jár....az anyuka szeme meg könnyes.
Állt a földön, Gábor egy méterről magához hívta, és ő elindult. Gábor is, hátrafelé csúszva. Az egész szobán végigmentek így. Kis pici tappancsok egyensúlyoztak, az arcocska kipirult, ő pedig a mutatvány végén boldogan vetette bele magát apukája karjaiba. És olyan büszkén nézett rám vissza, csak úgy csillogott a szeme. Én meg alig láttam a könnyeimtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése