Biztosan emlékeztek Leventére. Ő az aki mindössze 1 órával fiatalabb Gergőnél, és akinek anyukájával, Ibolyával a kórházban lettünk jó barátok. Tényleg, pont most beszélgettünk arról, hogy milyen furcsa, hogy a Barni születése utáni szobatársaim közül senkivel nem tartom a kapcsolatot....vajon miért? Aztán rájöttünk hogy mivel ketten voltunk egy szobában, illetve mindkettőnknek az első gyereke volt, és a nővérek ránk sem hederítettek, nagyon egymásra voltunk utalva. Barninál már annyira nyugodt voltam, és annyira flottul ment minden, hogy nem tudtunk a többi anyukával egy hullámhosszra kerülni. Kíváncsi vagyok Ibolyával hogyan lesz ez ha majd jön a tesó :-)
A tesó szeretgetéssel mindenesetre tuti nem lesz probléma Levi részéről. Barnit egyszerűen imádta, aki igazi hősként állta a támadásrohamokat, amik ölelések, puszik, és dögönyözések formájában jelentkeztek újra és újra :-))))
Gergővel volt pár vitájuk, lévén mindkettő erős egyéniség. Egy motor és egy óriásautó pl. nem volt elég, pedig mindkettőre rá lehet ülni, kénytelen voltam felhozni a csomagtartóból a játszóterezős mocit. Aztán azt is vicces volt nézni ahogy a piros bevásárlókosarat két oldalról megfogták, majd farkasszemet nézve egy hang nélkül húzták két irányba, és közben araszolgattak, éppen arra amerre az aktuális erősebb kezecske húzta.Aztán persze kibékültek:-)
És a kedvenc képemMindkettőnek mindig az kellett ami éppen a másiknak. És mivel csak egy kisszékünk van (illetve kettő csak a Barnié még szétszerelve várja hogy gazdája megnőjön) ezért ment a harc és a nyígás hogy ki üljön rajta. Meguntam, és rendet raktam. És úgy maradtak! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése