Csendespihenő

Barnival az ágyban feküdtünk. Gyönyörű délután volt, még a behúzott függönyökön át is bekúszott az aranyfény a szobába. A kisfiam békésen aludt a szopizás után. Én is fáradt voltam, de hiába csuktam be a szemem, az minduntalan kinyílt, újra és újra látni kívánva Őt. Néztem a cseresznyemag szájacskát, és a világosbarna pillákkal árnyékolt szemeket, melyek még becsukva is szilvamag alakúak, közben hallgattam az égnek meredő orrocska náthás kis szörcsögéseit. Néztem ezt a kis álmodó angyalt, és közben éreztem hogy valahol középről egy megmagyarázhatatlan meleg bizsergés kúszik felfelé bennem, és fojtogatni kezdi a torkomat. Végül behunytam a szemem én is, a könnyeim pedig kibuggyantak. Még mosolyogtam elalvás előtt arra a mondatra gondolva amit kicsi Gergőtől is oly sokszor kérdeztem annak idején: -Szia te kis Csoda, mondd, melyik bolygóról jöttél? :-)