Mackónapló: Zsennyén

Akkor mesélek: Évikéék meghívására (szüli- és névnapi ajándék) Zsennyén töltöttünk pár napot! Hatalmas szerencsével utunk egybeesett az év első 3-4 gyönyörű tavaszi napjával. A pici falu Bezerédj kastélya ma alkotóházként működik, hatalmas, 22 hektáros parkjával, tavaszi hóvirágmezejével, öreg fáival, nyikorgó falépcsőivel, trónszerű székeivel egy másik világba csöppentett minket. Valami sokkal lassabb, lomhább, csendesebb világba. Jól éreztük magunkat. Rengeteget sétáltunk, nem győztük beszívni a friss levegőt.

Mackónk egész nap menetelt, nem csoda ha abban a pillanatban elaludt sokszor ahogy leért a fejecskéje.

Így reggeliztünk mi. És nem is akármiket! Helyi asszonyok sütötték a kiflit, a vasárnapi kalácsot, ők nyújtották a rétest, egész egyszerűen minden mennyei volt. Két receptet is lejegyeztem, ha sikerül őket elkészíteni megosztom veletek.

Étkezések után legtöbbször birtokba vette a padlót, és csak pörgött a székek között mint a búgócsiga :-)

Na ez jó kis este volt. Vacsora után kb egy órával próbáltuk elaltatni. Látszott rajta hogy nagyon fáradt, de valami nem hagyta hogy az álommanók vele maradjanak. Sírt keservesen. Eldobta a cumiját, Zebulon is a padlón landolt. Így ment ez vagy egy órán keresztül. Mivel erősen dagadt volt az ínye, kapott nurofent, hátha a fogzás okozta fájdalom miatt nem tud pihenni. De semmit nem hatott. Ekkor már teljesen ki volt bukva, és mi is, mert tanácstalanok voltunk. Mondtam Gábornak hogy próbálja meg az ölébe venni és úgy sétálgatni vele kicsit, hátha megnyugszik. Miközben a félkómás, üvöltő gyereket hordozta a nagy asztal körül, én próbaképpen Gergő kezébe adtam egy fél kiflit, hátha az segít. És segített. Félig becsukott szemmel befészkelte magát apája ölébe, és letolta a kiflit, meg még a másik felét is, és megivott rá 2,5 deci tápszert. Majd magától ledőlt az ágyra, és édesen aludt reggelig. Mi meg nem tudtuk hogy sírjunk vagy nevessünk. Csak néztük a nyitott szájjal, kiflimorzsák között szuszmákoló gyerekünket. Hónapok óta kialakult napirendünk van, ki hitte volna hogy vacsora után ennyire éhes marad ez a kismanó?! Lám mit tesz a friss levegő és az egész napos menetelés. Mi is levontuk a következtetést. A nurofen nem csillapítja az éhség okozta pocifájdalmakat:-)

Gergő a hídon

Gergő az egyik szép kanapén

Évikével sokat sétáltak!

Szép idő, zöld fű, kék ég, menetelés, mi kell még?

Gábor és Dedike pingpongoztak. Már amikor hagyta őket Gergő. Néha muszáj volt megkaparintania azt a labdát....

.....és bebújni vele az asztal alá. Nagyon jókat mulatott azon hogy 2-3 felnőtt kérlelte hogy ugyan másszon már ki onnan, legyen szíves.

Kavicsozás Évikével

Néha sapka sem kellett, annyira gyönyörű volt az idő!

Szokásos fürdés előtti félpucérkodás, és menekülés apa elől :-)

Szereti tolni. Jobban mint benne ülni.

Ez pedig az ikervári Batthyány kastély. Elég eklektikusan néz ki, most utána is néztünk, eredetileg barokk stílusú volt, majd neoreneszánsz, és romantikus stílusban újították fel. Külön érdekesség, hogy nagymamám bátyjai több évet töltöttek itt a világháború után, ugyanis ekkor hadiárva intézetként működött.

Szerelmeim!!!

A csempeszkopácsi piciny templom előtt

Nekem nagyon tetszett, annyira édes pici épület! Gábor bőszen kattintgatott :-)

Annyira gyönyörűek voltak. Ott álltak az út mellett. Csendben szálltam ki, szinte levegőt sem vettem, sajnos nem a teleobjektív volt a gépen épp, így gyorsan ki kellett cserélnem, de nem voltam elég fürge. Kb 5 másodperccel maradtam le a pillanatról, mikor az autónktól alig pár méterre hatalmasakat szökellve átszaladtak az úton, be az erdő felé. Azért egy képet sikerült lőni róluk.

Ez csak egy hangulatkép egy tóról, amit szintén meglátogattunk.

És a szívünk csücske. A mikosszéplaki Mikosd-kastély. Tábla sem jelzi, teljesen elhanyagolt. Megbújik pár romos épület, és sok öreg fa takarásában. Rettentő romos, elhanyagolt kísértetház. De ha az ember kicsit szabadjára engedi a fantáziáját, megláthatja benne az egykor gyönyörű romantikus kastélyt teljes pompájában, lankás parkjával, tavával. Remélem egyszer még feléleszti valaki poraiból...