

Szombaton kicsit kimozdultunk a természetbe. Gyönyörű idő volt, elmondhatatlan színekkel. Ide feleslegesek is a szavak, beszéljenek a képek!
Na ki az aki képes egész nap szórakoztatni a kismackót?







Csoportképek, melyen a gyerekek nagyon cukik, de az én fejem?! :-)
Imádjuk a spenótot. Tejszínesen, fokhagymásan tésztára öntve, sajttal a tetején. Akár. Vagy másképp. Mindenevő Mackónak még a tejszínezés előtt kivettem egy kis adagot, és összeturmixoltam egy kis durumtésztával. Teljesen gyanútlanul adtam a szájába, sőt, előre büszke voltam, gondoltam hogy ezután a tíz ujját is megnyalja majd. Nem így lett. Először is olyan arcot vágott amit nem lehet szavakba önteni. Majd kifordította a száját, azt mondta brrrrrr, és kész. Persze nem adtam fel, de aztán kénytelen voltam belátni hogy ami nem megy, az nem megy. A gyerekek többsége nem szereti a spenótot :-)


Anyu hazament, szegény betegen....mi összeszedtük magunkat, Gergő még mindig egészséges!!Hatalmas szél van és hideg, ezért most kicsit beszorultunk a lakásba, és nagy kreativitásra van szükség ahhoz hogy mackónkat egész nap lekössük. A legújabb sláger az ajtó. Bármelyik ajtót bármennyi ideig tudja nyitni, csukni. Mivel fennáll a veszélye hogy odacsukja az ujját (megtörtént párszor) ezért kitaláltuk, hogy a teregető rácsot fektetjük le, és azt biztonsággal tudja csapkodni. Egy ideig elvan vele, de azért az igazi ajtót nem überelheti. Viszont nagyszerű kuckót is lehet alatta építeni :-)
Hamar elunja, ilyenkor szétnéz hogy mit is lehet még itt találni. Szappantartót kefével.
Csaptelepet bármikor!
És néha anyát is! Merthogy legtöbbször vagy apájával, vagy velem fürdik együtt!!! :-)
Ramatyul vagyunk. Családilag. Egész pontosan házaspárilag. Először én estem ágynak torokfájással, semmi más tünet, nulla láz, viszont akkora fokú gyengeség, amekkorát még nem tapasztaltam. Gábor igazi hősként viselkedett, gyakorlatilag három napon át ő csinált mindent. Pelenkázott, mosogatott, krumplit pucolt, fürdetett, etetett. Szombat délután elmentek Gergővel a Rómaira kavicsozni. Mert az még mindig a kedvenc. Itt viszont olyan történt ami még sosem. Gergő meglátta a Dunát. Átgázolt a kavicsrengetegen, és ha Gábor nem kapja el, bizony Dunának megy. Felkapta a kapálózó gyereket, felvitte egész a járdáig, letette. Gergő fogta magát, és 9 hónapjának minden erejével nekivágott az útnak. 1perc alatt a víznél volt. Nem lehetett megállítani. Uram állítása szerint mindenki rajtuk nevettek, mert ezt az utat kb 10x megtette gyermekünk. És most hagyok lehetőséget hogy a gyengébb idegzetűek elhagyják az oldalt.......
A játszótéren is még mindig a kő a sláger, a hinta csak a második!
Esténként a saját árnyékával szokott játszani
Papával hosszasan "beszélgettek"
Évikével szőnyeg partit csaptak, jót játszottak!