Benne vagyunk a Pesti Estben Gergővel!!! Természetesen a babahordozó hét kapcsán. Annyira örültem, és nem is a megjelenésnek, hanem hogy egy ilyen klassz dologhoz adhattuk az arcunkat.Ennél jobb dolog, mint mikor a babáddal szimbiózisban éled a napokat, nincs is a világon. Erre akkor jöttem rá amikor láttam egy párt, akik kifelé fordított babakocsiban tolták maguk előtt a babájukat, aki nagyon pici volt még. A férfi és nő szerelmesen, egymást átkarolva andalogtak, éppen világra került picikéjük pedig beletolatódott a nagyvilágba tőlük másfél méterre....
Alapvető igény a testközelség. A felnőtteknél is. Nemhogy egy ilyen picurinál. Persze, sokan gondolják hogy elkényeztetés. A lépcsőházban is mindig szól a szomszéd néni hogy túl sokat van az ölembe Gergő. Persze ő csak a lépcsőházban lát minket (hacsak át nem lát a falon) amikor viszem le az autóhoz. De hogy is vinném másképp ha ez a gaz kölyök 9 hónaposan nem megy a saját lábán? Fogjam meg a hajánál fogva és húzzam magam után? :-)
Egy szó mint száz, az ölbebabák ebben a számukra oly ijesztő és diszharmonikus világban biztonságban érezhetik magukat, és hatalmas önbizalommal (mert a világ számukra anya-apa védelmében egy biztonságos hely) vágnak neki a nagy felfedezéseknek, mint magukra maradott, sírni hagyott társaik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése