Szombat reggel Gábornak még volt egy kis dolga, mi pedig addig Vanda hirtelen jött hívásának engedelmeskedve legurultunk a Millenárisra egy kis farsangi mókázásra. A "lépegető" nevű foglalkozás nagyon tetszett nekünk, népzenére körtáncot jártunk, a gyerekek kisbirkákká változtak, majd jött a farkas, szóval csuda izgis volt. A mondókázást és a táncot élvezte Gergő, a játékoknál Sárával négykézlábaztak, és persze nem azt csinálták amit kellett volna, a többi ember nagy derültségére:-)
Bemerészkedett a többiek közé:-)
Ez a kisfiú kinézte magának, és úgy terelgette mint egy igazi pásztor:-)
A nagy terek szerelmese!!!!! Ezt mindig is tudtam, de most bebizonyosodott. Ahol én állok a kép készítésénél, az egy jó kis játszószőnyeg tele érdekesebbnél érdekesebb játékokkal, és nyugodtan játszó gyerekekkel, beszélgető szülőkkel. Gondoltam itt majd kicsit leülünk, pihenünk.....aha....Gergőnek esze ágában sem volt a szőnyegen maradni, csak ment, csak ment. A terem mindkét végén lépcsők voltak, szóval ha nem akartam h leguruljon, meg kellett fognom, és a rúgkapáló, üvöltő gyereket vissza kellett cipelnem a szőnyegre, hátha ott marad...mert ugye a remény hal meg utoljára. A 10.ilyen körünknél már azért éreztem hogy ez nem okés, se a hátamnak, sem a hasamnak, a patakokban csurgó verítékemről már nem is beszélve. Szóval hívtam Gábort segítségért, és levontam a konzekvenciát. Mackóval kettesben csak négy stabil fal által határolt területre vagyok hajlandó menni ezentúl :-)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése