kettőt szeretni

Pár egy gyerekes ismerősöm kérdezte tőlem, hogy hogyan lehet két gyereket egyformán szeretni.Először is, nem lehet. Másodjára pedig: Amíg ez a félelem felmerül, addig szerintem nem is jó ha megfogan a másik. Ha ez nem lesz többé kérdés, na, akkor jöhet a második:-))))))) Én Barnit már akkor nagyon szerettem amikor még csak elterveztük hogy lesz. Pontosabban nem őt szerettem, hanem A MÁSIKAT. De szívből, komolyan! És most mindkettőt másképpen szeretem. Gergőt kicsit szenvedélyesebben, Barnit gyengédebben. Egyiket a makacsságáért, a zsiványságáért, talpraesettségéért, a másikat a csöndességéért, jólelkűségéért....és sorolhatnám a végtelenségig. Mennyiségileg ugyanúgy szeretem őket, bár ez nagyon rossz kifejezés, mert a szeretetnek szerintem nincs mértékegysége. A szeretet van. Vagy nincs. De az egy másik eset. Viszont ez a fajta szeretet, amit egy szülő a gyermeke iránt érez, az megfogalmazhatatlan. Mert szeretjük, és tiszteljük a szüleinket, rajongunk egy tanárunkért, szeretjük a barátainkat tiszta szívvel, és szerelmesek vagyunk a párunkba, de a gyermekünk iránt érzett SZERETET, az teljesen más dimenzió, más hőfok, sokkal áttetszőbb, és mégis sokkal sűrűbb, felfoghatatlan. Mintha minden sejted át lenne ezzel az érzéssel itatódva, és sokszor azt érzed hogy menten túlcsordul.....ezt csak két éve tudtam meg hogy létezik. És azt is tudom kezdettől fogva, hogy Gergőkémmel most találkoztam először, ebben az életemben. Ő ha úgy tetszik "idegenebb" számomra, ő a fő tanítómesterem. Barnusnál már a pocakbaköltözés idején is éreztem, és érzem azóta is ha a szemébe nézek, hogy régi régi ismerősök vagyunk mi ketten,és a kapcsolatunk sokkal régebbre nyúlik vissza mint az a májusi nap. Persze ez a tény semmit sem változtat azon, hogy mindkettőjükért meghalnék ha kell.