Hét elején ultrahangra voltunk hivatalosak. Nevezetesen a 12.heti genetikai ultrahangra. Persze hogy izgultam. Pedig előző nap ahogy alig fél méterre álltam attól a helytől ahol anno Gergő mocorgását először megéreztem, és arra gondoltam épp hogy istenem, csak legyen minden rendben ezzel a kis prücökkel, ő mozdult egyet. Tisztán éreztem, hiszen nem lehet semmivel összehasonlítani. Odaraktam a kezem, és még a kezemmel is éreztem. Apró volt, de ő volt, mintha csak azt akarta volna a tudomásomra hozni hogy itt vagyok anya, ne aggódj :-) Imádom érte!!
Szóval rövid várakozás után bejutottunk, és rögtön a lényegre tértünk. A doki azonnal mondta hogy minden rendben, és elkezdte méregetni a fejecskét, a hosszát (kb 7-8cm)...stb. Nem is vártam hogy ennyire hamar megtudjuk milyen nemű utód várható, de azért a szemem nehezen tudtam levenni a kis rugdalózó lábacskák találkozási pontjáról. Merthogy látszott ott VALAMI. Csak annyit tudtam kinyögni: EZ nem fiú? A doki mosolygott, de az! Szerinte 90-95 %. Azért én több esélyt adok az ellenkezőjének, hiszen sokaktól hallottam már hogy ilyen pici korban még nem tudják ezt biztosan megállapítani. De nem is ez a lényeg, hanem hogy megvan mindene, rúgkapált a lábaival, még a pipázó lábfejeket is láttuk. Én rögtön szerelembe estem vele:-)
Gergő érdekes módon mindkét ultrahangnál teljes áhitattal figyelte a képernyőt. De ez lehet hogy csak a technika-imádatával magyarázható.
Az viszont biztos, hogy pár nap múlva mikor együtt aludtunk éjjel mert beteg lett kicsit, odakuporodott a hasam alsó részéhez, ráhajtotta a fejecskéjét, és úgy aludt el. Később vízszintesbe fektettem, de nem sokkal később újra ott kötött ki. Ezek ám a csuda dolgok:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése