Lát valaki hasonlóságot a két kép között?Nem? Neeeem?
Pedig mindkettő egy mimózát ábrázol!
Igen, Gergőke egy kicsit mimóza lelkű lett. Megijed az erős hangoktól, néha még a tüsszentéstől is. Nem szereti az orrfújást, és a nyomogatós játékon az oroszlánüvöltést. Persze biztos vagyok benne hogy ki fogja nőni, nem félek attól hogy így marad. A világ számára egy ismeretlen hely, tele félelmetes dolgokkal. Talán ez is az oka annak hogy borzasztóan anyás és bújós lett egy pár hete. Sosem hajtotta régen a buksiját a vállamra ha felemeltem, most ha bánata van csak csimpaszkodik és belefúrja a fejét a nyakamba. Ezt már sokkal jobban sajnálom, de ez sem marad majd így.Ahogy nő a gyerek érdeklődése a világ iránt, nő a biztonságérzete is, egyre kevésbé lesz ragaszkodó. Hiába, a gyerek nem a miénk.
Megjelent az akarata is! Sokszor foggal-körömmel próbálja kiharcolni azt, amit akar, es mivel még nem tudja elmondani, hát sikít, kiabál, megfeszíti magát. Ha sikerül eltalálnom, mit is akar, akkor megnyugszik. Az okos könyvekből tudom hogy ennek a viselkedésnek még köze nincs a valódi HISZTIHEZ. Egy egy éves gyerek még nem tud hisztizni. (majd fog 2-3 évesen, ez természetes)
Önállosodni akarnak, de még akadályozva vannak, vagy amiatt mert nem tudják megcsinálni, vagy mert mi szülők nem engedjük. El akarnak szakadni az anyától, de még közel is akarnak lenni hozzá. .. és ezt a kettősséget is kell nekik feldolgozni.
Szóval nem várom el tőle hogy megértse hogy valamit nem szabad. Az értelme nem tart még ott. Amikor tombol vagy "hisztizik" nem kívánhatom tőle hogy viselkedjen, hisz ő egy pici gyerek, még nem tud magán uralkodni. Olvasgattam hogyan lehet kezelni őket ha tombolnak vagy a falba verik a fejüket. Hat pontba szedte a szerző a lehetséges megoldásokat, én kettőt találtam jelenleg használhatónak a kora miatt, a többit majd később:
1. A figyelem elterelése. Hirtelen találjunk valami érdekes dolgot, és vigyük oda a gyereket, meséljünk neki róla. Még az sem baj ilyenkor, ha nem túl elmés dolog, a lényeg, hogy a figyelme elterelődjék a hiszti tárgyától.
A hisztizés a gyerkőcök növekedésének természetes velejárója. Egy kisgyermek nem tudja még, hogyan birkózzon meg az őt elöntő érzelmek árjával.
5. Ölelésterápia. A hiszti másik ellenszere, ha a gyereket a szülő finom erővel szorosan átöleli, és addig tartja ölében, míg a gyermek meg nem nyugszik. A gyermek eleinte kapálódzik, ellenáll, néha még a szülő felé is üt; ám ilyenkor szelíden lefogjuk a csapkodó kezet, és addig öleljük, míg le nem higgad. Lehet hozzá nyugtató szavakat is mondani, de nem lényeges. A gyermek általában könnyen átáll arra, hogy a hiszti helyett ölelést kapjon, és megnyugodhasson.
Na, mára eleget okoskodtam, megyek aludni.... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése