Hordozásra született

Kicsi Barnus kendőben lapul :-)

"Képzeld el, hogy magzatként édesanyád hasában lebegsz, érzed őt, hallod a szívverését, szinte egyek vagytok, te és ő. Azután megszületsz, bekerülsz egy gyönyörű kiságyba, saját szobába, távol a mamától. A mama megszűnik létezni. Ha sírsz, odajön, megetet, tisztába tesz, gondoskodik rólad. De aztán újra egyedül maradsz és jobb híján világgá sírod a bánatod... Pedig a szüleid nagyon szeretnek téged, gyönyörű babaszobát varázsoltak az érkezésedre és igyekeznek mindenből a legjobbat adni neked. Sok okos könyvet elolvastak, hogy tudják, hogyan kell bánni veled, beszereztek minden létező technikai eszközt, hogy te boldog lehess. Hiszen ez már a XXI. század, haladni kell a korral...

De a baba nem modern találmány és az igényei is kicsik, akárcsak ő. Nem szeretne mást, mint ismerős környezetben, ismerős illatok és hangok között lenni. Sajnos őt nem érdekli, a babakocsi hány ezerbe került, vagy a tudomány mai állása szerint fel szabad-e venni a babát, ő csak a mamit akarja, a bőre illatát és melegét, ahogy eddig is volt...

Az emberkölyök hordozásra született. Nem képes anyja után futni, mint egy kiscsikó, sem csendben egész nap lapulni a fészekben, mint egy kisnyúl. Szüksége van az anyja állandó jelenlétére, mivel ilyen kis korban még nincs időérzéke, így az egy perc és az örökre neki egy és ugyanaz.

A várandósság alatt minden nap együtt jött-ment a mamával, zajlott körülötte az élet, változatos volt a kis világa, még akkor is, ha a szemével kevés dolgot tud a világból felfogni. Aztán megszületett és mindenki lábujjhegyen kezd járni körülötte, a kiságyban fekve mindig ugyanazt a mackót látja, a babakocsiját lefátyolozzák, hogy a szél se érje... képzeld el, milyen egy szobában feküdni egész nap, egyedül...

Sokan azt gondolják, a baba körüli nyüzsgés fárasztó, túlterheli az idegrendszerét, holott épp az ellenkezőjéről van szó. Az első hetekben-hónapokban akkora az idegrendszer fejlődési potenciája, hogy ingerekre van szüksége a fejlődéshez. Hangokra, fényekre, illatokra, mozgásra.

Anatómiai szempontok: A baba eleve hordozásra van kódolva: fogó- és ölelőreflexszel születik, lábait felhúzva, terpeszben tartja. A BH során megtámasztjuk a gerincét, megtartva annak természetes görbületét. A terpesztartás (mint egy széles M betű) fejleszti a csípőjét. A hordozó takarásában szoptatni is lehet, és a testközelség eleve elősegíti a tejtermelést. A jó hordozó egyenletesen oszlatja el a baba súlyát a testünkön, „súlytalan” lesz, nincs kar-, hát- és derékfájás. További pozitívum, hogy hasfájós kisbaba emésztését is javítja a BH, ezen kívül a mamával együttmozgás még az egyensúlyérzékét is fejleszti.

Olyan félelmekkel is találkoztam már, hogy a folyton anyán lógó babát majd nem lehet letenni. Azok a gyerekek, akik anyjuk kezéből lemászva bármikor portyára indulhatnak és oda vissza is térhetnek, sokkal magabiztosabbak, kíváncsibbak, mint azok a babák, akik ezt a biztonságérzetet nem kapták meg. A gyermek ösztönös kíváncsisága egy idő után erősebb, mint a félelme, így egyre gyakrabban indul felfedező útra és egyre ritkábban lesz igénye az anyja megnyugtató közelségére.

Szellemi szempontok: A hordozott babák többet látnak a világból, több szociális inger éri őket, ami serkentőleg hat az értelmi fejlődésükre....."