Egyre kevesebb időm van írni, pedig rengeteg a mesélni valóm. De sajnos tucatnyi megválaszolatlan email tolong a postafiókomban, 3-4 megíratlan sms a fejemben, és millió tennivaló, amiket MAJD meg kell még csinálnom. Amikor még vártuk Barnit, azt hittem az eleje lesz nehéz. Szó sincs róla. A pici gyerek ott marad ahová rakjuk, és ha a "nagy" elég ügyes hogy ne tapossa meg, már nyert ügyünk van. Most ugyan van egy ügyes nagyfiúnk, aki már elég okos ahhoz hogy ne csináljon (túl nagy) butaságot, de felnőtt mellé egy kis kóborló romboló is, aki mindent magára ránt, mindent megkóstol, és időről időre veszélyes helyzetekbe sodorja magát. Dupla figyelem. Ugyanis Gergőre már nem kellett rászólni, ha gyurmázott, a gyurmát szépen a kis asztalon hagyta és ment tovább. Igen ám, de az asztal alacsony, a gyurma pedig roppant érdekes Barnusunk számára, és mint legutóbb kiderült, finom is.....szóval Gergőre is újra figyelnem kell mit hol hagy, és merre pottyantja az etetőszékéből a másnap kőkeményre száradt tésztadarabokat, amik szintén nagyon érdekesek lehetnek egy kúszó emberpalánta számára. Gergő kedvenc (nézegetett, majd földön hagyott) mesekönyveinek lapjai tépésre ösztönzik. A tornyokat pedig haladéktalanul le kell dönteni, ha nem tudtátok volna:-)
Nem témába vág, de hirtelen eszembe jutott: Miért van az hogy Gergő egész nap mezítláb van mégis meleg a lába, Barninak meg 2 zokniban is a jégcsapra hasonlít? :-)
Barni is nagyfiú akar lenni, és mindenben utánozza a bátyust.Egyébként hihetetlen hogy csak pár hónapig kötötték le a baba játékok, 4-5 hónapja már inkább autókkal játszik, sőt, rendesen tologatja őket!!!!
Gergő új kedvence, az ujjfesték. Egyelőre csak a pirosat használjuk, a horror jegyében:-)
És imádom ahogy beszél:-) Kedvenc szavaim tőle, amiket irtó cukin mond: Tutti, nagyojjjjó, gyeje, piszci, emmi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése