fogadalmak

Most hogy a második gyermekünket várjuk, eszembe jutott, hogy mennyi mindent megfogadtam az elsőnk születése előtt. Hát igen, az ember bizony nagyon eltökélt és okos tud lenni mikor egy elképzelt kisfiúról van szó. Aztán jön a valóság:-) Például én határozottan cumi ellenes voltam. Aztán Gergő 1-2 hónapos korában anyukám (nem akarom rákenni de tényleg ő rimánkodott a végén) javaslatára egy több órás sírásrohamnak ezzel a szájdugóval vetettünk véget. A sírás tehát ment, a cumi maradt, de kizárólag alváshoz. Ehhez nagyon tartom magam.

Aztán azt is elhatároztam hogy nem leszek topis csak mert itthon vagyok. Ez a kísérletem teljes mértékben kudarcot vallott. Az első fél évben már a tiszta ruha felvétele után nem sokkal büfi foltos lettem, most meg az is elég ha előzőleg vajas kiflit majszoló dedem úgy megy el mellettem hogy közben megkapaszkodik egy pillanatra a lábamban. Ott az ujjnyomocska, bye bye tiszta melegítő. Na és az udvar, ahonnan mondjuk már lusta a saját lábán feljönni. A sáros kis cipők nagyon szép mintákat tudnak az ember pulcsijára, kabátjára varázsolni. Szóval marad az egyre bővülő melegítő flotta, a farmerek pedig téli álmukat alusszák a szekrény mélyén.

Ezen kívül azt hiszem hogy nagyjából mindent úgy tettem ahogy elképzeltem. Például semmiképpen nem akartam steril gyereket nevelni. A ruhákat nem vasaltam, a gyereket simán letettem a földre, és nem fertőtlenítettem a környezetét mindennap. A játszótéren a mai napig ő szerintem a legkoszosabb gyerek, akinek ha leesik a kiflije, simán továbbeszi miután felveszem neki. Meg vagyok róla győződve hogy ezért kerülte el eddig minden betegség, mindössze 2 napig volt lázas másfél év alatt, némi orrfolyással kombinálva.

Azt is megfogadtam hogy nem fogok többesszámban beszélni magunkról. Nem fogom azt mondani hogy jön a fogunk amikor csak neki jön, és nem fogjuk nagyon szeretni a tejpépet, amikor én utálom. Ezt már egy kicsit nehezebb volt betartani, néha az ember lánya ösztönösen így fogalmazna az első idők erős szimbiózisában.

Megfogadtam hogy nem fogom a gyereket produkáltatni. Ha erősen koncentrálok, ez sikerül is, de nézzétek el nekem.....néha nehéz megállni, amikor annyira büszke vagyok rá hogy mennyi mindent megért.

És talán az is sikerült eddig, hogy ha gyerek nélkül kimozdulok, nem kezdek el kérdés nélkül az én kis mackómról szóló történetekkel előrukkolni, és ha kérdeznek, akkor is próbálok anyaságomhoz képest visszafogottan és röviden beszámolni az aktuális történésekről.

Már Gergő születése előtt elhatároztam, hogy szutyok ételekkel nem tömöm a fejét, legalábbis addig amíg kizárólag én mondom meg mit egyen. Az elkövetkezendő 70 évben úgyis pont elég üres kalóriát fog magához venni.....mint mindannyian. Így történt tehát hogy még tulajdonképpen semmilyen tejdesszertnek nevezett műbigyóba nem kóstolt bele. Lesz még rá ideje elég :-)

Azt is megfogadtam, hogy nem fogja azt a szót ismerni hogy dádá. Magyarul a fegyelmezésnek soha nem lesz eszköze nálunk a különböző testrészekre verés. Ebből szerintem csak azt tanulja meg hogy a konfliktusok kezelésének ez a módja, és ő is ezt fogja alkalmazni a későbbiekben.

És volt még egy fogadalmam, bár ez nem Gergőre vonatkozik. Nevezetesen, hogy soha nem fogom Gábort apának szólítani. Mert azt hiszem meg is halnék ha drágám, szívem, vagy Manci helyett egyszer csak anyának szólítana. persze, az lettem, de számára én továbbra is nőként akarok funkcionálni. Nem ítélem el azokat akik így szólítják egymást, hiszen nekik így esik jól. Én viszont nem tudnám Gábort leapuzni, amikor maximálisan a férfit látom benne mint nő, és ezért úgy érezném, hogy a kapcsolatunkon esne csorba ha már nem a nevünkön neveznénk egymást.

Hát ennyit az első fogadalmakról. Barninál is marad a lista, a cumi kérdést azt hiszem megpróbálom még egyszer....hátha most sikerül.