Elmúlt

Hányszor mondogattam magamban ezt az egy szót: Elmúlik. Mint valami mantrát. Éjjelente mikor már hatodjára ébredtünk 4 óra leforgása alatt. Napközben mikor fél kézzel a kicsit egyensúlyoztam, a másikkal autókat tologattam, vagy amikor már majd' leszakadt a derekam, de nem akartam letenni a picit mert csak sírt, sírt keservesen. Csak én kellettem, csak én voltam jó, senki más. Egymáshoz nőttünk, rám tapadt mint egy kis pióca, sokszor már az sem érzékeltem honnan kezdődik ő, és hol érek véget én. És 7 hónap után: elmúlt. Már bátran ki merem mondani. Leteszem a földre és játszik. Kimegyek a szobából, és csend van. Figyeli a tesóját, hallom hogy nevet. Felveszi valaki más, és odabújik. Itthon hagyom két(!) óra hosszára, telefonálok, és aggódó kérdésemre a válasz:minden rendben van, hintázik.
Rengeteg munka volt ebben a gyerekecskében az elmúlt fél évben. De azt mondom, megérte. Egy igazán kedves, mosolygós, kiegyensúlyozott baba lett belőle, aki már csak 3-4x ébred éjjelente, és hetente minimum egyszer megörvendeztet egy extra éjszakával. Mint tegnap is. 10-től fél4-ig aludt, ráadásul a saját ágyában:-) És háromnegyed üveg bébiételt már simán betol.
Szóval azt üzenem a hozzám hasonló anyukáknak, hogy kitartás, ne adják fel, ne erőszakoskodjanak, ne akarják nevelni, betörni állandóan síró ölbebabájukat, hanem hagyják szépen hogy a saját ütemében alakuljon, fejlődjön.És ne felejtsék el mantrázni közben: elmúlik....elmúlik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése