Mackó, az erős és okos bátyó

Igen, megtörtént. Elővettem tesztet, lepisiltem. Két csík. Sírás. Remegés. Valami megérzés volt, 1-2 hete már fel-felsejlett bennem hogy készülődik. Gergőnek kistesója lesz. Persze nagyon izgultam, pedig émelygek rendesen, bár nem annyira intenzíven mint mackónál. De annyira beteg voltam. Hétfőn új doki, a régit lecseréltük. Szimpátia, nyugalom, kedvesség fogad. Majd a képernyőn egy foltocska, középen dobogó szív. 7.hét.
Az izgalmam még nem múlt el....persze nem is fog, pedig azt vártam Gergőcivel is hogy majd a szüléssel elmúlik, csak legyen már a kezemben. Gergő kint, az izgalom meg maradt. Izgulni mindig van min. Most éppen azon a szomorú, száraz tényen, hogy sajnos a terhességek 20%-a végződik vetéléssel a 12.hét előtt. De most nem is gondolok erre. Illetve bárhogyan lesz, úgy lesz jó. Valamiért.
Tesót mindig akartunk. Gábor mert egyke volt, és tudta milyen rossz az, én meg azért, mert 10év egykeség után tombolt bennem a vágy egy TESTVÉR után. Akivel közösek lesznek az emlékeim, akivel a legjobban hasonlítunk majd egymásra valahol legbelül, hiszen ugyanazon szülőpár nevelt minket egyazon díszletek között. És akivel majd öregkorunkban is megmaradunk egymásnak.
Gergőnek lesz ilyen. Remélem majd kettő is, de ezt csendben súgom. Jó lesz hogy korán megtanulnak alkalmazkodni, osztozkodni, és nem fogják azt gondolni hogy ők a világ közepe. Pedig ők lesznek, de ezt megint csak csendben...... :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése