Amikor Gergő kicsi volt, senki sem kérdőjelezte meg hogy jól neveljük-e. Hiszen hozta a felnőttek által elvárt szokásokat. Cumizott, nem szopott másfél óránként, jól elvolt a kanapén nézelődve, és éjjel a kiságyában aludt, 2 hónapos korától kezdve egészen reggelig. A szülők általában ilyet kívánnak, és ilyenné szeretnék formálni az újszülöttet. Nos, Gergő esetében ez nem a mi érdemünk volt. Ő egyszerűen ilyennek született. Ugyanúgy ki voltak elégítve az igényei, sőt maximálisan az ő ösztöneinek engedelmeskedtünk. Csak ő egy másik baba volt. Más igényekkel. És mivel Barni igényei teljesen mások, sokan megkérdőjelezik hogy jól csináljuk-e hogy annyit eszik, és hogy velem alszik, és sokat van ölben. Nos, Barni akkor eszik ha éhes. Nem tekintem tárgynak, pontosan tudja mikor és mennyit kell szopnia hogy jól érezze magát. Istenem, mennyi anya tudta volna régen is szoptatni a gyerekét, ha nem dőlnek be az "etesd 3 majd 4 óránként" hülye dumáknak. Érdekes mód amíg ezt szajkózták az okosok, addig a nők 80%-ának "nem volt teje" meg "elapadt"....szegényeknek nem mondta senki hogy minél többet szoptatnak annál több lesz a tejük. Ja, és még valami: Barni nem azért olyan nagy mert sokat eszik, hanem azért eszik sokat, mert ilyen nagy. Azt hiszem ez lényeges különbség.
Egyébként sosem terveztem hogy együtt fogunk aludni. De egyelőre nem tudunk másképp. Nem fogom hagyni hogy lilára ordítsa magát, meg egyébként is, ha szétnézünk a világban, az emberállat az egyedüli faj ezen a földgolyón amelyik külön alszik a kölykétől. Ráadásul a csecsemő nem tud az anyja után futni mint egy újszülött csikó, és nem tudja a mamája bundájába csimpaszkodva tölteni első hónapjait mint egy kis majom. Nekünk kell megtennünk helyette. Ha igényli. És itt a lényeges pont. A kényeztetés nem az ha a gyermek biológiai szükségleteit kielégítjük. (a testközelség is az!!!) Hanem ha megcsinálunk helyette olyan dolgokat amiket ő is megtudna tenni magától. Erről viszont csak egy bizonyos kor után beszélhetünk. Szépen át fog szokni a kis ágyába ha itt lesz az ideje, és az ölemből is magától fog lekívánkozni a földre, ha már elég kíváncsi lesz. Mint ahogy Gergő is. Eszébe nem jutna hogy a hátamra másszon, pedig sokat utazott így. Szóval arra kérek minden kétkedőt, hogy ne jöjjön azzal hogy elrontom a gyereket, mert egyébként is rosszul vagyok ettől a szótól, másrészről meg nyugodjanak meg, mi jól vagyunk, kipihentek és kiegyensúlyozottak vagyunk, nekünk így a jó.
Végre nem vagyok egyedül! :)
VálaszTörlés