Szolnoki tavasz

Mivel Gábor elutazott, így úgy döntöttünk a fiúkkal, hogy a beharangozott tavaszt Szolnokon töltjük, és be sem megyünk a házba, csak ha nagyon muszáj. Így is lett:-)


A homokozó nem annyira érdekes mint egy vakondtúrás.

És mivel nálunk a vakond gyakori vendég, volt honnan földet szedni bőven.

Barnust még elbírja az öreg nyírfa.

Átmentünk Abonyba is, a vadasparkba egyik nap. Gergő nagy bánatomra még mindig tart az állatoktól, ezt hozta sajnos magával, de igyekszünk nagyon hogy megszeresse őket. A majmocska egy kicsit lekötötte, de hamar tovább kellett állnunk, mert kicsit hangosabban kezdett kurjongatni, és megijedt az én kis hősöm:-)

Ezt azért megmutatom nektek:-)

 Szuperül telt ez a 4-5 nap, bár kalandokban is bővelkedett, Gergő kiborította az öccsét a babakocsiból, aztán beleesett a medencébe, jól meg is fázott, és reggel 6-kor már mindenki ébren volt, és menni kellett a kertbe katicabogarat keresni, és kecskéket etetni. Nem unatkoztunk.

Új játékot talált ki. Elkezd lassan eldőlni a motorral, közben kiabál hogy ajaaaaaj, és elesik. Nem, én sem értem, nem csak ti:-)

Barnikának pedig összeszereltük a kicsi nyári babakocsit, és hát valami istenieket durmolt benne a jó levegőn. Hatalmas, nosztalgikus sétákat tettem vele. Bejártam az egész környéket, gyermekkorom színhelyeit, és nem keveset sóhajtoztam. Igazi utcagyerekek voltunk. Nyáron le sem szálltunk a bicikliről, csak enni jártunk haza. A tejet a szomszéd Riska adta, a tojást mamám tyúkjai tojták. Sok minden változott, és mégsem változott semmi. Akkoriban a házunk mögött gyerekparadicsom volt,egy hatalmas, régi  homokbánya, melynek dombjait benőtte a bozót, és mi ismertük minden kicsi útját, tisztását, térképünk is volt hozzá, most pedig letúrták az egészet, és négy utca keresztben, három utca hosszában, új építésű házak....ez lett belőle, és miközben ott sétáltam az egykori imádott "grundunkon", szembe jött velem pár ismerős arc, lányok, nők, akik hozzám hasonlóan babakocsit tolnak most már. Az orvosi rendelő előtti hosszú lépcsőkön, padokon viszont most is fiatalok ülnek sorban mint a verebek, biciklis, gördeszkás fiúk, csinos, kacagó lányok, és persze jönnek a vagányok is búgó motorral, szerelmek szövődnek, valaki viccet mesél, nevetnek....és az iskola udvarára ugyanúgy beszöknek a gyerekek, és álló nap rúgják a bőrt. Valahol szalonnát sütnek, finom illata mindenhol érezhető, és bárhová nézek, szakadt melegítős emberek serénykednek, kerítést festenek, kapálnak, virágágyást gyomlálnak, valahol rádió szól, és mindenhonnan béke árad. Az idő valahogy megáll, de legalábbis lassabban döcög, és az embernek nincs is kedve máshoz néha, csak hogy bámulja a nap útját az égen.

Egyre kevésbé tudom elképzelni hogy a gyerekeink egy nagyvárosban nőjenek fel.....

2 megjegyzés:

  1. azért a nagyvárosi gyerekségnek is vannak ugyanilyen romantikus oldalai :) de persze imádtam bükkzsércen is lenni gyerekként...szerintem mindkettő nagyon fontos, hogy tudjon adni valamit!

    VálaszTörlés
  2. De ott olyan messze van az IGAZI természet!!! Én azt nem tudom elképzelni hogy csak hétvégenként legyen fű a talpunk alatt:-)De egyébként igazad van. Ha lehetne választani, vidéken élnék, mondjuk 5 km-re a nagyvárostól ;-)

    VálaszTörlés