Aki mindig mosolyog

Nem, most kivételesen nem Barnikáról beszélek, hanem Károlyról. Illetve nem is tudom hogy igazából hogy hívják, én neveztem el így. Az Üllői út és a Mária utca sarkán szokott állni, mosolyogva lépdel autótól autóig, és illedelmesen megköszöni ha kap valamit. Jó ideje már direkt készülök a találkozásainkra. Már a Blaha Lujza térnél előkotrom az aprópénzt, és szétnézek az autóban, van-e valami finom falat számára. Szeretek neki adni. Ilyenkor mindig váltunk néhány szót, és szemének csillogó derűje egész hazáig elkísér. Ha arra jártok, adjatok neki ti is, mondjuk banánt, annak nagyon örül, és beszélgessetek vele pár szót. A nevemben is:-)