Műtét

 

Végre szétválasztva az ujjacskák. Az egyik kezén legalábbis. Nem volt egyszerű, tekintve hogy az első kiírt időpont előtt beteg lett Gergő, így csak egy hónappal később, január 4-re kaptunk új időpontot az I.sz.Gyermekklinikára. Reggel bevonultunk, elfoglaltuk a helyünket (kiságyunkat és székünket) az egynapos sebészet ideiglenes lakói közt, és vártunk cirka 3 órát. Végül 11óra előtt kicsivel jött egy (egyébként aranyos) nővérke a "bátorító" injekcióval. Persze Gergőke megijedt, a nő pedig számomra érthetetlen módon elkezdte neki ecsetelni, hogy most SEMMI nem fog történni, csak lehúzzuk a nadrágot,mert "átcseréljük" Szegénykém már éppen kezdte volna elhinni, mikor kijózanítottam, hogy most szurit fog kapni a popójába, és igenis fájni fog picit. Esküszöm csend lett, mindenki úgy nézett rám mintha a kegyetlen anyák börtönéből szabadultam volna....Komolyan nem értem miért kell hazudni egy gyereknek.Persze, kicsit sír, kicsit fél, de fel tud készülni, nem éri váratlanul.Mindig elmondom neki mi fog történni, akár lesz fájdalom, akár nem.És ha máskor tényleg nem lesz szuri, azt el fogja nekem hinni, bízni fog bennem. Általánosan tapasztalom egyébként ezt a jelenséget. A játszótéren a műtétet megelőző napon beszélgettem egy anyukával, és meséltem neki hogy holnap műtik Gergő kezét. Az érintett éppen mellettem tartózkodott, mire az anyuka grimaszokat vágva nyomatékosan megnyomva a szótagokat közbeszólt: De ugye erről nem beszélünk, khmmmm!!!!!  Én meg mondtam neki tök nyugodtan, hogy már hogyne beszélnénk......
Na de kicsit elkalandoztam. Szóval Gergőkém megkapta a szuriját.Ekkor lett csak igazán vidám. Az én kis drágám marha jól szórakozott, és szórakoztatott másokat is. Rég nevettem annyira sokat és jóízűen mint ebben a negyed órában. Felállt a kiságyban, érezte hogy szédül, rötyögött, bohóckodott, de volt hogy csak csukott szemmel feküdt és kuncogott:-) Komolyan fontolóra vettem hogy kérek a cuccból:-)))) Amitől féltem a műtét kapcsán -tudniillik hogy majd erőszakkal ráteszik a műtőskocsira és lekötözik és betolják és üvölt, én meg kinn bőgök  míg csend nem lesz- ez teljes mértékben szertefoszlott mikor jöttek érte, és a kíséretemben elindultunk a műtő felé. Mosolyogva feküdt a kocsin, a folyosón kiabált hogy -guruluuuuuunk!!!! majd adtam neki puszit, integetett hogy pápá anya, és még a csukódó ajtó felől hallottam hogy mondja- pusziiiiiiii!!    Nem hittem volna hogy így lesz, de mosolyogva sétáltam vissza a kórteremhez.
A műtét két órán keresztül tartott. Végül a hasa aljából vettek bőrt, azt ültették át a szétválasztott ujjacskák közé. Az ágyában aludt még egy órát, majd vidáman kelt, nemsokára evett, ivott, és mikor körülöttünk már hazaengedték az összes sérvest, kukist, és egyéb kisműtétest, átkerültünk a sebészetre. Itt aztán rengeteg játékot találtunk, meg egy két éves Rozit:-) Estig ment a játék, mintha mi sem történt volna, alig hittem el. 8 körül aztán szólt hogy "picit fáj" így kapott egy kis fájdalomcsillapítót.

 Reggelig aludt:-) Hm. Én nem. Ugyanis ugye ágy nincs az anyukáknak. Ez kórházanként változó persze. A Jánosban volt fotelágy. A Hetényibe és a Lászlóba pedig be lehet vinni gumimatracot. Hát ide semmit. Szék. Én speciel leterítettem a kabátom,és simán lefeküdtem a padlóra. Elvileg ezt sem szabadna, de mivel nem volt Gergő infúzión ami indokolta volna az ágy előtti terület szabadon hagyását a nővérkék számára, így elnézték nekem. 3.20-ig forgolódtam ott, aztán inkább ültem, és szórakoztattam magam az okos telefonommal. Tartotta bennem a lelket az ígéret: 9 körül hazamehetünk.
Ja, ami igazán morbiddá tette a storyt, az a tény, hogy egyedül voltunk egy leválasztott részen, ahol két felnőtt méretű ágy volt, és Gergő kiságya. Aludtatok már úgy padlón hogy mellettetek jobbról és balról két üres, szépen bevetett ágy áll????? Jáááááj......vagy úgy is kérdezhetném. Ettetek már esküvői lakomán száraz pirítóst? :-))))

Gergőkém fél 8-ig húzta a lóbőrt, majd kedvenc székén megreggelizett, és valóban, 9-kor megkaptuk a zárójelentést, és mehettünk is haza.
Összességében a 4 általam ismert kórház (a hányós-fosós vírusnak köszönhető a másik három) közül ez volt a legszimpatikusabb, leggyerekközpontúbb. A "hazudós" nővérkét leszámítva, aki ugye egyébként szintén kedves volt, nem találkoztam még ennyi igazán jófej és érdeklődő egészségügyis dolgozóval.Szeptemberben pedig megyünk újra, akkor kerül sorra Gergő másik keze.