Kicsit nagy

Sétáltunk a nagy ovi mellett (így hívjuk a szuper kis állami ovit ahová felvételt kértünk és kaptunk) mesélem Gergőnek hogy mi lesz a jele (pöttyös labda mint nekem) és hogy ide már nagy gyerekek járnak.
-De anya, én még nem vagyok nagy! Én még csak kicsit nagy vagyok!

Gergő hisztijének nagy nehezen vége szakadt. Ilyenkor sóhajt egyet és megjegyzi.
-Szerintem most már nem sírok.
Majd néha azt is hozzáteszi: -Ez volt az utolsó sírás:-)

Gáborral memória játékoznak, meglepően szépen találja meg a párokat, az apja megdicséri:
-Apáááám, te nagyon ügyes vagy!
-Jó, de én nem vagyok az apád, én Gergő vagyok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése