"Büntető"szőnyeg

Nagyobbik gyermekünk feszegeti a határait, nap mint nap bepróbálkozik, kísérletezik hogy meddig mehet el. Pl a filctollal. Rajzol a lapra, ám egyszer csak gondol egyet, és a pólóját kezdi firkálni. Rászólok. Még egy vonal kerül a pólóra. Elveszem a filctollat, sír. Megbeszélem vele hogy nem szabad, és visszaadom, de ígérje meg hogy nem csinálja még egyszer. Bőszen bólogat. Újra a papírra kerülnek a körök és satírok. Ám huncut gyermekünk kihívóan rám néz, és lassan, nagyon lassan elkezdi közelíteni a filc hegyét a ruhájához. Igyekszem csúnyán nézni, miközben utoljára elmondom hogy nem szabad, ő pedig egy csiga lassúságával araszol a póló felé, közben mélyen néz a szemembe, az övében mosol bújkál, és akkor kész. Megtörténik.Harmadjára is. A ruhán lila csík, én pedig felszólítom a delikvenst: -Menj a büntetőszőnyegre. És a bűnös megy. Nem is megy, szalad, mégpedig hangosan bőgve, óbégatva. A hálóban lévő szőnyeg egyik csücskére áll, fejét az ágyra hajtja,és ordít, teli torokból. Néha jajgat is, jájájáááááááj :-) Majd amikor ez alábbhagy, leül a szőnyegre, majd lehasal, közben lábával ütögeti a padlót, és látványosan sajnálja magát. Én a távolból figyelem, várok. Ha már eleget unatkozott ott, bemegyek hozzá, még egyszer megbeszéljük miért kellett ez, ad egy puszit, megöleljük egymást, és mehet tovább a játék. És a "rosszaság" nem szokott megismétlődni.
Az ötlet Gábortól származik. Azt mindketten tudtuk, hogy "büntetni" kell, ha nem elég a szép szó. De azt is tudtuk, hogy a fizikai megtorlás minden szinten ki van zárva, nem ütünk a gyerekre (se kézre, se fenékre) csak azért mert nagyobbak vagyunk és erősebbek, és minden más eszköznek híján vagyunk. Akkor hogyan is várhatnánk el tőle hogy ő ne verekedjen majd a homokozóban, és hogy ne azt tanulja meg felnőtt korára hogy a konfliktusok rendezésének ez a legegyszerűbb módja....meg egyébként is.....
A büntetőszőnyeg nem fáj, nem bánt, csak éppen ott kell maradni egy darabig, ha úgy tetszik gondolkodni. Kicsit (3-5 perc) korlátozza a szabadságát,és ez neki pont elég. Magától szokott bemenni oda, és ami külön érdekes, hogy azon a szőnyegen normális esetben is sokat játszik (mondjuk nem annyit mint a nappaliban) szóval nem tekinti mumusnak, és tabu zónának. Amikor tudja hogy túlfeszítette a húrt, csak akkor válik az a hely kényszerpihenővé:-)