párbeszéd

Vérvételre várakoztunk. Két fiúcska, testvérek, alig 1-2 év korkülönbséggel beszélgetnek mellettem. Az egyik, a kicsi láthatóan szorong. A nagy kérdi:
-Félsz?
-Nem...csak egy kicsit. Neked fájt múltkor?
-Hát, egy picit fájt.
-Sírtál is?
-Egy kicsit sírtam.
Ülnek, néznek maguk elé. Majd a nagyobbik megszólal:
-De tudod mit? Gondolj arra hogy mindjárt túl leszel rajta!
A kicsi bőszen bólogat, kicsit még mosolyog is hozzá. De amikor őt szólítják, elszáll minden bátorsága, és elpityeredik. Anyukája kezét fogva lép be az ajtón.
A nagy idegesen néz utánuk és aggódó arccal járkál a folyosón. Mikor benntről sírás hallatszódik, szinte már a kezét is tördeli. Hamarosan megjelenik a kisfiúcska az ajtóban, szeme könnyes, de már mosolyog. Hős volt. Csak egy kicsit sírt.



Ugye mindenki érti miért volt számomra a jelenet duplán megható? :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése