A hidegpárásítót is beüzemeltük. Nehezen barátkoztak meg.
De aztán megtört a jég :-) Ja, és a teteje nem maradhat rajta. Akárhányszor visszarakom, ő ott terem, és leveszi. És közben szigorúan néz. Hiába, annak nem ott van a helye :-)
Mackónk betaknyosodott. Szegénykém nem kapott levegőt, se enni, se aludni nem tudott, mert ugye a csecsemők alapvetően orrlégzők. A doktornéni szerint inkább megfulladnak minthogy a szájukon vegyenek levegőt. Szóval szenvedtünk sokat, hiszen takonyosan nem maradhatott, muszáj volt szívni. Az porszívó a hangja miatt egyébként is mumus, hát még ha a végére egy orrszívó van csatlakoztatva....és a mackó mozgásában akadályozva a hatalmas hangzavarban meg van vele "kínozva"....jaj. Sikítás a művelet közben, utána 10 perc üvöltés, és az orrocska taknyosabb mint szívás előtt. Három nap alatt eljutottunk oda hogy sír ugyan mikor a gépezet beindul, de utána már csak 1 percig hüppög. Megszokta. Viszont bújósabb és anyásabb volt mint valaha. Aminek én persze nagyon örültem, mert korából (is) fakadóan ő nem az a fajta aki nagyon kimutatná hogy szereti az anyukáját. Voltunk doktornéninél is, ott pl már apa ölében sem volt jó a végén, nyújtotta a kezét hogy vegyem át. Eljött Csaba papa is, ültünk a szőnyegen, Gergő az ölemben, de sokáig le sem lehetett tenni, ha leültettem magunk mellé, már gebeszkedett hogy jönne vissza. Édes kicsi mackóm:-) Első két éjjel együtt aludtunk, illetve virrasztottunk, 10 perces alvásokkal megszakítva. Mára már úgy néz ki meggyógyult szerencsére. Most nekem fáj a torkom a változatosság kedvéért :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése