Régen találkoztunk Bogiékkal és Vandáékkal, először a hátam, aztán a járvány, utána ez a szörnyű baleset.....nagyon vágytunk már társaságra. Az elindulás nem volt zökkenőmentes, Gergő hihetetlen módon utálja a cipőt, kabátot, sapkát, pedig tényleg az utolsó pillanatban adom rá. Drámázik, kiterül a földön, nyafog kicsit, de amint kiérünk a kertbe, már hangosan kacarászik:-) Vérbeli színész a fiatalúr.
Autóban nagyon szeret utazni, az új üléséből végre kedvére nézelődhet!
Felvettük Vandát és Sárát is, a gyerkőcök rögtön érdeklődni kezdtek egymás iránt.
Így utaztak ők. Szerintem ha nem lettek volna ilyen messze egymástól, akkor kézen fogva ültek volna:-)
Íme az Ábellel és a húgával, Dorkával kibővült csipet csapat!
Szamárfül Dorkának:-)Édesek voltak a kiskölkök nagyon! És Gergőkém életében nagy változásokat hozott e nap. Minden állattól sikítófrászt kap, viszont Bogiéknál lakik egy gyönyörű cica. És bár sikított mikor meglátta, de mászott volna utána remegve, tetszett neki, meg is fogdosta. Azért el kellett zárni, mert akkora izgalomban volt hogy semmit nem lehetett tőle hallani.
A másik a morzsaporszívó. Szintén mumus volt eddig. Most viszont a kis kölesgolyóevő társaság után muszáj volt átmenni a szőnyegen vele, Ábel csinálta nagyon ügyesen, és Gergő nem hogy nem félt, de még a kezéből is ki akarta venni. Szóval rettentő boldog vagyok hogy szépen lassan elmúlnak a félelmei. Szerencsére már az idegenektől sem retten meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése