Karácsony

Karácsony előtti napon lázas készülődésben voltunk, bevásárlás, takarítás, mosogatás, vízkőtlenítés, fényesítés, pucolás, hámozás, miegymásítózás, nem csoda ha Gergő már a fürdés utáni közös nagyágyas összebújásban úgy döntött hogy ő bizony elalszik :-) Kicsi zöld béka :-))))



Apája egy zseni, ez nem vitás, kitalálta az abszolút hátkímélő, lehajlásmentes Mackóvezetgető szerkezetet :-))

Gergőnk az önállósodási törekvéseinek első lépcsőfokához érkezett. Egyedül szeretne enni, mert ő már elég nagyfiúnak tartja magát ahhoz hogy a kanalat az étellel egyensúlyozva a szájába tegye a saját kezével. Az etetés úgy zajlik, hogy amíg a kezdeti farkaséhségét ki nem elégíti, addig készségesen nyitja nekem a száját, de amikor már kezd jóllakottá válni, akkor átveszi az irányítást. Én a kanálra halmozom a pürét, ő elveszi, szájba teszi, lenyalogatja, majd nyújtja nekem, hogy tegyek rá még. És így tovább, és így tovább......nagyon élvezi.


Igazán szégyellem, de a szentestéről egy fia kép nem készült. Mackó kicsit sírós volt, kicsit mamás, kicsit nem szerette a tömeget, egyedül a csillagszórók tudták lenyűgözni, azt tátott szájjal figyelte. A vacsora isteni volt, a hangulat is remek, mindenki csuda klassz ajándékokat kapott, de persze a főszereplő volt a figyelem központjában. Ütögette a xilofont, nyomogatta a játéktelefont, szóval azért sikerült levenni a lábáról az új játékaival.
Másnap hazamentünk Szolnokra, ahol aztán kiderült hogy miért volt ilyen kis sírós. A mi kis vámpírunknak kezdett áttörni a hiányzó metszőfogacskája. Mamáéknál volt a nagy ebéd, ott szerencsére még jól viselkedett, mármint érdekelte Botondka, az új tűzoltóautója, és most nem frusztrálta a tömeg, egyedül a távozásánál harcoltunk egy sort az öltözéssel, ezt nem bírja megszeretni, szörnyen utálja. Mamájával másnap kimentek a levegőre, láttak kutyákat, és jót aludt a séta után.


Itt pedig már a Kapitány család karácsonyi délutánján látható a mackófülű, ahol mire észbekaptunk, elmart egy sajtos tekercset, meg egy mézeskalácsot, és betömte. Nem lehetett elvenni tőle, annyira kétségbeesetten sírt, hogy nem volt szívem. Gondoltam, a süteményben lévő méztől úgysem lesz baja, egyedül a tojás miatt aggódtam, figyeltem is utána hogy nem csapta-e ki, de szerencsére nem lett baja. Karácsony meg csak egyszer van egy évben :-)


És végül az egy szem karácsonyi felvétel rólunk!Szombaton gyorsan észbe kaptunk, és csináltunk telefonnal egy karácsonyfásat, hogy azért mégis......no.

Még Szenteste történt, hogy miután a vendégek elmentek és Gergő is aludt már, Gáborom mellé heveredvén hallottam hogy a szomszédban megy a tévé. Gabika néni otthon volt. A férje régen meghalt, gyermekük nem született, rokonai sincsenek igazán....elszomorodtam. Szörnyű lehet egyedül tölteni ezt az estét. Eszembe jutott a mákos bejgli! Összecsomagoltam néhány szeletet, és pizsamában átcsöngettem. Meglepődött. Mondtam hogy boldog karácsonyt és hoztam egy kis mákosat....örült nagyon, azt mondta idén először nem vett bejglit magának. Még kicsit beszélgettünk, kiderült hogy Szolnokon volt színésznő!!!! Miután becsuktam az ajtót és visszabújtam a férjecském mellé, hallom ám hogy csörög a zár, fordul a kulcs, nyílik az ajtó, kopognak. Egy könnyes szemű Gabika néni állt a folyosón pongyolában, és csak annyit mondott, hogy ez volt élete legjobb mákos bejglije, az édesanyja pont így csinálta réges rég - KÖSZÖNÖM!!- monda még, és visszament a lakásába.
Lám, milyen egyszerű jót tenni, és milyen melege lesz tőle a léleknek....