Első napok otthon

Nicsak, valaki kopog!!



Nyitom máááár!

Ez a mama! És van valami a kezében....



Jéééé, egy baba!Hozott ajándékot is :-)


Látod Gergő, ő a testvérkéd


Szopi után kidőlve


Városligetezik a család apraja, nagyja, itt épp az apraja látható :-)


Barni a játszótérre is elkísért minket!

Hordozásra született

Kicsi Barnus kendőben lapul :-)


"Képzeld el, hogy magzatként édesanyád hasában lebegsz, érzed őt, hallod a szívverését, szinte egyek vagytok, te és ő. Azután megszületsz, bekerülsz egy gyönyörű kiságyba, saját szobába, távol a mamától. A mama megszűnik létezni. Ha sírsz, odajön, megetet, tisztába tesz, gondoskodik rólad. De aztán újra egyedül maradsz és jobb híján világgá sírod a bánatod... Pedig a szüleid nagyon szeretnek téged, gyönyörű babaszobát varázsoltak az érkezésedre és igyekeznek mindenből a legjobbat adni neked. Sok okos könyvet elolvastak, hogy tudják, hogyan kell bánni veled, beszereztek minden létező technikai eszközt, hogy te boldog lehess. Hiszen ez már a XXI. század, haladni kell a korral...

De a baba nem modern találmány és az igényei is kicsik, akárcsak ő. Nem szeretne mást, mint ismerős környezetben, ismerős illatok és hangok között lenni. Sajnos őt nem érdekli, a babakocsi hány ezerbe került, vagy a tudomány mai állása szerint fel szabad-e venni a babát, ő csak a mamit akarja, a bőre illatát és melegét, ahogy eddig is volt...

Az emberkölyök hordozásra született. Nem képes anyja után futni, mint egy kiscsikó, sem csendben egész nap lapulni a fészekben, mint egy kisnyúl. Szüksége van az anyja állandó jelenlétére, mivel ilyen kis korban még nincs időérzéke, így az egy perc és az örökre neki egy és ugyanaz.

A várandósság alatt minden nap együtt jött-ment a mamával, zajlott körülötte az élet, változatos volt a kis világa, még akkor is, ha a szemével kevés dolgot tud a világból felfogni. Aztán megszületett és mindenki lábujjhegyen kezd járni körülötte, a kiságyban fekve mindig ugyanazt a mackót látja, a babakocsiját lefátyolozzák, hogy a szél se érje... képzeld el, milyen egy szobában feküdni egész nap, egyedül...

Sokan azt gondolják, a baba körüli nyüzsgés fárasztó, túlterheli az idegrendszerét, holott épp az ellenkezőjéről van szó. Az első hetekben-hónapokban akkora az idegrendszer fejlődési potenciája, hogy ingerekre van szüksége a fejlődéshez. Hangokra, fényekre, illatokra, mozgásra.

Anatómiai szempontok: A baba eleve hordozásra van kódolva: fogó- és ölelőreflexszel születik, lábait felhúzva, terpeszben tartja. A BH során megtámasztjuk a gerincét, megtartva annak természetes görbületét. A terpesztartás (mint egy széles M betű) fejleszti a csípőjét. A hordozó takarásában szoptatni is lehet, és a testközelség eleve elősegíti a tejtermelést. A jó hordozó egyenletesen oszlatja el a baba súlyát a testünkön, „súlytalan” lesz, nincs kar-, hát- és derékfájás. További pozitívum, hogy hasfájós kisbaba emésztését is javítja a BH, ezen kívül a mamával együttmozgás még az egyensúlyérzékét is fejleszti.

Olyan félelmekkel is találkoztam már, hogy a folyton anyán lógó babát majd nem lehet letenni. Azok a gyerekek, akik anyjuk kezéből lemászva bármikor portyára indulhatnak és oda vissza is térhetnek, sokkal magabiztosabbak, kíváncsibbak, mint azok a babák, akik ezt a biztonságérzetet nem kapták meg. A gyermek ösztönös kíváncsisága egy idő után erősebb, mint a félelme, így egyre gyakrabban indul felfedező útra és egyre ritkábban lesz igénye az anyja megnyugtató közelségére.

Szellemi szempontok: A hordozott babák többet látnak a világból, több szociális inger éri őket, ami serkentőleg hat az értelmi fejlődésükre....."

Utolsó hetünk hármasban

Palacsintafalás Éviéknél


Bálintkával, aki anyukájával, Orsival jött el minket meglátogatni


Milánka is nálunk járt!


Olyan édes! Miután meghintáztatta őket, szépen sorban egymás mellé fektette a triumvirátust, Macit, Zebulont, és a Babát.



Állandóan menne, kora reggel már hozza a cipőjét

Imádom ebben a sapiban! :-)


Évivel sakkozós

Barnus születése



Május 4-e volt mikor Gábort megkértem, utazzon egyet a koponyája körül, és kérdezze meg Barnit hogy mikor fog érkezni. A 18-as szám jelent meg előtte. Hittük is, nem is, de inkább hittük, hiszen az elmúlt évek alatt bebizonyosodott, hogy ezekre a "látomásokra" érdemes alapozni ha az én szerelmetes jós-uramról van szó. 17-én levitte Gergőt Szolnokra, én meg túrós sütit sütöttem. Aznap este nem is mentünk sehová, pihentünk. Reggel én bementem a kórházba ctg vizsgálatra, ahol már mérhetők voltak a szakaszosan jelentkező fájások, a méhszáj viszont még mindig zárt volt, így hazaindultunk, a doki is, én is. Rendeltem sushit. A terhességem alatt végig csak zöldségekkel töltött makikat ehettem, mert a nyers halakat kerülni kell, de gondoltam ha úgyis ez lesz az utolsó "vacsorám" akkor kérek mellé némi pácolt lazacos finomságot is. Tévéztem, neteztem, falatoztam, heverésztem, de már eléggé rendszeresen éreztem a keményedéseket, görcsöket. Nem erősen, de jöttek szépen. Délután 3 körül elkezdtem mérni őket, jöttek sorban 5 percenként. Szerencsére 4 körül hazajött Gábor is, de nem jutottunk sokkal előbbre. Mindenesetre én nagyon örültem a jelenlétének, azt gondoltam, nagy baj már nem lehet ha itt van velem. Vettem egy hosszú, forró zuhanyt, mert a jóslófájásoknak el kell múlniuk ennek hatására, ahogy nálam is mindig el szokott. Hát ezek nem múltak el. Este 6 körül már gyanús volt a dolog. Elkezdtem húzni az időt....beraktam egy mosást. Rendet raktam, közben azért felöltöztem. Mondtam Gábornak hogy induljunk. De ne, mégsem, most nem is fáj annyira. Na aztán csak elindultunk. Kórházban az ügyeletes lány fogadott, velem egy idős, jó fej, aranyos. 1 ujjnyi méhszáj, mi már nem megyünk innen sehová, apuka mehet a csomagokért. Én egy 6 ágyas kórterembe kerültem, ahol 5 lány feküdt, mellettük műtősruhába öltözött apukák, még mindenki mosolygós. Leleteket kértek miközben rákötnek a ctg-re egy 20 percre. Hopp, azok persze lemaradtak, Gábor kocsiba ült, robogott haza. Életem legnyomorúságosabb 45 perce volt, még a fájások is lelassultak, szinte visszatartottam őket. Közben bejött egy antipatikus szülésznő, aki vizsgálni akar. Kérdem: -máris? Alig 20 perce vizsgált a doktornő. Na erre ő felkapta a vizet, hogy látniuk kell a folyamatot, meg nincs röntgen szeme. Nem érdekelt. Nem vagyok beteg, a folyamat meg halad magától előre. Ezután már egy másik szülésznő foglalkozott velem, akit magamban csak Ursulának hívtam, magas volt, molett, de erős, higgadt, pont megfelelt nekem. Gábor szerencsére visszaért, én meg újra engedtem hogy fájjon. Közben befutott a doki is, mosolygós, huncut, megnyugtató volt a vidámsága, lazasága, mert itt kezdtem ideges lenni. Képtelen voltam lazítani, csak feszítettem folyamatosan. Pedig Gergővel is ez volt, és annyira igyekeztem hogy most másképp legyen, de nem ment. Mivel 4 ujjnyi volt a méhszáj, 5 ujjnyitól meg már mehet az ember a szülőszobára, ezért a doki javasolta a burokrepesztést, amire Gábor is biztatott, mert ha ilyen gyorsan haladunk (este 9 óra volt) akkor ne várjunk rá hogy magától megreped, burokban születni pedig nem annyira jó mint amennyire hangzik. Hát jó. Innentől felgyorsultak az események, az 5 perces fájásokból 3 percesek lettek, iszonyatosan fájt, de próbáltunk sétálni, hogy segítsünk Barninak szépen beilleszkedni. Lassan csoszogtunk a szülőszoba felé, ahol aztán magunkra hagytak minket. Én az ágyra hajoltam, Gábor masszírozta a derekamat. Nem tudom mennyi idő telt el, azt sem tudtam hol vagyok, de egyszer csak éreztem hogy fel kell másznom az ágyra, mert ha most nem teszem, akkor később sem fogom. Ez volt a legszörnyűbb 15 perc, szinte összefüggő fájások követték egymást, én meg csak feszítettem közben, és óriási levegőket vettem. Bejött Ursulám, aki megállapította hogy már majdnem teljesen eltűnt a méhszáj, de még ne nyomjak ha lehet. Nem is akartam még vagy 3 percig, mert nem kellett, de aztán megéreztem a már ismerős "méh-öklendezős" érzést, ami egy csoda számomra azóta is, mert a fájások egyszeriben megszűnnek, és az ember szinte nem is tud mást csinálni, csak engedelmeskedni ennek az erőnek, ahogy a méhe préseli ki a lakóját magából. Ursula kiabált hogy szóljanak a dokinak, aki ott is termett, és innnentől nem volt 5 perc, tán 4-5 tolófájás jött és kibújt Barnika ordítva, kapálózva, én meg rögtön sírva fakadtam. Felemelő, csodás érzés, hogy ment minden a természet rendje szerint, és a testem tudta a dolgát. Nem volt infúzió, fájdalomcsillapítás, folyamatos monitorozás, csak hagyták hogy működjek. Rögtön odabújhatott hozzám a kis csomagom, akit kérésünknek megfelelően nem fürdettek meg, így a magzatmáz minden jótékony ápoló hatását kiélvezhette. Még 2 órát tölthettünk ott a szülőszobán együtt, hármasban. Nem háborgattak minket. Barni egy órát szopizott békességben, Gábor sms-eket írogatott, telefonált.
Ez a szülés fájdalmasabb volt mint Gergővel, viszont utána mintha elvágták volna. A saját lábamon mentem fel az osztályra, persze Gáborom fogta a kezem. Ezer hála neki mert mellettem volt, köszönet a dokimnak, aki semmit sem komplikált túl, és köszönet Ursulámnak, aki a szülés egy nehéz pillanatában kizökkentett, a szemembe nézett, és meggyőzött arról hogy érdemes hallgatnom rá :-))

Barnus

ujjszopogató

szemes


1. naposan

Mellkason pihenős

Végre itthon!!!! :-)

hétvégi programok

Hosszú volt a hétvége :-) Egyik nap Ráckevére mentünk, ahol nemzetiségi táncegyüttesek léptek fel, és én ismét megállapítottam hogy a magyar fiúk virtuóz táncnál nincsen szebb a világon! Persze ez Gergőt nem érdekelte, ő inkább a legújabb mániájával volt elfoglalva. Ha valahol lát egy kisebb vagy nagyobb dombot, emelkedőt, akkor felmászik rá, és sikongatva fut le róla. Itt először apájával.

A juhar propelleres termése remek szórakozást nyújt


Kedves nénik sztrapacskát főztek hatalmas kondérokban, és a mackó úgy tömte mint aki soha nem evett. És szinte egyedül evett a műanyag villával.

És apa még mindig dobálja a helikoptereket! Nagyon klasszul pörögtek


Sikerült egyedül lépcsőzni!


És megtaláltuk a létező legmeredekebb dombot Ráckevén!


Olyan édes volt ahogy kacagva szaladt le a lejtőn!
Párszor fel is borult, és nevetve gurult tovább :-)

Másnap csak a zöldségeshez mentünk, de ahhoz képest elég soká maradtunk. Ugyanis találtunk egy babakocsi feljárót a lépcső mellett. Elég csúszós volt, szóval volt hogy felment rá, majd négykézlábra ereszkedve csúszott vissza.


Felment rá századszor is :-)


Nagytétényben is jártunk. A kastélymúzeumban Korok és Virágok fesztivál volt.

Kiszúrt magának egy kislányt, Roxánát, megfogta az ujját, és vagy 5 percig nem is engedte el. A szimpátia kölcsönös volt :-)

És pár kép a fesztiválozó Mackóról. Nem sok ilyen készülhetett, pedig direkt elvittük a nagy gépet is, hogy majd azzal fotózunk. Gergő mindenkivel kokettált, idegen emberek széke mögé bújt és onnan várta hogy megkérdezzék ki látta. Akkor aztán kukucs játékot játszott. Szerencsére az emberek többsége vevő volt a humorára :-)

Még kimentünk utána a Kopaszi-gátra is, de ott sajnos a Duna betett nekünk. Gergő minduntalan a vizet kereste, nem lehetett elrángatni onnan...nem is maradtunk sokáig.

itt a május!!!

Imádom a májust!!! Meg ezt a sapkás manókát is :-)

Tesóm eljött nekem segíteni, ugyanis oltásra kellett vinnem a kismackót, és ekkora hassal már nem tudom kocsiba tenni, kivenni, hurcolni ha nem akar arra jönni amerre kell.....stb. Szerencsére Petit nagyon szereti, így egész végig ő fogta, a szurik után is az ő karjában hüppögött, de nem sokáig, mert egy hős volt, és hamar abbahagyta. Még bankba is elmentünk, ők addig kézenfogva sétáltak, meg ettünk péksütit, szóval összességében családias délutánunk volt, öcsémre meg nagyon büszke vagyok, mert nem elég hogy első szóra jött (egy 21 évesnél ez nagy szó) de remekül pesztrálta Gergőt.

Szombaton szuper idő volt, így a fiúk pasi napot tartottak, és aqua world-be mentek. Gergő felvette az új focista szerkóját. Nem is mondtam még? Hihetetlen ügyesn rúgja a labdát a maga 16 hónapjával. Már több időt töltünk a játszótér melletti focipályán mint a homokozóban.

Már a sapka is rajtam van, indulhatunk!!!


Nagyon jól érezték magukat, hatalmas felnőtt csúszdán csúsztak együtt, macika végig visongta, annyira élvezte, főleg a vízbe csobbanást. És Gábor megtanította víz alá merülni, háromig számolt, háromra becsukták a szemüket (Gergő is megtanulta, olyan édes) és lebuktak. Tetszett neki, mert néha prüszkölt ugyan, de vigyorgott mint a vadalma. Hiába, apja fia. Víz és hideg imádó....másnap a Római partra mentek, ahol levette a cipőjét és a zokniját, és mindenki megrökönyödésére a sekély, kavicsos részen tapicskolt egyet a hideg Dunában.
Ilyen mozgalmas hétvége után csoda-e ha kimerültek? :-)
Ja és hogy én mit csináltam ez idő alatt? Természetesen muszáj volt kicsit pakolásznom, meg porszívóznom, de azért a felpolcolt lábas pihenés sem maradt el :-)