egy óra nyugalom

Kaptam egy óra egyedüllétet. A mai nap borzalmas volt. Mikor Barnit szoptattam Gergő narancsot kívánt, mikor Gergőt etettem Barni a játszószőnyegen üvöltött, mikor Gergő elaludt, és éppen Barnit is elaltattam, Gergő felsírt, persze erre Barni is felébredt, majd miután mindkettőt visszaraktam, és Barni mellől szép csendben kiosontam, Gergő megint kiabálni kezdett hogy-anyaaaaaa! Éhes voltam, a hidegre dermedt tükörtojás a konyhában szomorkodott, én meg már legszívesebben sírtam volna a fáradtságtól. Mivel éppen készen lett a porszívónk, Gábor felajánlotta hogy elmegy érte a szervízbe, és mindkét gyereket magával viszi. De a lelkemre kötötte, hogy semmi házimunka meg rendrakás (igen, jól ismer) csak netezgessek, tévézzek felpolcolt lábbal. Szóval most ezt bizonyítandó írom ezt a bejegyzést, és bár ott mocorog bennem a sajtkukac hogy felpattanjak és elmosogassak vagy végre rendet rakjak a cd-k között, egyelőre még a fenekemen csücsülök:-)