Álmatlan éjszakák

Két hete nyűgösködik. Na nem egyfolytában, de majdnem....Nehezen alszik el, egész nap ölbebaba, és még akkor is sír ha kimegyek a szobából. Szeparációs szorongás? Fogzás? Nem tudjuk. Egyelőre nyáltengerben úszunk és leszakad a derekunk, éhezünk, és még pisilni sem tudunk kimenni. Éjszaka párszor felébred, de elég neki megbizonyosodni arról hogy nem nyelt el senkit a sötét,mindenki megvan, és a létszámellenőrzés végeztével elalszik újból. Néha félálomban, cumi nélkül vetődik ide-oda, halkan hangicsál hozzá, ilyenkor villanyt kapcsolni a folyosón sem merek, szóval öröm nézni ahogy óvatosan körbetapogatom az ágyat, és a feje körül a lepedőt, de a cumi egész egyszerűen nincs sehol. Sebaj, mert van pót!! De aki próbált már koromsötétben, félig alvó gyerek szájába cumit illeszteni, az tudja hogy milyen komoly problémával kell ilyenkor szembenéznünk. Bal kézzel finoman kitapogatom a kis arcocskáját, a mutatóujjam a pici szájára tapasztom, jobb kézzel pedig célzok a cumival. Jó esetben nem nyomom ki a szemét, nem nyúlok az orrába, és még fel sem ébresztem. Az esetek 90%-ában.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése