A Fül

Most kivételesen nem az anyai szívről, hanem a fülről szeretnék írni, hiszen ez utóbbi páros szerv legalább olyan fontos szerepet tölt be a gyermeknevelésben, mint az oly sokat emlegetett előző. Megboldogult gimnazista koromban mindig elnéző mosollyal hallgattam az felnőtt nők meséjét, miszerint ők megismerik gyermekük sírásáról hogy mi éppen baja. Arra gondoltam hogy ez afféle elfogult anyukás túlzás, de mára már rá kellett jönnöm, hogy ez úgy igaz, ahogy mondják. Gergőmnek már legalább 5-6 féle sírását tudom megkülönböztetni. Van az éhes/szomjas vagyok követelőzés, a nyűgös vagyok és álmos sírdogálás, az unatkozó nyekergés, a hisztis, akarnok sikítozás, a teljesen ki vagyok bukva ordítás, és persze a szerencsére ritkán hallott fájdalmas sírás….ezen gondolkoztam, miközben már harmadjára keltem fel éjszaka hozzá, mert kiesett a cumija. Merthogy ha még nem mondtam volna: Sötétben, csukott szemmel is hallom a hangicsálásából és álom cuppogásából hogy a szájában van-e a cumija :-)