Az első gyönyörű, ámde szeles tavaszi napon ellátogattunk az Állatkertbe is. Régen voltunk már, és a fiúk mindenképp szerették volna megnézni az oroszlánt. Felkerekedtünk hát. Az állatok kertje igen nagy, az áhított állat fa szobrába így hamarabb beleakadtunk mint élő rokonába. Itt Gergő már meglehetősen türelmetlen volt, mint az látszik,nem érdekelte a tigris,a zsiráf a gorillára pedig csak annyit mondott: -ez nagyon.... fekete :-)
Na aztán persze megtaláltuk az oroszlánt is. Ekkor már nagyon fáradtak és éhesek voltunk mindannyian, de a srácok még a rókát is látni akarták.
Ezzel a kiskocsival közlekedtünk. Mivel főleg Gergő húzta, meglehetősen lassan haladtunk, a rókakomákat pedig sehogy nem találtuk.... .hm....csúnyák voltunk. Eladtuk nekik rókának az ázsiai vadkutyákat. Majd tíz év múlva eláruljuk nekik az igazságot:-) Egyébként meg szégyen nem szégyen, én is simán rókának néztem őket....de ezt még 10 év múlva se áruljátok el senkinek:-)
Barnit egy állat bűvölte el teljesen, a víziló. Alig bírtam onnan elrángatni:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése