Mármint a részemről.....
Csak fekszem az ágyban, mert tudom hogy a hátam csak akkor jöhet rendbe ha nem terhelem. Elegem van a semmittevésből, rosszul viselem. Ma van az első nap hogy javulást tapasztalok, de tisztában vagyok azzal, hogy ez az a pont ahol nem szabad elbízni magunkat, szóval kihasználom még a hétvégét és vízszintesbe maradok. Eltökélt szándékom hogy hétfőre meggyógyulok!!!!
Anyu itt van szerda dél óta segíteni! Kismackó ugyanebben az időpontban cuppant rá, és azóta is piócaként van rátapadva, el sem engedi a kezét, engem gyakorlatilag elfelejtett, az apján is átnéz, és csak a mama létezik számára.Így van ez kérem :-) Ahogy Vandám mondotta, én vagyok számára az alapértelmezett! Az magától értetődő hogy én vagyok és engem szeret, de a mama?! Hát a mama.....ő mégiscsak a mama! Nem is tudom hogyan fogjuk megvigasztalni ha holnap hazamegy...
Ma a nagy játékon kívül annyi említésre méltó történt, hogy Gergővel (abban az öt percben amit hajlandó volt a társaságomban tölteni) átválogattuk a játékait, és a régóta mellőzötteket néhány konzerv társaságában Gábor kezébe nyomtuk, ő pedig elvitte a Mikulásgyárba a rászoruló gyerekeknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése