Lábadozók

Alakul, alakul.....Gábor már csak kicsit köhög, láza nincs, nekem elmúlóban a gyengeségem. Anyukám 4 napja vette át az irányítást. Ezer hála és köszönet neki, nem tudom mi lett volna velünk nélküle. Valószínűleg nem úsztuk volna meg szövődmények nélkül. Így viszont tudtunk feküdni, teázni nyugodtan, ő mindent megoldott egyedül. Pelenkázott, etetett, mosogatott, és persze egész nap mondókáztak, énekeltek mackóval, aki még szerencsére mindig egészséges. Csodamaci! És Szupernagyi!!! :-)
Ja, és azt el ne felejtsem megemlíteni, hogy ágyból(!) néztünk egy majdnem teljes egész filmet(!) és könyvet (!) olvastam, Baricco-t, és még sok kismama magazint, és aztán kis szundikálás, és ágyban teázás következett...szóval felért egy terápiával ez a kórság, így 10 hónap után kezdtem elfelejteni milyen a semmittevés.
A kis pöttöm viszont a betegség elmúltával is fog még gondot okozni :-) A népi bölcselet, miszerint minden terhesség más, most értelmet nyert számomra. Gergővel nagyon rosszul voltam, 2-3 hétig nem tudtam enni, csak koncentráltam erősen, hogy ne hányjak. Émelygek most is folyamatosan, bár talán nem annyira intenzíven, viszont új tünetként megjelent a farkasétvágy. Borzasztó!! Hánynom kell, és közben mardos az éhség. És én eszem. Nem keveset. Gyakorlatilag egész nap. Mackóval 60 kilóval indultam, és 12 kg-ot híztam, ami az ideális és"elvárt". Most 1 kilóval indulok többről, 61kg a súlyom, de félek, nem fogok 12-nél megállni.....sebaj. Elmúlik a hányinger, és elkezdem az edzéseket. Gergővel is végigtornáztuk a 9 hónapot, most sem szeretném másképp!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése