Csütörtökön Lizussal találkoztunk, kiültünk kávézni egy teraszra. Gergő mindent nagyon érdekesnek talált, és szerencsére csak kicsit sikítozott...a dumaparti végén a biztonság kedvéért azért kiöntötte a capuccinóm maradékát, de csak mérsékelten kent össze minket. Hiába, egyre gyorsabb a kölök :-)
Szombat reggel lementünk Szolnokra, mert Gábor a Balatonon tombol, és nem akartunk itt unatkozni. Illetve mi nem szoktunk unatkozni, de ott azért mégis jobb mindenkinek. A kutya- Gergő barátság örök, mint a képen is látható.
A laptop felmondta a szolgálatot, persze elrohantam szerelőhöz, mert fontos munkaképek vannak rajta, de azt mondta ott kéne hagynom...így inkább felhoztam Pestre, remélem meg tudják majd javítani. Közben anya macskája szülni kezdett, szóval nyugodt este helyett ő szegény bábáskodott kb 10-ig...itt azt hittem már nem ér több bosszúság...De éjjel 3-kor pittyenésre ébredtem, a légzésfigyelő jelzett. Nem estem kétségbe, hallottam hogy szuszog a gyerek. Próbáltam a matrac alá nyúlva megigazítani az érzékelőlapokat, hátha szétcsúszott valami. De akárhogy toltam, forgattam, nem működött. Mikor viszont felálltam és lenéztem a kiságyba, Gergő vigyorgó arcával találkoztam. Olyan éber volt, hogy hangosan rötyögött. Mivel nem akartam az ágyban hagyni "őrzés" nélkül, magam mellé vettem.Persze azt hitte hogy játszunk, kemény órába telt mire elhitettem vele hogy este van és bizony aludni kell. Félálomban volt már, markolászta az arcomat,mikor hirtelen belemart az orromba. Nem mertem feljajjdulni sem, csak akkor estem kétségbe amikor éreztem hogy elkezd folyni az orrom vére. Gondoltam ennek fele sem tréfa, muszáj lesz felülnöm.A mozdulatot sajnos nem tudtam úgy kivitelezni hogy a mackóm ne térjen teljesen magához ismét. Szóval míg én egy pelenkát szorítottam az orromhoz, a másik kezemmel próbáltam álomba simogatni őt. Nem sok vért veszítettem szerecsére, és a kismedve is elaludt, de a keze-lába rajtam átvetve hevert. Picit üldögéltem ott a sötétben, kicsit tanácstalan voltam, de azért bizakodó. Lassan, miliméterről miliméterre csúsztam egyre lenntebb, de mire vízszintesbe kerültem, Gergő megint játszani akart. Tüntetőlegesen becsuktam a szemem, betakartam, és csak akkor mertem elaludni mikor már éreztem hogy befészkeli magát a nyakamba, és egyenletesen szuszogni kezd. A kis éjjeli mazsola :-)
Az ébredésünk vidám volt :-D
Mama és Papa fájó szívvel engedett minket haza. Illetve Gergőt, asszem :-)
Hazafelé kipurcant a kismanó, hiába, aki éjszaka virgonckodik...
Szóval hazaértünk. És itt még nem értek véget a kalandok. A szőnyegen játszottunk, mikor megláttam. Kicsi volt, nagyon gyors, hosszú a farka...el is neveztem Gyilkos Gyíknak. Beszökött ugyanis. Tudom én hogy nem harap, de akkor is ráz tőlük a hideg. Ha meg belegondolok hogy itt marad, és sunyi módon itt fog a lakásban szaladgálni, meg itt-ott felbukkanni. Brrr, már láttam magam amint óvatlanul kihúzom a fiókot és kiszalad onnan, vagy ...na jó, mindegy. Persze jellemző mikor maradok éppen egyedül. Szóval sebtiben kimentettem a gyereket, az ajtót rácsuktam GY.GY-re, a kulcslyukba zsebkendőt tömtem, még a vezetékek miatt átfúrt fali lukat is hermetikusan lezártam, a küszöb alá törülköző tömködtem. És marha elégedett voltam. Lementünk vásárolni néhány dolgot, hazaérve a szomszédos szobában telepedtünk le, hát látom ám a szemem sarkából hogy valami ott suhan. Gy.Gy kiszabadult!!! Több sem kellett nekem, ezt a szobaajtót is bebiztosítottam. Miközben a kulcslyukat tömködtem be , azért elgondolkoztam hogy az egyre szűkülő életterünkben vajon hol fogunk végül nyugovóra térni. És most itt tartunk éppen. A gyík valahol itt garázdálkodik, és én nem tudom kilakoltatni. Na de majd Gábor. Addig ki sem jöhet majd a szobából míg nem találja meg. Be fogom zárni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése