi miután valamennyire visszakapnánk a szabadságunkból, régi életünkből, női-férfi szerepünkből valamennyit, szerintem túlságosan örültünk volna, élvezni szerettük volna, és nagyon nehezen vettük volna rá magunkat hogy teljesen elölről kezdjük. Mostanában egyre többször éreztem hogy kezdek kicsit bekattanni,elfáradni, hiszen már 3 éve hogy itthon vagyok, és bevallom, nekem néha hiányzik a mindennapi munka, a szép ruháim, a felnőtt emberek társasága, és ha még most indulna újra a 3 éves itthon lét, háááát, nem tudom :-) Nehéz lenne. Az 6-7 év összesen. Így meg csak 4,5 :-)


És még egy fontos érv.Nem vagyunk huszonévesek. Gábor 41 éves lesz mindjárt.Én pedig  nem akartam 33-34 évesen szülni a másodikat, hiszen minél fiatalabb az ember annál kisebb a kockázat, és annál problémamentesebb a terhesség és  szülés is.

Ja és még valami. Az én öcsikém 10 évvel fiatalabb nálam. Imádtam, szerettem hogy pici, sokat segtettem anyának, de annyira más szakaszában voltunk az életünknek folyamatosan, hogy a kapcsolatunk gondoskodásra, dögönyözésre korlátozódott, aztán kamaszkoromban idegesített, 18 évesen mikor elkerültem otthonról, ő még mindig csak 8 éves volt...nem is ragozom. Mostanában kerültünk igazán közel egymáshoz, és ez úgy érzem egyre inkább így lesz ahogy telik az idő. Gábornak pedig nincs tesója. Így aztán mindketten úgy nőttünk fel, hogy kicsit egyedül éreztük magunkat. Volt persze rengeteg barát, haver, osztálytárs, de esténként, esetenként olyan jó lett volna ha van egy "otthoni barátunk" is :-)



Hát ennyit a döntésünk okairól. Minden család más, mindenki másképp gondolkodik, nekünk így a jó:-)

Egy szó mint száz, imádom hogy mindent együtt csinálnak, hogy egyszerre tanulnak, tapasztalnak meg új dolgokat, és legjobban azt, hogy korkülönbségtől függetlenül tényleg nagyon szeretik egymást:-)

Aranyköpet :-)

Barnus áll a radiátor mellett és fújja. Kérdem mit csinál. -Bajni fújja. Nagyon meleg!

Képet szerkesztek a laptopon. Gergő hosszan figyeli, összeráncolt szemöldökkel, majd mikor kész, felragyog az arca.-Ez jó kis kép lett anya!