Hát, lassan eltelik az első hét.
Egyelőre harc van meg kétségbeesés...és persze határtalan boldogság. Gergő nagyon jó baba, keveset sír, egyedül szopi gondjaink vannak, gondolom ezzel nem vagyunk egyedül de olyan késégbeejtő h egyszer jóllakik 10 pec után, azután másfél óra(!) után sem. Fogalmam sincs van-e elég tejem, mert lefejni csak kb 10 ml-t tudok, viszont ha meghallom h sír vagy magamhoz ölelem, akkor ömlik a tej mindenfelé....na jó, nem is fárasztalak ezzel titeket, majd biztosan beáll ez is mint minden más.
Viszont hihetetlen érzés az anyaság. Egyszerűen annyira szeretem h bármit, BÁRMIT megtennék érte, sokszor rémálmaim vannak h valami baj éri, elrabolják, őőőőrület:-))) Egész nap tudnám nézni a kis grimaszait, gyönyörködni a pofijában, a csücsöri szájában:-) Sose gondoltam volna h így lehet szeretni valakit:-)) És amikor az apukája fogja és beszél hozzá, én meg nézem őket, hát...ellágyul a szívem.
Szóval szerelem és kétségbeesés váltja egymást, felhőtlen öröm és némi depresszió, de azt gondolom ez teljesen normális velejárója egy ekkora érzelmi, testi változásnak:-))
2008.12.20.
Megint eltelt egy hét, sőt, holnap már 1 hónapos lesz a Manóka:-)) Hihetetlen.
Egész héten, nagyon nyűgös volt Gergő, fájt a pocija, de most úgy néz ki megoldást találtunk: Hordozókendő. A szoptatási tanácsadó is ezt ajánlotta, és tegnap itt volt MolnárPeti és Vanda és Sárika, és az ő kendőjükkel magamra kötöttem Gergőt, és 3 órán át teljes csendben volt:-)) Mindig azt hittem h estére kevés a tejem és azért akar cicin lenni órákon át, de megnyugtattak h nem, csak estére úgy elfárad, annyi inger éri, hogy csak vígaszt keres, nem enni akar csak ott lenni:-)) A kendő biztosítja a közelséget, de mégis szabad a két kezed....szóval megrendeltem, jövő hétfőn érkezik:-)) Egyébként jó volt a tegnap nagyon, mert elmentünk moziba!!!! Ketten!!! Évikének leadtuk Gerit, előtte kapott pelust meg sok tejecskét, szóval átaludta azt a két órát míg ott volt, mi meg kikapcsoltunk! Nagyon jó a valami amerika2 :-)))) Este meg jöttek Vandáék, az is jó volt, mindenhol pelenka, cumik, Vandával egyszer szoptattunk is közösen, addig a fiúk kitárgyalták a babakocsik és mérlegek, és légzésfigyelők műszaki adatait, meg hogy a jóisten pénze sem elég :-)))
Tényleg! Megjött Geri lakcímkártyája, és az anyja neve után az én nevem volt!!!:-) Akkor éreztem először igazán valóságosnak és ijesztőnek a dolgot:-) Félelmetes!
2009.Jan.12.
Újabb fejlődési ugrásban vagyunk, ráadásul hülye frontos az idő, az elmúlt napok katasztrofálisak voltak. Tegnap 5-től reggel 6-ig nem aludt Gergő!!! Esküszöm! Nyekergett, kakilt, táplálkozott, 6x pelenkáztam át, mert hol kakilt, hol lepisilte magát miután kihámoztam a pelusból. Olyan pici kukaca van h mire elkapom és céloznék vele, még a fejét is lepisili:-)) Na jó, tök vicesen hangzik, de tényleg nagyon kimerültünk. Én annyira, hogy 24 fokban melegítőben is vacogok a téli paplan alatt. Most kicsit többet enne, a tejem meg még nem alkalmazkodott az új igényekhez, szóval két szopi között fejek mint állat, így altatással, fejéssel, szopival, és ébrenléttel együtt (amikor ugye beszélgetek vele) napi 4x egy óra marad arra hogy takarítsak,összeüssek valamit, egyek,fürödjek, mosogassak, még jó h tegnap hozott apósom 3 napra való kaját:-)) Őőőőrület!!! A dolog másik oldala persze az h nem lehet rá haragudni, mert annyira cuki amikor biggyeszti a száját, meg egyébként is, olyan érzéseket hív elő az emberből amikről nem is hittem h léteznek, pedig bennünk vannak:-)) Remélem beáll hamarosan a napirend. Rendeltem hordozókendőt, az okos cikkekben mindenki dicséri h mennyire jó a gyerek érzelmi és idegrendszeri fejlődésének ha mindennap pár órát az anyukájára kötözve tölt el...ráadásul lesz két szabad kezem is mellette, nem rossz. Ma kéne megérkeznie, remélem hozzák....hacsak át nem aludtam a postást...
2009.jan.19.
Szoptatni akarok, mindenáron. És ezért képes vagyok mindent megtenni. Ezen gondolkoztam ma hajnalban, amikor egyszer csak egy jót röhögtem magamon. Láttam magam kívülről. Ott gubbasztottam hajnali 4 kor a konyhában, egyik cicimen búg a mellszívó, a másikhoz pelenkát szorítok, és közben fáradtan-meredten gúvadok a kisfiam fényképére -az igazi végre aludt- hogy beinduljon a tejleadó reflex.Hát mi ez ha nem abszurd? :-) Utána mérem a reggeli "hozamot" és örvendezek hogy hm, nem is rossz. A konyha mondjuk a legkevéssbé sem hasonlít konyhához, inkább valami kémiai laboratóriumhoz...mindenhol üvegek, tárolók, sterilizátor és forralt víz, tiszta boszorkánykonyha. És persze az egész lakásban szerteszét pelenkák...a fotelban, a szék karfáján. 6-kor felébredt Gábor és elküldött aludni, de a sötétben ráfeküdtem egy cumira...mert persze az ő ágyában is rejtőzött egy. Szép az élet:-) És még nincsenek játékai. 4,5kg. És máris felfordította a lakást. Az életünkről nem is beszélve :-))))
2009.Jan.20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése