Só, liszt, joghurtszakáll, "tavaszi" fáradtság, és minden idők legunalmasabb bejegyzése :-)

Gyúrtam neki só-liszt gyurmát. Nagyon élvezte. Bár figurákat még nem csinált velem, inkább ismerkedett az anyaggal, tépte, összeragasztotta, miszlikbe aprította, tálkába halmozta, kiborította....

Ez egy baba. Én csináltam. Tudom hogy a milói vénuszra hajaz, de 15 mp-em volt rá mert Gergő abban a pillanatban letépte a végtagjait mikor felragasztottam.

Csak egyedül!!!!
Mindent egyedül akar, enni is. Utálja az előkét, és a műanyag ikeás kezeslábast, így egész nap úgy néz ki mint egy kismalac. A lakás meg mint egy disznóól.

Barni manó a játszótéren. Elaludt a hordozóban, így azzal együtt vettem ki a kocsiból. Persze pár perc múlva kipattant a szeme.

A harmadik örökölt motorunk, ami színben passzol a Zsuzsától kapott "láthatósági" mellényhez. Nagyon örültünk neki, mert ez nem a szabvány méret hanem kicsit nagyobb, és gyermekünk jobban tudja hajtani.

Ez pedig már egy másik nap, a helyszín ugyanaz. Gábor és Gergő játszottak, mi pedig egy padon pihentünk. Barnus elaludt a karomban. Én csak azért maradtam ébren mert féltem hogy ha beájulok, kiesik a kezemből....de közel jártam hozzá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése